Szépművészet 2. (1941)
1941 / 12. szám - Schwarz Elemér: Háromkirályok
fiúgyermeket,14 amely Betlehemben és annak egész környékén vala a két esztendősöktől lefelé, amint a bölcsektől megtudakolta az időt25... Amikor pedig Heródes meghalt,26 ime az Úr angyala megjelenik Józsefnek álmában Egyiptomban, mondván: Kelj föl, vedd a gyermeket és anyját és menj Izrael földére,27 mert meghaltak, kik a gyermek életére törtek. Ki fölkelvén, véve a gyermeket és annak anyját, és Izrael földére méné. Hallván pedig, hogy Archelaus uralkodik Júdeában atyja, Heródes után, félt oda menni;28 és megintetvén álmában, estére a galileai részekre. És megérkezvén, azon városban lakik, melyet Názáretnek neveznek.“29 * Ezek azok a szent igék, amelyek az Úr Jézus és a Háromkirályok történetét elénk tárják. Igaz, van közülük, amelyiket kikezdte az idő vasfoga, és olyan is, amelyik színtelen vagy századfakult lett. De mit ront ez a szent összhangon ? Semmit. A magyarázatok, amelyek a szöveget kísérik, megint előhozzák a régi színeket és kiteljesítik a kopott betűket, úgyhogy megint pompásan és színesen áll előttünk az epifánia, azaz az Úr bemutatkozásának, avagy megjelenésének ünnepe. * S mégis, bár az Evangélium híven és féltő gonddal őrzi a szent események történetét, a hívek szeretete és csapongó képzelete úgy körülrajongja őket, hogy az aranytól sokszor nem látni a kemény ébenfavalóságot, így vagyunk a szent Háromkirályok történetével is. Előttünk az evangélium egyszerű, finom, nemes rajza, s a művészek, poéták, néha még liturgikusok is — mégis a népképzelet aranylemezeivel együtt mintázzák a „szent magok“ históriáját. János mester is így őrizte meg számunkra az első nagy királyjárást. A jámbor nép is ebben a formában ismeri a Szentkirályok útját. Vájjon hogyan jutott e kép birtokába? * II. A Háromkirályok azóta lettek a katolikus nép különös tiszteletének tárgyai, amióta Lombardia fővárosának, Milánónak meghódításával a Napkeleti Bölcsek religuiái Kölnbe kerültek, és még jobban azóta, hogy földi maradványaik fölé a Rajna-menti szentegyházak egyik legszebbike, a kölni dóm kezdett épülni. De ha ez mindjárt így is van, mégsem szabad azt gondolnunk, hogy a Mágusok, az ú. n. translatio, azaz ereklyék átvitele előtt (1164) nem részesültek volna kellő tiszteletben. Sőt! Nagyon is! így különösen a január hó 6-án tartani szokott epiphania (az Úr megjelenésének) ünnepén," amelyet a nyugati egyház nyugodott". (Huonder, i. m. 237.1.) Művészek sok-sok ösztönzést kaphatnak e képből. 14 Lonovics ez esemény borzalmasságának aláfestésére Macrobiust (400 kör. Kr. u.) idézi és azt mondja: „Ezen gyermekülésről Macrob pogány író is emlékszik, ki Satum. L. 2. c. 4. beszéli, hogy Augustus császár annak hírére, hogy a gyermekek között, amelyeket Heródes, a zsidók királya, a kétévesekig bezárólag megöletett, saját fia is volt", felkiáltott: „Jobb Heródes disznajának lenni, mint fiának". (I. m., 1, 65.1.) 28 Abból, hogy Heródes pontosan megtudakolta a Bölcsektől az időt, amikor a csillag nekik megjelent és abból az evangéliumi helyből, hogy „kétesztendősöktől lefelé" ölette meg a betlehemi kisdedeket, bátran arra következtethetünk, hogy Jézus a keleti vendégek megjelenésekor már legalább egyéves volt. Ezt azért merjük feltenni, mert azt gondoljuk, hogy Heródes a gyilkosság biztos sikere érdekében a „megtudakolt" időt nemcsak lefelé, hanem felfelé is kikerekítette. A művészek tehát bátran vehetik egyévesnek az Üdvözítőt, amikor a Háromkirályok hódolatát mintázzák meg. 28 Kb. Kr. u. 4-ben halt meg. 27 „Izrael földje" a Szentírásban egész Palesztinát jelenti. 28 Dausch azt mondja, hogy József első célja volt „ismét Betlehembe visszatérni, Jézus szülőhelyére, ahol — József szerint — a Messiásnak, fel kellett nevelkednie". (I. m., 80.1.) Haender is így gondolkozik: „Az a tény, hogy József elsőben is Júdeába, tehát minden bizonnyal Betlehembe akar menni, valószínűvé teszi azt, hogy a szent család már menekülése előtt ide költözött". (I. m., 224.1.) Ez utóbbi felfogás is erősíti azt a feltevésünket, mely szerint a Szentcsalád Betlehemben házban lakott. 29 Amikor az angyal intésére Galileába vette József útját, nem mehetett máshová, mint Názáretbe, mert ez volt Szűz Mária szülőföldje és ott lakott József is már mint a Szűz jegyese, Szent Lukács szavai szerint: „Fölméne tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába ..." (V. ö. Luk. 1, 26—27. „elküldé az Isten Gábriel angyalt Galilea városába, melynek neve Názáret, egy szűzhöz, ki egy férfiúnak vala eljegyezve, kinek neve József, Dávid házából, a szűz neve meg Mária".) A katakombákban már a II. századtól kezdve megtaláljuk tiszteletüket. 2 „1162-ben Barbarossza kezeibe kerültek. Ez egyes részeket elajándékozott püspököknek, különösen pedig Rainald von Dasselnak, aki az ereklyéket 1164. júl. 3-án (ezt a napot a translatio Regum néven ünnepük) ... a kölni Szt. Péter-templomba vitte; itt vannak azóta ..., jókarban és megbecsülve a Háromkirályok szekrényében, az 1175 és 1285 közötti aranyművesség egyik remekművében" (Hindringer, R., Drei Könige, LThK, 3,451.I.). 2 1248-ban tették le az alapkövét és 1322-ben felszentelték a szentélyt. Innentől kezdve minden nagyobb terv nélkül építkeztek a dómon, mígnem 1880-ban mai fényében befejezték. 4 A görög hugávaa — megjelenés. Ez a szó különösen arra a megjelenésre vonatkozik, amikor Krisztus mint Istenember mutatkozott a világ előtt. Latin megfelelése: declaratio, manifestatio, apparitio. Magyarul az epiphaniát mint ünnepet jelentő szót Vízkeresztnek és Urunk megjelenésének nevezik. Újabban elég gyakran Háromkirályok napjának is mondják. Lonovics József azt írja, hogy Vízkeresztkor „Jézus háromféle megjelenésének vagyis életéből azon három nevezetes eseménynek emlékezetét (a Bölcsek imádását, a jordáni keresztelőt és a kánai korcsodát) ünnepeljük, melyek az ő istenségének ugyanannyi bizonyságai". (Népszerű Egyházi Archeológia, 1., 63.1.).