Szépirodalmi Figyelő, 1861. november-december - 1862. január-május (2. évfolyam, 1-26. szám)
1862-01-16 / 11. szám
Szerkesztői szállás, hová a lap szellemi részét illető küldemények utasítandók : Üllői-ut és 3 pipautcza sarkán 11-ik szám. Megjelenik e lap csütörtökön. Előfizetés helyben házhoz hordva, vidéken postai szétküldéssel, félévre 5 ft. egész évre 10 ft. Jan. 16-án 1862. Kiadó hivatal, hová az előfizetési pénzek s minden alap anyagi részét illető dolgok utasítandók : Egyetem-utcza 4-ik szám. Il dik évfolyam. ‘ ~ SZÉPIRODALMI F ! (i Y E L 0. 11-ik szám. AESTHETIKAI TANULMÁNYOK. Az ,,Uj Magyar Muzeum“ füzeteiben *) egy hosszúnak ígérkezett czikksorozatból nem több mint három közlemény jelent volt meg éntőlem, egy nagy nevű idegen nyomain , „aesthetikai előtanulmányok“ czím alatt, oly régen, hogy azóta mindenki elfelejthette. Mostani emlékezetbe hozatalával sem több sem kevesebb célom, mint kijelenteni, hogy az akkor elejtett fonalat újra felfogom, és, ameddig lehet, szivesen folytatom. Német' előzmények után adtam ott a szépészet, mint tudomány, három fő részének vázlatát, és pedig nagyon röviden az első vagy egyetemes részt, mely a műszép eszméjéről tanít, s ennek viszonyát a természethez s a teremtő elméhez röviden érinti. Adtam a második, vagy különös rész vázlatát, mely a műszép fogalmából levezeti a benne levő különbségeket, vagy a műalkotásnak fejlődő lépcsőzeteit, a különböző felfogási módok szerint. Ami ezután következik, most fog ismét folytathatni, magam sem tudom hány czikkben,de oly szándékkal, hogy egykor talán kibővítve összefoglaljam, egygyé öntsem az egészet. V. Elő lévén adva az eszmény és az uralkodó felfogási mód, vagy aesthetikai világnézet — Goethe szerint Weltanschauung — fogalma, mivel az aesthetika két elsőbb része tanít, a harmadik azzal lesz elfoglalva, miképen valósodik meg az eszmény bizonyos érzéki anyagban, mint műdarab, műtárgy, azaz, mint állnak elő a különböző művészetek. Nem tartom fölöslegesnek, részint a nagyobb világosság, részint a mondottakkal való szorosabb összeköttetés tisztában tartása végett, némi bővített magyarázatába ereszkedni ezen első pontnak. Ugyanis midőn valamely művészi elme a maga tárgyát megeszmélte, azaz tisztába jött azon alapgondolattal, melyet művében elő akar állítani, alá van vetve az idő, korszellem által módosított, felfogási módjának, mikép ezt ama nagy aesthetikai két világ, t. i. a görög és keresztyén kor, felfogási módjai elénk tükrözik. Goethének, midőn Iphigénia tragoediáját megeszmélte, Pyrkernek, midőn a Szent Hajdan Gyöngyei eszméjében megállapodott, át kelle magát tenni az illető világnéztet, úgymint elsőnek a görög polytheismus, másodiknak a héber monotheismus elemébe. A tárgy mihelyt a művészi agyban műtárgyágyá érett, legott tudni kell a művésznek, minő alakra van készen, vagy képesítve. Az nem tesz különbséget, hogy a szobor vagy festvény, vagy költemény lesz-e a mű; ez mindegy. Valamennyi műfaj kénytelen fölvenni az idő arczát, és így bátran állíthatjuk, hogy a jelvi, remek és regényes (symbolicus, classicus, romanticus) műalakok közül, amint ezek jellemző vonásaikban röviden kifejtettek, valamelyiket kell választani. E szabály alól a műtörténelem nem mutat kivételt. A három görög tragicus művei egymásutáni következésükben, mint időjelenségek, már ide bizonyítanak. * 1854. folyam, márcziusi füzet 232., szept. füzet 180 lap és 1854 júliusi füzet 353 lapjain. I. II. III. IV.