Szépművészet 1. (1940)
1940 / 2. szám - Kiállítások
A nyolvanas évek legvégén vagyunk, amikor az impresszionizmus diadalkapuját már emelik, de amikor a huszadik század új művészi formavilágának első körvonalait is kezdik rajzolgatni. Puvis, Van Gogh, Gauguin és Hodhr, az impresszionisták formabontásával, a képfelület felaprózásával és a pillanatszerűség hangsúlyozásával szemben egységes képhatásra, az állandóság kifejezésére törekszenek. Ne feledjük, hogy ebben az időben már építik a francia vasbeton hidakat és a holland gátakat: a sík, dísztelen, de egységes és monumentális hatású felületek, az őszinte egyszerűség már ekkor jelentkezik az építészetben. Ekkor kovácsolják az első vaskapcsokat, amelyekkel századunkban újra összefogják majd a külön utakra tévedt építészetet, szobrászatot és festészetet. A beuroni bencés művészek ez időben építik, festik és díszítik a Szent Mór kápolnát ! A levegőben és a korlélek mélyén tehát már új vágyak és nyugalomra vágyó izgalmak jelentkeztek. Ferenczy ösztönösen és tudatosan szívta magába ezt a levegőt. Sokszorosan korának gyermeke azonban, s nem haladt el észrevétlenül a naturalizmus és impresszionizmus mellett sem. Ezért nem juthatott a végső állomáshoz. De a fanatikusok akaratával s a szerzetesek nyugalmával járta a maga útját. Nem lett belőle az új forma megteremtője, erre Párizsban is, itthon is mások rendeltettek, de eredménye mégis nagyon jelentős és őszintén, tisztán egyéni. Ez az eredmény pedig nem más, mint kora festői törekvéseinek halkszavú, bársonyos színekbe foglalt, a félárnyékok és az erőteljes napsugár titokzatos fátyolával letakart szintézise. Majdnem hat évet töltött Párizsban, közben Szentendrén nyaralt és szorgalmasan figyelte a természet szépségeit, színeit, s tanult kitartóan. 1893-ban újra Münchenbe ment. Párizsi tudását és szentendrei élményeit Hollósy Simon mellett foglalta össze első értékes eredménnyé a „Madárdalu-on s még inkább „önarckép“-ín. Ezeken a műveken a későbbi művész alaphangja szólal meg, a természet áhítata és a művészet szeretete és tisztelete. A naturalizmus és impreszszionizmus között lebeg bársonyos tónusaival, élénk derűs színeivel. Nem fennhéjázó, nem aprólékos, mint sok naturalista és nem pantheista, mint az impresszionisták. Az embert nem szállította le a természet rangjára. Csodálta a természetet, de rendületlenül hitt az ember testi és erkölcsi magasabbrendűségében. Sohasem festett természetet önmagáért, képein mindig az ember uralkodik. Férfiak, asszonyok, gyermekek. Az ember mondja a mély bariton szólamot, a természet a kísérő lant, a játékos hárfa. Az ember epikáját csak kíséri a természet, a félárnyékok és a meleg napsugár lírája. A „Józsefet eladják testvérei“ c. képe nem jelent még nagy haladást az önarcképhez képest, sőt mintha erősebb lenne rajta a naturalizmus, de képszerkesztő tudatossága még erőteljesebben nyilvánul meg rajta. Az előtérben csoportosított alakok és a háttérbe mélyen elnyúló táj kapcsolata nem véletlen, nem naturalizmus és nem impresszionizmus, hanem a szintetikus festői hatásra, a természethűségre és a képszerűségre, valamint az etikai tartalom kifejezésére egyaránt törekvő festő akaratának engedelmeskednek. Ez a képe Nagybányához fűződik, ahova 96-ban az elsőkkel érkezett, Nagybányához, de távolról, Szinyeihez is. Figyeljük meg a háttér és a Hóolvadás táji szerkezetét. Tájfelfogásában sokkal inkább adja vissza Nagybánya levegőjét az 1902-ben készült Márciusi est. Nagybánya tájhangulata rezeg a képen, de a festő dekoratív törekvése ezen is uralkodik. Tisztult érzelemvilágát a művész epikai hajlama, foltokban látása foglalja egységes kép-egésszé. Modernsége, dekoratív hajlama, nagy egységes színfoltokkal való komponálása még határozottabban bontakozik ki további művein, a Napos Délelőttön és a Lovagló gyermekeken. Ez a két kép művészetének csúcspontját jelenti, művészetének legteljesebb eredményét. Az 1899-ben festett Esti hangulaton a színek még beleolvadnak a szürkületbe, bár a képegység itt sem hiányzik. A későbbi képeken az uralkodó foltok, a szűzi tisztaságukat megőrző helyi színek harmóniája határozza meg a kompozíciót. (Gondoljunk például a Napos délelőtt zöldjeinek gazdag színváltozataira. De minden változat tisztán, egységes foltokban zöld. Nem olvadnak össze, hanem ölelkeznek, mint sorok belsejében a hang- és végén a szó-ritmusok). Ferenczy művészetének fő törvénye, aranybullája a festőiség. Nem az egészen ösztönös, nem a tisztán vizuális élmény adta festőiség, hanem az intuíció és az értelem festőisége ez. Igen, részt vesz megtermékenyítésében a tudatosság, az akarat, az értelem is, de nem válik rajta uralkodóvá, ezért tiszta, ezért rokonszenves és továbbfejleszthető. —Az— ŐSZI TÁRLAT A MŰCSARNOKBAN Az idei őszi Tárlat tizenkét művésznek kisebbnagyobb gyűjteményes kiállítását öleli fel és három kisebb teremben alkalmat ad a Magyar Grafikus Művészek Egyesülete bemutatkozására. A tárlatnak mostani formában való megrendezését örömmel láttuk. A tömegtárlat néha áttekinthetetlen, e gyűjtemények révén a kiállító művészek munkásságába mélyebben betekinthetünk s emellett még a könnyebb összehasonlítás lehetőségét is nyújtják. A mód tehát, ahogy a Társulat e tárlat szereplőit felsorakoztatja, dicséretes és egy kissé ünnepélyes is.