Szépirodalmi Figyelő, 1860. november-december - 1861. január-október (1. évfolyam, 1-52. szám)

1861-09-26 / 47. szám

Szerkesztői szállás, hová a lap szellemi részét illető küldemé­nyek utasítandók : Üllői-ut és Kisfaludy - utcza sarkán 11-ik szám. Sept. 26-án 1861. I-ső évfolyam. Megjelenik e lap csütörtökön. Kiadó hivatal, Előfizetés helyben házhoz hordva, vidéken postai szétküldéssel,félévre 5 ft. egész évre 10 ft. hová az előfizetési pénzek s minden a­lap anyagi részét illető dolgok utasítandók . Egyetem-utcza 4-ik szám SZÉPIRODALMI f i­a. v­i. s. o. 47-ik szám. KAZINCZY FERENCZ LEVELEI CSEREY FARKASHOZ. TI. Széphalom, die 7.­ebr. 1807. Lelkem kedves fele! Hosszas hallgatásod után ime érkezik Septembernek 23-dikán írt leveled. Ha ed­dig forrón nem szerettelek volna is, most fognálak.Lelkednek minden hangzatra Kohó­ja az enyémnek. Hogy Zsibó veled nem közlötte levele­met, nékem nagy örömömre van. Az azt mutatja, hogy mással még kevésbbé nem közli. Az neked nehezen eshetik, de engem nagyon megnyugtat. Sok veszély ezen a di­csőséges planétán nem rosz szándékból, ha­nem gondatlanságból történt. Azonban az effectus mindegy. Kövesd Zsibót, és némely dolgokban még csak meggyanítani se en­gedd, hogy tudsz valamit, annyival inkább ne mutasd a mit vettél s venni fogsz. Pa­­rancsolatod teljesítve lesz. Venni fogod a mit kívánsz. De a­mint veszed, zárd el min­­gyárt. Nem engem magam, hanem azo­kat is compromittálnád a­kik előfordulnak benne. Most csak úgy adom elő, a­hogy azt az emberséges emberek előtt elmondha­tod, meg nem nevezvén, hogy kitől veszed a hírt Generális B. Vay Miklós minekutánna a már egynéhány nap forgott volna tanácsko­zásban mind a Mágnások mind a Statusok tábláján, ha szabad legyen e külön adomá­nyokat tenni, a­mit az Vladislaus törvénye megtilt, felkelt és könyv nélkül monva el egy oda­haza papirosra tett oratiot. Nem monda semmit benne, a­mit a második táb­lánál eleget nem mondtak , de az ollyat az első táblánál nem szokás hallani, s igy tör­tént, hogy míg Vay a beszédet tartotta, Széchenyi Ferencz, a Bibliotheca alkotója, s más hasonló hazafiaságú fér­fiak nem győztek a Vay imprudentiáján eléggé csu­­dálkozni, s azon fel­ül, hogy fejeket ráztak, még ernyékre, adókra s szt-ekre is fakadoz­tak : az ifjak háromszor kiáltottak neki Vi­­vatot, a Palatínus pedig a legnagyobb csen­dességben ült. Elvégezvén Vay a beszédet a Palatínus szóllala meg sértő szó s indulat, nélkül, és nem monda neki egyebet ennél : Tribunt libertati votorum il­rmus Da Baro, quod patienter fuerat audita. Ennyit és csak ennyit és semmit nem egyebet mond a Vaynak, hanem a Vay okait czikkelyenként felfogá s rájok felelt. Egy néhány nap zú­gás volt Pesten s Budán Vayról, de ez a zúgás csakhamar egészen elcsendesedett. A Palatínus felment Bécsbe nem e miatt, ha­nem a Diaetai dolgokat, a­mint azok kíván­ták, bemutatni. Egyszer Vay, Gróf Bekkers­­töl levelet vesz, hogy menjen, s mig fel­ér is, küldje fel az oratio párját, még pedig hogy hiteles legyen mások által subscribál­­va, a­kik tanúji legyenek, hogy egyebet nem mondott. Vay csak akkor producálta az oratio brouillonját, és igy nem igaz, hogy a sessio után, mellyben azt mondotta, ijedve adta ki mindennek. Elvitte azt a

Next