Szépirodalmi Figyelő, 1862. május-október (2. évfolyam, 1-26. szám)
1862-10-23 / 25. szám
II-dik évfolyam. Okt. 23-án 1862. " SZÉPIRODALMI FIGYELŐ. Második félév, 25-ik szám. Szerkesztői szállás, Megjelenik e lap csütörtökön, hová a lap szellemi részét illető küldemények utasítandók : Üllői-ut és 3 pipa- Előfizetés helyben házhoz hordva, vidéken postai utcza sarkán 11-ik szám. szétküldéssel, félévre 5 ft. egész évre 10 ft. Kiadó hivatal, hová az előfizetési pénzek s minden alap anyagi részét illető dolgok utasítandók. Egyetem-utcza 4-ik szám. NYELV ÉS NYELVÉSZET. (Folytatás.) Ismét tisztában leszünk, ha felosztáshoz folyamodunk. Vannak elsőben oly szavak, a melyek nyelvünk történelmén át, a mennyire nyomozhatni, eleitől fogva végig vonulnak; nemcsak, hanem térben is mindenfelé, ahol magyar nép lakik, egyaránt ismeretesek; legfeljebb a kiejtés tájszerűsége tesz netalán különbséget. Ezek teszik a nyelv nagy tömegét, s bizony minden „haladási“ rögeszmék, s „fejlődési“ ábrándok daczára, adott nyelv annál magasabb fokán áll a tökélynek és műveltségnek, minél nagyobb a számaránya az ily szóknak minden többiekhez képest. Minden látszatos változatlanság mellett azonban ezeknek is megvan az ő saját történelmök, még pedig két nézőpontból. Elsőbben eredetökre nézve : vajon eredetiek, úgy szólva „Szittyiából“ hozottak-e, vagy idegen nyelvből kölcsönzöttek és magunkévá sajátítottak? E kérdés figyelemmel tartása, nálunk és kivált korunkban, ahol a purismus ügye oly türelmetlen hévvel van sürgetve *) és majdnem nemzetiség és hazafiaság sibboletjévé vált, kiváltképen fontos, és irodalmunk életébe vágó. Midőn pl. a szókölcsönzés elfogulatlan előadásából látnók, hogy dicső erőink nem voltak oly negédesek, a minek mi akarunk lenni, hanem szélüben és tartózkodás nélkül elfogadták az idegen eszmékkel a jelelő idegen szavakat is, természetesen a lehetőségig beleolvasztva nyelvejtési módosításokkal a magukéba, mindjárt nem jelennek meg oly gyűlöletes színben az üldözőleg — csak nem a „feszítsd meg“ árnyalatával — kiabált impurismus ! Avvagy talán kevésbbé szent eszme az ész-continuitás, mint a jog-continuitás ? Második nézőpont : az illető szó értelme, — amelyet, zárójel közt mondva, nem tudom, mi okból, mi joggal és mi haszonnal cseréltek fel nyelvészeink „értemény“-nyel, — a honnan ismét két útra tekinthetni, u. m. arra a pályára, a melyet majd minden, kivált önálló szó megfut, midőn eredeti érzéki, úgy szólva : anyagi jelentését finomítva átvitt, képes vagy szellemi értelemben felsőbb eszmék kifejezésére fokozza az igazán haladó és művelődő nemzet. Aztán arra a sokkal kevesbbé és csak tévedezőktől járt ösvényre, a melyen bogdácsolva, némely szók akár korábban dívó értelműket az idők folytában, akár tájszerűleg azon egy időben változtatják. Mindezeket az első osztályba tartozó szókat a vázoltam rovatok szerint jellemzeni köteles a szótárira. A második osztályt képezik az úgy nevezett elavult szavak. Ezekre nézve történelmi tekintetből megvárjuk a szótárirótól: - 1, hogy értelmüket, ha fordításban fordulnak elő, az illető eredetiből, ha eredeti .) Furcsa illusiókkal van olykor összekötve ez a sürgetés. „Földrajz', nekik tiszta magyar szó s méltán kiküszöböltük a „geográfiát!“ Ez igaz hogy világos görög szó, de biz a „földrajz“ keresztlevele is több mint gyanús. Vannak t. i. kik azt állítják, hogy „Föld“ előtt nekünk nem volt „föld“-ünk, mint „Haus“ előtt „ház“-unk, és senki sem tagadja, hogy a„rajz“-ból a„reisz“ (Reissfeder, Reissbley, Reissbrett stb.) kukocsál ki. De „földrajz“-ot mondani mégis csak purismus! Oh! Galilei!