Szépirodalmi Figyelő, 1862. május-október (2. évfolyam, 1-26. szám)
1862-07-10 / 10. szám
Szerkesztői szállás, hová a lap szellemi részét illető küldemények utasítandók : Üllői út és 3 pipautcza sarkán 11-ik szám. Megjelenik e lap csütörtökön. Előfizetés helyben házhoz hordva, vidéken postai szétküldéssel, félévre 5 ft. egész évre 10 ft. Kiadó hivatal, hová az előfizetési pénzek s minden alap anyagi részét illető dolgok utasítandók Egyetem-utcza 4-ik szám Julius 10-án 1862. Il dik évfolyam. SZÉPIRODALMI FIGYELŐ. Második félév. 10-ik szám. dottja melyet elhallgatni nem volt illő. Már most én kérdem : vajon tüzetes, bátor rövid tárgyalásom, amelylyel a „Magyar mondat“ czímű értekezésemben az igeidők, s vonatkozólag a magyar ige idejei kérdésit is világosítani törekedtem, nem tartozik-e a Hunfalvy értekezésibe bevezető történelmi adatok sorába? Vagy csak ő nem tartja odavalónak? És miért? Azért, hogy én nem vagyok nagy hírű, tekintetű, vagy épen czéhbeli nyelvész? Vagy hogy csak azt tartja a kérdéses tant előmozdító mozzanatnak, ami az ő véleményét támogatja, vagy ha ellene szól, alkalmat ad neki újabb diadalmas cáfolatra? Ha így, kevés oka van kérkedni objectivitásával a „subjectivus“ Fogarasi ellenében! Az agyon hallgatás, uram, párt emberének igen hatos fegyver, de bizonyára „objectivus“ tudós kezébe nem való. Nem ismétlem e helyi imént említett értekezésem ide vonatkozó pontjait.. Feladatom nem a tárgynak, hanem a nyelvész és nyelv közti viszonynak a vizsgálása, és saját tűzhelyünk mellől vett példákkal való világosítása. Hanem egy fővonását mégis meg kell említnem, hogy feljebbi ígéretemnek, mellőzésem méltatlansága világos kimutatásának megfelelhessek. Azt hozom fel t. i. idézett czikkemben, hogy az igeidők kérdésinek csak egyik eleme az idő, még pedig oly eleme, amely, mihelyt megkülönböztettük a múltat, jelent és jövendőt *) Mi ezért nem ingeráljuk magunkat a pörbe, és legott bevégezte minden működésit. Ha hát semmi sem fájna inkább, mint ha e czikk közlése csak leg-j különböző nyelvekben többféle múlt, többkisebbe is repressaltak színében tűnnék föl az illetőnek. / * . , x ,,.11 r'\ Szeri:. tele jelen (mert ez is van am), es többfele nyelvérzék, létezése és működése kétségtelen; és a tudós első kötelessége : elébb jól megismerkedni avval az eszmével, amelyre okoskodásának bármi részét alapítja. Második kötelessége az, hogy, ha a kérdés megállítása, a tényállás világosabb kitüntetése végett történelmi áttekintést vél előre bocsátandónak, adatai a lehető legteljesebbek legyenek. Ha vagy egy és netalán a többitől voltaképen különböző értelmű hiányzik közülök, háromféle gyanút kelthet : a kicsinylés, a nemtudás, vagy szántszándékos elpalástolás gyanúját. Az első a társaság tagjának válnék szégyenére, a második a tudósnak, a harmadik az embernek. Bizton restellem, hogy evvel az alkalommal épen pro domo men kell beszélnem. De hiszen, ki tudna az én ügyemben, nem mondom : ügyesebben, hanem több belátással porolni, mint én magam? Aztán reményem : kimutatom, hogy nem csak subjective, hanem objective is zokon vehettem a mellőzést. Továbbá, szerencsémre, van még két társam, aki egy hajóban evez velem. Egyik e lapok szerkesztője, ki már figyeltette szerényen, hogy újdondászát — magam is azt mondom — méltánytalanul rótta meg; nem vette ellenben tekintetbe az ő maga megjegyzéseit, amelyekkel „Visszatekintések“ czímű czikkében a szóban forgó tárgyat érinté *).■ Második, Finály, aki akadémiai