DR. Ádám György: Kelet-nyugati kapcsolatok a számítógépiparban (SZTAKI Tanulmányok 15/1973)
KELET-NYUGATI KAPCSOLATOK A SZÁMÍTÓGÉPIPARBAN Még 1970 végén a kelet-nyugati viszony a számítógépipar termékeiben folytatott külkereskedelmet illetően a következőképpen volt jellemezhető. Az amerikai kormányzat a számítógépeket stratégiai fegyvereknek tekintette és kivitelüket szigorú ellenőrzésnek vetette alá. Ezt az ellenőrzést a kereskedelemügyi minisztérium gyakorolta olyképpen, hogy minden egyes "keleti" ügylethez külön engedély volt szükséges. A KM keleti külgazdasági irányvonalát azonban jelentős mértékben a Hadügyminisztérium, az Atomenergia Bizottság és az Országos Űrkutatási Hivatal /NASA/ határozta meg, s e szervek közül a legnagyobb mértékben a HM befolyása érvényesült. Az irányvonal alkalmazásának szigorúságát mi sem jellemzi jobban, minthogy 1970 első tíz hónapjában a számítógépekben és alkatrészekben elért összforgalom /export/ összege mindössze 7,2 millió dollárt tett ki. Ennek megfelelően az eljárás is szerfelett bonyolult volt. Nemcsak az exportálni kívánt berendezést kellett pontosan leírni, hanem a keleti ügyfélről is minél teljesebb információval kellett szolgálni /végez-e hadiipari munkát, milyen jellegű alkalmazásokról van szó, terminálok szállítása esetén ki férhet azokhoz hozzá, a berendezés nem túl nagyméretű-e a megjelölt alkalmazáshoz képest, nyomon követhető-e, hogy nem használják-e vajon fel újszerű célokra stb. Ezt az irányvonalat évenként felülvizsgálat tárgyává tették, mivel a gyártó cégek ismételten kérték a korlátozások enyhítését. Egyebek közt azzal érveltek, hogy úgysem ellenőrizhető, hogy valaki, aki nyugaton amerikai berendezést vásárol, nem adja-e tovább kelet-európai ügyfélnek. Példaként azt az esetet szokták emlegetni, amikor az IBM-t az a meglepetés érte, hogy egy csehszlovák vállalat felvételét kérte a SHARE-baaz IBM nagyméretű, tudományos számítások végzésére szolgáló gépei felhasználói számára létrehozott szervezetbe, azzal, hogy egy 7090-es számítógépet üzemeltet. A másik, ugyancsak gyakran használt érv természetesen az volt, hogy az amerikai embargóból csak a nyugat-európai konkurrenciának van haszna, különösen a brit ICL-nek. 3