Szépművészet 2. (1941)
1941 / 3. szám - Lepold Antal: Becsei György megitéltetése
BECSEI GYÖRGY MEGÍTÉLTETÉSE A ZSELIZI TEMPLOM FALFESTMÉNYÉNEK MAGYARÁZATA A barsmegyei Zseliz községnek a XIV. században épült gótikus római kat. plébániatemplomát 1884-ben restaurálták. Mint a Magyar Állam napilap 1884. évi június 20. és 24. számai, valamint az Egyházművészeti Lapok 1884. évi évfolyamában a 212—214. lapok értesítenek, a restaurálás folyamán Rózsa József plébános a templom falait borító mészréteget óvatosan leszedte és a réteg alatt középkori falfestményeket fedezett föl. Úgy, a szentélyben, mint a hajóban többé-kevésbbé régi ép képek, vagy képtöredékek tűntek elő. Tehát valamikor a templom egész belseje festett díszt viselt. Azonban a templom átmenetileg a reformátusok kezébe került, akik ezt egészen 1730-ig birtokolták, így jóval 1730. előtt történt a festett falak bemeszelése. Kétszáz év alatt a mészréteg alatt lappangó festmények teljesen feledésbe mentek. A nyolcszögű, apszis falain az evangélium oldalán szent Borbála és Apollónia képét, a lecke oldalán egymás fölött a koporsóban álló Krisztust két angyal közt és az angyalok által tartott Veronika-kendőt találtak unciális majuszkulákkal írt szöveggel: Hoc opus fecit depingi in honorem Corporis Christi. E két jól konzervált falfestmény egy mester műve. Erős olasz hatást mutatnak. Valószínűleg Magyarországon járt olasz mester festette, mint az esztergomi királyi várkápolna XIV. századi képeit. Sokkal primitívebbek és némileg még bizantinizálók az eddig föltárt egyéb falfestmények, amelyek részben a szentély, részben a hajó déli falán láthatók. Egész kompozíció ez utóbbiak közül csak a szentélynek az a képe, amelyet itt közlünk és ikonográfiailag megmagyarázni igyekszünk. Mellette még a palástos Mária (Maria mantellata) képének némi nyomaira akadtak. Viszont a hajóban a szentek sorozatából kerültek elő töredékek — szent Márton, szent Lénárt, szent Lőrinc. Valószínűleg a segítő szentek képei ékesítették a hajó falát. Magyarországon a 14 segítő szent csoportja nem mindig ugyanazokból a szentekből tevődik össze, hanem vidékek szerint változik. A barsmegyei Zseliz 1347-ig királyi birtok volt. Mikor Nagy Lajos király 1347-ben a Csepel melletti Becse birtokáért cserébe adja Becsei Imre volt lévai várnagy fiainak — Istvánnak és Györgynek —, megemlíti az oklevélben, hogy Zselizen szent György tiszteletére kőtemplom állt (Zichy Okmánytár III. 163.), amelynek még 1332. előtt kellett épülnie, mert Zseliz már 1332. óta plébánia. A mostani gótikus templom az újabb tornyot és két oldalkápolnát, valamint a későbbi gótika idején történt átalakításokat leszámítva, még azonos lehet az eredeti szent György-templommal. Mostani védőszentje ugyan szent Jakab apostol, de a védőszent megcserélése 1730. után történhetett, mikor a templom visszakerült a katolikusok birtokába, s a zselizi templomot tévesen a zselizszentjakabi apátsági templommal azonosították. A belső festést mindenesetre a Becsei-család csináltatta, valószínűleg nem is teljesen egy időben, de biztosan nem ugyanazon mester által, mert az apszis képei stílusban és értékben élesen különböznek a többiektől, s mert a kétféle képek mindegyikén külön szerepel eltérő betűtípussal az aláírás: Hoc opus fecit stb. Sőt az utóbbi csoportnál a mester nevét is megtaláljuk, míg az előbbinél mesternév nincs. Könnyebb érthetőség céljából ideiktatjuk a Becseieknek a Zichy-Okmánytár adatai alapján összeállított családfáját. (L. a cikk végén.) A Becseiek Károly Róbert, Nagy Lajos és Zsigmond királyok idején nagyon jelentős szerepet játszottak. Két véres tett is fűződik emlékükhöz. Becsei Imre végezte ki Zách Felicián Sebe leányát, Becsei György — a zselizi Vesszős — fejezte le Olaszországban Durazzói Károlyt. Ez a Vesszős 1364-ben halt meg. Örökösei voltak Tamás fia és Margit leánya. Margit 1388-ban panaszt emel Bars és Hont vármegyék gyűlésén a nádor előtt Tamás bátyja ellen, mert az apjuktól maradt adományi és szerzett birtokok után neki nem adja ki a leánynegyedet. A gyűlésen érdemleges határozatot nem hoztak. (I. O. IV. 362.) Nem tudjuk mikor jutott Margit leány az őt megillető birtokrészhez, de mindenesetre 1388. után. Mivel pedig az ismertetendő képen olvasható írás szerint Margit csináltatta 1364-ben elhúnyt apja emlékére a falfestményt, a kép keletkezésének idejét is 1388. utánra kell tennünk, amikor Margit abban az anyagi helyzetben volt, hogy apja emlékére kifestesse a kegyúri templomot, s a képekben kifejezhesse azt a gyermeki bizalmát, hogy viharos életű édesapja halála pillanatában elnyerte a jó Isten irgalmát, s most az égben a boldogságos Szűz oltalma alatt a boldogok közt él. A középkori képzőművészetnek kedvelt tárgya volt az utolsó dolgok — a halál, különítélet, végítélet, tisztítóhely, pokol és mennyország — ábrázolása. Az irodalom pontos cikkelyekbe foglalta azokat a jótanácsokat, amelyek a jó halált biztosítják, s azokat