Szépművészet 2. (1941)
1941 / 2. szám - Csánky Miklós: Közlemények a Nemzeti Múzeumból
38 megkopott 98 cm magas baziliszk oszlopfőt, melyet mindeddig Henszlmann Imrének a székesfehérvári ásatások eredményéről szóló, 1864-ben Pesten megjelent munkájában közölt rajz nyomán ismertek (136. o.). A gyűjtemények elrendezése során, 1939-ben az O. M. Szépművészeti Múzeum a Történeti Múzeum raktárából egy fametszetet is tulajdonába vett, mely a trónoló Atyaistent ábrázolja. Leltári száma a Delhaes-gyűjtemény naplójára utal. A bejegyzés szerint „XV. századi német fametszet az Atyaisten alakjával (vsz. későbbi példány)“. A fametszetet egy könyvből tépték ki és vágták körül, mert hátoldalán kéthasábos német szöveg olvasható, mely a világ teremtésére vonatkozik. A betűtípusok és a metszet stílusa alapján sikerült kiderítenem, hogy a Schedelkrónika kisebb, augsburgi kiadásából származik. Hartmann Schedel nagy krónikája a XV. század legkedveltebb és leggazdagabban illusztrált nyomtatványa volt. Az 1493-ban Anthonius Kobergernél, Nürnbergben latin és német nyelven megjelent népszerű krónikát az augsburgi Hans Schönsperger 1496-, 1497- és 1500-ban kisebb alakban is kiadta. A kérdéses lap az utolsó és pedig német kiadás egyik példányának második levelét képezte. Ennek a „b“ oldalára nyomott metszete már az 1496. évi kiadásból ismeretes. Az augsburgi Schedel-krónika illusztrációival és annak mestereivel újabban Paul Wescher foglalkozott (Gutenberg Jahrbuch 1933. 62—68. o.) és L. Bärrel együtt a nürnbergi krónikához hasonlóan a kisebb augsburgit is legalább két kéz munkájának tulajdonították. A műhely nyilván augsburgi volt és a jelentékenyebb mestert, többek közt az egészoldalas metszetek szerzőjét Wescher Thoman Burgkmair festővel kísérelte meg azonosítani, a neves Hans apjával. Annál is inkább, mert az öreg Burgkmair pályája kezdetén 1460-ban Bamler könyvfestőnél és kiadónál tanult, ahol a könyvillusztrálással is megpróbálkozhatott. Az azonosítás tekintetében különösen azokra a baseli rajzokra érdemes hivatkozni, melyeket még Ernst Buchner Thoman Burgkmair munkáinak tartott (Die Augsburger Tafelmalerei der Spätgotik. Beiträge zur Geschichte der Deutschen Kunst II. 1928. 85. o.). Az augsburgi kiadás legjobb képét, a világot teremtő Atyaisten metszetét sokkal közelebb érezzük az áldó Krisztus baseli rajzához, mint a krónika többi illusztrációihoz, melyek nagy részét szintén a vezető mester munkái közé sorozták. 6. A Szépművészeti Múzeum grafikai osztályában őrzött egyik, Kálváriát ábrázoló kánon-képet egy ismeretlen pozsonyi miniatűr munkájának tartják a XV. század elejéről. 1936-ban ugyancsak a Nemzeti Múzeumból került a mai helyére. (Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei VIII. k. 176. o. 33. kép). A leltár ez esetben is többet mond. „A kódexlap kétségkívül a pozsonyi káptalan könyvtárának egyik kéziratából van kimetszve.“ Ennek a bejegyzésnek hitelességet ad, hogy korábban Könyöki József poszonyi főreáltanodai tanár és városi múzeumőr tulajdonában volt. A miniaturát Zimai Jánosné, Könyöki leánya adta el 1926-ban a múzeumnak. 7. A középkori magyar faszobrok publikációiban sok szó esett Szent Istvánnak és Szent Lászlónak arról a két, 1500 körül készült faszobráról, melyek a Nemzeti Múzeum lapidáriumából kerültek elő. Adatok hiányában csupán általános felsőmagyarországi eredetükre lehetett következtetni. A királyszobrokat újabban Kampis Antal a mateóci templomból származtatta (a Szent Anna oltárok mestere. Klny. Domanovszky Sándor Emlékkönyvéből. Budapest, 1937. 9—10. o.), a bizonyításra azonban mindeddig nem terjedt ki. Éppen ezért fontosnak tartjuk a leltári bejegyzéseket, melyekre az 1875. évi naplóban sikerült ráakadnunk. A 283. sz. alatt két más, XV. századi faszoborral együtt vannak felsorolva. A részletesen leírt szobrok származásának és megszerzésének körülményei sajnos ezúttal is teljesen hiányoznak. Figyelmen kívül maradt még, hogy a királyszobrok egy nagy oltár oromzatáról kerültek le, mert a szobrok tömbje aránylag elég lapos és könnyű, hátoldaluk pedig nem várolt, hanem egy szintre faragott. Továbbá Kampis fejtegetéseit azzal egészítjük ki, hogy a királyszobrok mesterének attribuált Szent Miklós-szobor a sárosmegyei palocsai templomból jutott a bártfai sárosi országos múzeumba (Mihalik József: Vezető a sárosvármegyei múzeum gyűjteményeiben. Kassa, 1906. 25. 1.). 8. Több, nevezetes XVI. századeleji szárnyasoltárunk szekrényét, az ú. n. Szent Anna-csoport díszíti. Egy ilyen fából faragott és egykor színezett magas domborművet ismertetett Kampis Antal a szepesmegyei ménhárdi templomból. Készítését a Szent Anna oltárok mesterének (lásd erről szóló és már idézett tanulmányát) tulajdonította. A nevezett csoportot ma a Szépművészeti Múzeum őrzi. A leltári adatok szerint a sárosmegyei Mochnya templomából származik és 1916-ban vásárolták a sárosszentkereszti plébánostól. Mochnya nem messze fekszik Kisszebentől, ahol a nagytemplomot ugyanennek a kitűnő mesternek legszebb alkotásai ékesítették. CSÁNKY MIKLÓS