Szépirodalmi Figyelő, 1862. május-október (2. évfolyam, 1-26. szám)
1862-08-21 / 16. szám
255 föld irodalmait illetőleg, erkölcsi épségünk megőrizése végett, szigorú választást tenni az uralkodó irányok között; min irodalmunkra nézve pedig magyarázni az irodalom magasabb törvényeit, s megvédeni a szép, jó és igaz örök elveit a ferde ízlés követelései, sőt a a lángész kicsapongásai ellenében is, végre közrehatni, hogy a tudomány ízléssel is párosuljon irodalmunkban. Előfizetési díj az újabb folyamra fiz osztr. értékű forint. Félévre, öt füzetre hat forint. Az előfizetés kiadó irodánkba küldendő (Pest, Józsefváros, Sándor utcza 17. sz.) Egyébiránt a könyvárus urak is fogadnak el előfizetést. S mindenki azon után kapja példányait, a melyen előfizetett. — E felhívással együtt jelent meg az ötödik évi folyamnak utolsó füzete is, melyről jövő számunkban bővebben fogunk szólani. — A napokban jelentek meg ,,J. N. Bouilly elbeszélései“ I. kötet, a franczia eredetiből fordította Fekete Józsefné, szül. Szabó Ida, egyik leánynevelő intézetünk tulajdonosnője. Csinos s nagy részt jól elbeszélt beszélykék a növendék ifjak és leányok számára. A fordításról már nem nyilatkozhatunk épen ily kedvezőn. Nem eléggé magyaros, meg-megérzik rajta az idegen it. Különösen arra figyelmeztetjük a fordítónőt, hogy a magyar, kivált az elbeszélésben, nagyon ritkán használja a szenvedő formát. Ez elbeszélések majd mindenik lapján hemzseg a sok passivum. Például : „Ha miatta egy cseléd megszidatott.“ Nem magyaros--e ez . Ha miatta valamelyik cselédet megszidták. Egyébiránt e megjegyzés nem csak fordítóink, de eredeti íróink nagy részére is illik. — A ,,Bolond Miská“-ban “Katang kórok“ czím alatt már hónapok óta foly egy czikksorozat, melyben Bolond Miska nyugat-európai útja élményeit közli olvasóival. Azt hitte az ember, hogy az egész valami Sterneféle Sentimental journey lesz. A világért sem, csak olyan tárczaczikkek lesz, azok, melyek akárhova beillenek, csak humoros lapba nem, még nemzetgazdasági elmélkedés is több van bennök, mint humor. Egykét elmésség ugyan megakad, hanem az ilyesmi még polikai szónoklatban, vezérczikkben is helyén van, s magában nem alkot semminémű aesthetikai humoros művet. A múlt heti számban megjelent XII-ik czikk épen nagyon humortalan. A londoni világiparmű-tárlatot írja le, s az „Önbirálat“ szerzőjével ő is fölfedezi, hogy dolgoznunk, munkálkodnunk kell s különösen az aristocratiának ajánlja, hogy ragadjameg az ipar zászlóját. Lám mennyire hatott Bolond Miskára az Önbirálat s a londoni iparműtárlat, napjaink e két legnevezetesb mozzanata. Tanul és okosodik Bolond Miska is, hanem, ha már benne van, jó lesz azt is megtanulnia, hogy Koh-i-noor nem valami ország, város, vagy falu, hanem annak a híres gyémántnak csak oly neve, mint neki a Bolond Miska név s annyit tesz, hogy Világosság hegye. Ezért azután ne írja úgy, mint eme czikkében, hogy kohinori gyémánt, kohinori kő. Még azt is jó lesz megtanulni, mert dolgoznunk, munkálkodnunk kell, hogyha Kipfelhauserféle alakot akarunk beszéltetni, tudnunk kell németül. Nem árt ha Bo,lósul Miska az Önbírálat szerzőjével együtt többször lapozgatja a Márton vagy Brassai német nyelvtanát. Az a Kipfelhauser átkozott roszul beszél németül, ellenben magyarsága elég hibátlan. Legújabb elmélkedésében pláne azt mondja : zurück erinnolni. Ez hungarismus, ilyet nem mondhat más, csak törzsökös magyar ember, ha németül beszél, minőnek Kipfelhausert Bolond Miska teljességgel nem akarja rajzolni. — A derék Kis-Kőrös városa, Petőfi Sándor születés helye, nagy fiának egy kis szerény emléket állított. Az emlék nem akart országos lenni s azért reá csak Kis-Kőrösön és vidékén gyűjtöttek. A napokban, minden ünnepély nélkül, van felállítva. Az emlékkő, melyen Petőfinek csinosan készült s fehér kőből faragott mellszobra áll, mintegy 10 lábnyi magas és sóskúti kőből van készitve. Az egész emlék a mellszoborral együtt 14 lábnyi, az evang. díszes iskola épület előtti térről néz a főpiaczra s azon s egy melléképületen át arra a házra, melyben Petőfi született s melytől alig pár lépésnyi távolságban áll. Itt eszünkbe jut a Reményi által tervezett országos Petőfi-szobor. Különösnek találjuk, hogy az egész ügyet csak Reményi úr viszi. Mi ugyan elsietett dolognak tartjuk az egészet, de ha már megindult, óhajtottuk volna egy választmány megalakulását. Ha Reményi úr a maga zsebéből állít emléket Petőfinek, ahol senkinek sincs szólója, de miután éveket bocsátott ki az ország minden vidékére s nem eredmény nélkül, az ügy többé már nem magánvállalat s ezért nem csak Reményi urnak, hanem a journalistikának is kötelessége mindent megtenni arra nézve, amit a jó rend és hitel, valamint a visszaélések és elhamarkodás meggátolhatása szükségessé tesznek.