Szépirodalmi Figyelő, 1862. május-október (2. évfolyam, 1-26. szám)
1862-09-18 / 20. szám
Ildik évfolyam. Szerkesztői szállás,vá a lap szellemi részét illető küldmények utasítandók : Üllői út és 3 pipautcza sarkán 11-ik szám. Megjelenik e lap csütörtökön. Előfizetés helyben házhoz hordva , vidéken postai szétküldéssel, félévre 5 ft. egész évre 10 ft. Kiadó hivatal, hová az előfizetési pénzek s minden alap anyagi részét illető dolgok utasítandók . Egyetem-utcza 4-ik szám. SZÉPIRODALMI Sept. 18-án 1862. F I G Y E L Ő Második félév. 20-ik szám. NYELV ÉS NYELVÉSZET. ív. ......... DOCTUS EX LIBRIS. fr . Socratesnek Plato iita „Apológiájában“ jellemző egy helyet olvasunk. Melétus azt vetvén szemére, hogy átaljában nem hiszen isteneket, Socrates ezt mondja reá : ,,Te csudás ember, mire mondasz ilyeneket? Hát nem hiszem én isteneknek se a napot se a holdat, mint más ember?“ — Némám, Ítélő birák! mikor ő a napot kőnek mondja és a holdat földnek. — „Azt véled, hogy Anaxagorast vádolod, édes Melétus, és elannyira fitymálod ezeket, a (táblabirákat) s a tudományokban oly járatlanoknak hiszed őket, mintha nem tudnák, hogy a clazomenaei Anaxagoras könyveiben hemzsegnek ezek a tanok; aztán épen tőlem tanulják az ifjak, akik ottan-ottan megvásárolhatják, ha ugyan drágán, egy drachmán az orchestrában, s aztán kinevethetik Socratest, ha netalán magának tulajdonítná.“ Íme, az a bölcs, aki egész életben az ellen tiltakozott, hogy ő se nem tudós, se nem tanító, még csak beszélgetésben is átallotta volna, — járatlan ifjaknak — oly véleményeket mondani el, a melyek máséi voltak. „Méltán kinevettek volna — azt mondja — ott helyben a piaczon, ha, egy pár lépéssel odébb menvén, megvásárolhatják azon könyvet, melyből előttök hatalmasan puskáztam.“ — Éretlen ellenvetések megelőzése végett, szükséges megjegyeznem , hogy Socrates igen is idézett nem egyszer tekintélyeket is, de egészen különböző két mo-If theres anything a man’s own, ’t is his private wickedness, and there is no such indelicacy as discussing it. Lord George, dórban. Egyszer azért, hogy a felhozott véleményt bonczkés alá fogván, helyessége vagy helytelensége felöl magát és beszélgető társát felvilágosítsa. Másodszor úgy, hogy saját gondolatait adta mások szájába, mint jelesen Platónak Protagoras, Sophista, Politicus és Symposium czímű beszélgetéseiben látjuk. De ezek közt és a mások tollával való kegyeskedés közt, nagy a különbség. De szintoly nagy, úgy látszik, a régi és mostani kor fogalmai közt is a tudósság mivoltára nézve. Hasonlítsuk össze egy akadémiai tudós nyilatkozatát a Socrates részéről feljebb idézettel. A szavak ezek : „------E nézetből“ (miből, miből nem, nem tartozik czélunkra) „indulva, s azon forró óhajtás által indíttatva , vajha intézetünk nyelvtud. osztálya összetett erővel küzdjön s helyes irányban törekedjék kitűzött czélja felé, megkísérlem úgy a hogy csekély tehetségeme *) telik, s a nyelvbölcselőktől (Humboldttól és Steinthaltól) tanulhattam, előadni : miben áll a nyelvnek mivolta? melyek ennél fogva a nyelvben találtató különbségnek és rokonságnak alapelvei ?“ #) A posztóim? kitelik egy attila, mellény stb. de átvitt értelemben jól, 167-tel párosította a ,,kitelik“-et eddig elé a magyar világ. „Kitelik tőle, hogy stb. „A mi jó akaratomra? s tehetségemé'? kitelik, örömest teszem.“ stb. Hanem „nous avons change tout cela“ azt mondja Sganarella, a bot csinálta doctor.