Szépirodalmi Figyelő, 1860. november-december - 1861. január-október (1. évfolyam, 1-52. szám)
1861-09-19 / 46. szám
l-ső évfolyam. SZÉPIRODALMI Szerkesztői szállás, Megjelenik e lap csütörtökön, hová a lap szellemi részét illető küldemények utasítandók : Üllői út és Kisfaludy- Előfizetés helyben házhoz hordva , vidéken postai utcza sarkán 11-ik szám. szétküldéssel, félévre,1 ft. egész évre 10 ft. Kiadó hivatal, hová az előfizetési pénzek s minden alap anyagi részét illető dolgok utasítandók . Egyetem-utcza 4-ik szám. Septc. 19-én 1861. F I GY E L Ö. 46-ik szám. KAZINCZY FERENCZ LEVELEI CSEREY FARKASHOZ *). I. Ér-Semlyén. Mart. 3-dik 1805. Méltóságos Úr régi barátom, és régolta tisztelt barátom! Két rendbeli levelét a Méht. Úrnak egy nap vala szerencsém venni, midőn tegnap előtt Váradról, Vármegyénknek Gyűléséről, haza érkezem. Örvedettem régi óhajtásom és reményeim beteljesedéseknek. Piacere bonis quam plurimis, malos quam minime paucos laedere!Ez az, amit én Terentiusnak megváltoztatott szavaival magamnak czimerül választottam. Méltóztassék engemet a Mélt. Úr mind maga miatt, mind nagy tekintetű Nénje és Sógora miatt a legszivesebb tiszteleti s barátjai közé számítani és engedje nekem azt a szerencsét, egyikét az élet legszebb szerencséjének, hogy barátságával a most élők és az ezután élendők előtt kérkedhessem. Mint szándékozom azt tenni, alább majd előadom. Mind a kért tudósítást, mind a váratlan javallást köszönöm a legszívesebb köszönettel. Jelentésemet a Csokonay verseinek kiadása felől a távol lakók örömmel fogadták. Kolosvári Professor Piarista Buczy Emil úr igen szép verseket külde eziránt hozzám; vettem más levelet is egy Magyarországon lakó Úrtól; és most Váradon egy ott lakó barátom szóval köszönte meg, hogy jelentésem által a Csokonai verseinek kiadására mások felett just szerzettem. A kik a mi Csokonainkat ismerik, azt mondják, hogy igazábban eltalált képet festeni nem lehet, mint az vala, a mellyet én festettem az ujságlevélben. S midőn ezek igy folynak, Jeruzsálem és az ő írástudója (Debreczent értem, az intolerantia műhelyét) kárhozatot kiáltanak reám s meg nem foghatják, hogy miként vetemedhettem légyen annyira, hogy egy sirba szállott barátomat a nemzet előtt misanthropiával és cynismussal piszkoljam? — A Bölcsek! azt sem foghatják meg, hogy én mint tolom oda magamat kiadónak, nem is szóllván előre az anyjával és testvérével, ha az nekik tetszene-e? Ezek a Bölcsek tehát abban az egész jelentésben nem a totus habitus orationist, hanem csak két szót láttak, s ha jól van-e ez igy? — Osztán a két görög szó alatt nem franczia értelmű misanthropiets cynismust értettek, hanem Timonhoz illő embergyűlölést és kutyához *) Az erdélyi múzeumegylet a már régebben meghalt, úgy nevezett ifjabb Cserey Farkas krasznai könyvtárát megvevén, több becses könyv és kézirat közt Kazinczynak egy jókora kötet levele is birtokába jutott. Az első levél 1805-ből való, az utolsó 1810-ből. Úgy látszik, a levelezés még tovább is folyt köztök, mert a Cserey iratai közt egykét levelet találhatni a későbbi korból is; ezeket hihetőleg be nem köttette s igy nagy részt elkallódtak. Csereyről hirtelenében nem sokat tudok mondani. Előkelő és nagyon mivelt férfiú volt, cs. k. kamarás, később őrnagy. Mint írónak csak egyetlen munkáját ismerem : A falusi nevelésnek módjáról való vélekedés; irta nagyajtai ifjabb Cserey Farkas, Nagy- Várad 1806. A mi magát a levélgyűjteményt illeti, az kitűnően érdekes mind irodalmi, mind korrajzi tekintetben. A múzeumegylet, úgy hiszem, örömest átengedné kiadását Toldy és Kazinczy Gábor uraknak. Vajha mielőbb és e gondos kezektől vehetnék e gyűjteményt is, mint Kazinczy többi levelezéseit. Előleges mutatványkép érdekesnek láttam közölni e két levelet a Sz. Figyelő olvasóival, Gyulai Pál.