Szépművészet 2. (1941)
1941 / 10. szám - Dercsényi Dezső: Nagy Lajos ikonográfiája
portrészerű hű képét. Az oxfordi kódex a rajta lévő lengyel címer alapján 1370—82 közé datálható. Hoffmann Edith valószínűnek tartja, hogy a Képes Krónika készülésének ideje előtt, vagyis a 70-es évek első felében, ha nem a legelején készült. Pontosabb képet alkothatunk magunknak Nagy Lajosról és udvaráról a Képes Krónika címlapja alapján. Már Zichy István gróf rámutatott arra a nagyon fontos körülményre, hogy a címkép azzal a céllal készült, hogy Nagy Lajost és udvarát bemutassa a francia udvarnak, a francia királyi családnak. Jakubovich Emil véleménye szerint a kódex Nagy Lajos leányának, Katalinnak és V. Károly fiának, Lajos orleansi hercegnek eljegyzése alkalmából készült és célja nemcsak a díszes és királyi ajándékozás volt, hanem egyben a magyar múlt, a királyi család múltjának és jelenének bemutatása. Tudjuk, hogy e korban nem ritka, miszerint a házasságokat létrehozó küldöttségek tagjai között miniatűr is előforduljon, tudomásunk van például Jan van Eyck portugáliai útjáról 1428-ban, azzal a követséggel, mely Jó Fülöp részére egy portugál hercegnő kezét kérte meg. A festőknek ilyen esetben feladatuk az volt, hogy a szó helyett ecsettel és színekkel számoljanak be uruknak az eljegyzendő félről, a másik udvar életéről. Természetes tehát, hogy amikor Nagy Lajos jegyajándékul egy pompásan mintált kódexet küld leánya vőlegényének és a címlapon a királyt és udvartartását vázolja fel a művész, akkor a miniátűr a lehetőséghez képest a valóság visszaadására törekszik. Kétségtelen az is, hogy Medgyesi Miklósnak, Nagy Lajos udvari festőjének — akinek Jakubovich Emil oly meggyőzően tulajdonítja a krónika miniálását — módjában állott nemcsak az udvart, hanem a királyt is jól megfigyelve, egyénítve visszaadni, bárha mai értelembe vett arcképről a szó naturalista értelmében itt sem beszélhetünk. Sajnos a Képes Krónika első lapja meglehetősen rongált, éppen a király arca kopott meg a legjobban. Rendkívül gazdag, architektonikus kiképzésű trónon ül, jobbjában kormánypálca, baljában országalma. Vízszintesen csíkozott olaszos szabású, nyaknál szélesen kivágott, térden túl érő, hosszú testhezszabott ruhát visel, melyet derékon öv köt át. Lábán harisnya és hegyes orrú sarkatlan papucs. A király arca mint említettük, erősen megkopott, de így is kivehetni kemény tekintetét, ráncolt homlokát, mely szigort kölcsönöz arcának. Ugyancsak Nagy Lajost ábrázolja még a Képes Krónika három más helyen is, de ezek kevésbbé alkalmasak a ikonográfiai megfigyelésekre. Ilyen a Nagy Lajos születését ábrázoló miniatúra (70 v. lap), melyen az előtérben fekvő koronás királyné karját kitárja koronás gyermeke felé, akit udvarhölgyek kíséretében egy idősebb nő nyújt neki. Ugyanezen az oldalon Erzsébet királynét gyermekei körében ábrázolta a művész, jobbról két koronás fia: Endre és Lajos. Balról három gyermekét hercegi kalapban. Végül Nagy Lajost is ábrázolja a címlap A iniciáléja, melyben Alexandriai Szent Katalin — Nagy Lajos leányának védszentje — előtt térdel a király és a királynő. A királynő személyére nézve eltérnek a vélemények. Jakubovich Emil és utána Hoffmann Edith Nagy Lajos anyját, Hermann Julius Hermann10, valamint Berkovits Ilona a király feleségét látja benne11. Ez utóbbi vélemény már csak azért is valószínűbb, mert ha a krónika Nagy Lajos leányának eljegyzésére készült és a kezdő iniciáléba a leányka védszentjét ábrázolták, indokolt, hogy a hozzáimádkozókban a leány szüleit és nem pedig atyját, illetve nagyanyját keressük. Ugyanaz az eltérés, ami a kutatók között az ikonográfiai magyarázat kapcsán felmerült, mutatkozik a krónika, pontosabban az első lap datálásában is. Jakubovich Emil, majd utána első véleményét megváltoztatva, Hoffmann Edith is a kódex készülési idejét Katalin eljegyzése és halála közé, tehát 1374— 1376 közé datálják, éppen a címlap A iniciáléja alapján. Kétségtelen, hogy az előkelő helyre beillesztett Alexandriai Szent Katalint ábrázoló iniciálénak a kódex keletkezésével kapcsolatban döntő jelentősége van. Berkovits Ilona azonban abból a körülményből kiindulva, hogy a címlapon hiányzik a lengyel királyi címer, arra következtet, hogy a krónika, vagy lagalább is első lapja Katalin születése (1370 július) és Nagy Lajos lengyel királlyá való koronázása (1370 november 17) között készült, talán Katalin keresztelőjének alkalmából, amire már Fitz József is gondolt.12 Ugyanezt az álláspontot támogatja az ikonográfia is. A Képes Krónika mindkét helyén ugyanis Nagy Lajost szakás nélkül ábrázolta a művész, míg a lengyel koronázás után készült nagy pecsétjén már szakálas arccal jelenik meg. Ugyancsak szakálasan látjuk viszont a később tárgyalandó emlékeken, a paduai freskón és a szent Simeon szarkofágon. Ikonográfiai szempontból egészen a legutóbbi időkig kihasználatlan volt Altichiero freskója, mely a Paduai Szent Antal Bazilika S. Felice kápolnájának oldalfalát díszíti.13 Másutt kimutatták, főként heraldikai érvek alapján, hogy Ramiro spanyol király legendás történetében Nagy Lajost festette meg a veronai művész. Kimutatták azt is, hogy a freskó készülésének idején rendkívül szoros politikai és kulturális kapcsolatok állottak fenn Padua és Buda között, hogy Nagy Lajos török hadjáratairól egész legendás történetek keltek szárnyra. Bár Nagy Lajos tudomásunk szerint nem járt Padovába és így Altichieronak sem állhatott módjában közvetlen be 241