Szépművészet 1. (1940)

1940 / 2. szám - Kiállítások

A nyolvanas évek legvégén vagyunk, amikor az impresszionizmus diadalkapuját már emelik, de ami­kor a huszadik század új művészi formavilágának első körvonalait is kezdik rajzolgatni. Puvis, Van Gogh, Gauguin és Hod­hr, az impresszionisták forma­bontásával, a képfelület felaprózásával és a pillanat­szerűség hangsúlyozásával szemben egységes kép­hatásra, az állandóság kifejezésére törekszenek. Ne feledjük, hogy ebben az időben már építik a francia vasbeton hidakat és a holland gátakat: a sík, dísz­telen, de egységes és monumentális hatású felületek, az őszinte egyszerűség már ekkor jelentkezik az épí­tészetben. Ekkor kovácsolják az első vaskapcsokat, amelyekkel századunkban újra összefogják majd a külön utakra tévedt építészetet, szobrászatot és festé­szetet. A beuroni bencés művészek ez időben építik, festik és díszítik a Szent Mór kápolnát ! A levegőben és a korlélek mélyén tehát már új vágyak és nyugalomra vágyó izgalmak jelentkeztek. Ferenczy ösztönösen és tudatosan szívta magába ezt a levegőt. Sokszorosan korának gyermeke azonban, s nem haladt el észrevétlenül a naturalizmus és impresszionizmus mellett sem. Ezért nem jut­hatott a végső állomáshoz. De a fanatikusok akaratával s a szerzetesek nyugalmával járta a maga útját. Nem lett belőle az új forma megteremtője, erre Párizsban is, itthon is mások rendeltettek, de eredménye mégis na­gyon jelentős és őszintén, tisztán egyéni. Ez az eredmény pedig nem más, mint kora festői törekvéseinek halk­­szavú, bársonyos színekbe foglalt, a félárnyékok és az erő­teljes napsugár titokzatos fátyolával letakart szintézise. Majdnem hat évet töltött Párizsban, közben Szent­endrén nyaralt és szorgalmasan figyelte a természet szépségeit, színeit, s tanult kitartóan. 1893-ban újra Münchenbe ment. Párizsi tudását és szentendrei élményeit Hollósy Simon mellett foglalta össze első értékes eredménnyé a „Madárdalu-on s még inkább „önarckép“-ín. Ezeken a műveken a későbbi művész alaphangja szólal meg, a természet áhítata és a művé­szet szeretete és tisztelete. A naturalizmus és impresz­­szionizmus között lebeg bársonyos tónusaival, élénk derűs színeivel. Nem fennhéjázó, nem aprólékos, mint sok naturalista és nem pantheista, mint az impresszionisták. Az embert nem szállította le a természet rangjára. Csodálta a természetet, de rendü­letlenül hitt az ember testi és erkölcsi magasabb­­rendűségében. Sohasem festett természetet önmagáért, képein mindig az ember uralkodik. Férfiak, asszonyok, gyermekek. Az ember mondja a mély bariton szólamot, a természet a kísérő lant, a játékos hárfa. Az ember epikáját csak kíséri a természet, a félárnyékok és a meleg napsugár lírája. A „Józsefet eladják testvérei“ c. képe nem jelent még nagy haladást az önarcképhez képest, sőt mintha erősebb lenne rajta a naturalizmus, de képszerkesztő tudatossága még erőteljesebben nyil­vánul meg rajta. Az előtérben csoportosított ala­kok és a háttérbe mélyen elnyúló táj kapcso­lata nem véletlen, nem naturalizmus és nem impresszionizmus, hanem a szintetikus festői hatásra, a természethűségre és a képszerűségre, valamint az etikai tartalom kifejezésére egyaránt törekvő festő akaratának engedelmeskednek. Ez a képe Nagy­bányához fűződik, ahova 96-ban az elsőkkel érkezett, Nagybányához, de távolról, Szinyeihez is. Figyeljük meg a háttér és a Hóolvadás táji szerkezetét. Tájfel­fogásában sokkal inkább adja vissza Nagybánya levegőjét az 1902-ben készült Márciusi est. Nagy­bánya táj­hangulata rezeg a képen, de a festő dekoratív törekvése ezen is uralkodik. Tisztult érzelem­világát a művész epikai hajlama, foltokban látása foglalja egységes kép-egésszé. Modernsége, dekoratív hajlama, nagy egységes színfoltokkal való kompo­nálása még határozottabban bontakozik ki további művein, a Napos Délelőttön és a Lovagló gyermekeken. Ez a két kép művészetének csúcspontját jelenti, művészetének legteljesebb eredményét. Az 1899-ben festett Esti hangulaton a színek még beleolvadnak a szürkületbe, bár a képegység itt sem hiányzik. A későbbi képeken az uralkodó foltok, a szűzi tiszta­ságukat megőrző helyi színek harmóniája határozza meg a kompozíciót. (Gondoljunk például a Napos délelőtt zöldjeinek gazdag színváltozataira. De minden változat tisztán, egységes foltokban zöld. Nem olvad­nak össze, hanem ölelkeznek, mint sorok belsejében a hang- és végén a szó-ritmusok). Ferenczy művészetének fő törvénye, aranybullája­ a festőiség. Nem az egészen ösztönös, nem a tisztán vizuális élmény adta festőiség, hanem az intuíció és az értelem festőisége ez. Igen, részt vesz megtermé­kenyítésében a tudatosság, az akarat, az értelem is, de nem válik rajta uralkodóvá, ezért tiszta, ezért rokonszenves és továbbfejleszthető. —Az— ŐSZI TÁRLAT A MŰCSARNOKBAN Az idei őszi Tárlat tizenkét művésznek kisebb­­nagyobb gyűjteményes kiállítását öleli fel és három kisebb teremben alkalmat ad a Magyar Grafikus Művészek Egyesülete bemutatkozására. A tárlatnak mostani formában való megrendezését örömmel láttuk. A tömegtárlat néha áttekinthetetlen, e gyűjtemények révén a kiállító művészek munkás­ságába mélyebben betekinthetünk s emellett még a könnyebb összehasonlítás lehetőségét is nyújtják. A mód tehát, ahogy a Társulat e tárlat szereplőit fel­sorakoztatja, dicséretes és egy kissé ünnepélyes is.

Next