Szépirodalmi Figyelő, 1862. május-október (2. évfolyam, 1-26. szám)
1862-09-11 / 19. szám
Szerkesztői szállás, Megjelenik e lap csütörtökön, hová a lap szellemi részét illető külde- —---------mények utasítandók : Üllői-út és 3 pipa- Előfizetés helyben házhoz hordva, vidéken postai utcza sarkán 11-ik szám.i szétküldéssel, félévre 5 ft. egész évre 10 ft. Kiadó hivatal, hová az előfizetési pénzek s minden alap anyagi részét illető dolgok utasítandók . Egyetem-utcza 4-ik szám. II-dik évfolyam. Sept. 11-én 1862. " SZÉPIRODALMI " ~ FIGYELŐ. Második félév, 19-ik szám. KÉT RÉGI KÖLTEMÉNY. Közelebbről a magyar akadémia kézirattárában kuruczvilági emlékek után kutatván, a Márton J.-féle gyűjteményben két ó magyar versezetre akadtam, melyek mindenesetre megérdemlik, hogy közöltessenek, miután régiségükhöz még költői és majdomi becs is járul. E költemények elseje igy hangzik : Boldogtalan vagyok, Mert kinaim nagyok, Beborult ifjúságom. A szokatlan dolgot És a nehéz jármot Már megszokni nem tudom. Régi időm elmúlt, Most másképen fordult, — Szomorú az én sorsom. Őszi harmat után, Végre mikor aztán Fujdogál a hideg szél, Nem sok idő múlván Sárgul, hulldogálván Fáról a gyönge levél. Zöld erdő harmatját, Piros csizmám nyomát Hóval lepi be a tél. Én szemeim sirván, Könnyeim csordulván, Néznek csak keservesen, Bús szivem zokogván, Csaknem meghasadván Bánkódik nagy erősen; Ki miatt naponkint • Látok szomorú kint, Szenvedek én testemben. Istenem, mit tegyek? Immár hová legyek? Mire jutok végtére?! Ha mind húval élek — Ezentúl mit érek, Élek-e még kedvemre? Vagy mind holtig árván Járok csak bút látván, Megyek keserűségre. Ennyi gyötrelemmel, Vagy ennél is többel Ifjúságom mint éljem? Jobb lesz a darvakkal Vagy más madarakkal Őszszel búcsúmat vennem, S mennem oly országra, Hol irigyim soha Nem szólhatnak ellenem! Talán elmentemmel, Búcsuvételemmel Ha utamat követem , Gonosz irigyimnek, Kik most reám törnek, Nyelvök elkerülhetem! Ha nem látnak, talám Nem szólhatnak reám, — így kedvök betölthetem. Azért szerelmedre, Világod kedvedre Éld ezentúl, kivánom; De én fáradságom, Kedves virágszálom, Éretted nem sajnálom! Légy jó egészségben, Addig mig az isten Éltet, szívből óhajtom! Szivem, istenhozzád! Megbocsáss, ha szolgád Vétett ő beszédében; Mert noha nehezen , De tőled elmegyen, ki téged szán szivében.