Szépművészet 3. (1942)
1942 / 5. szám - Dercsényi Dezső: Kolozsvári Márton és György
Szent György feje, különösen hajának mintázása is bizonyít. Művészi képzésük nem maradt meg a magyar keretek között, hogy jártak Itáliában és ismerték az olasz trecento plasztika legfrissebb vívmányait és problémáit, arról a prágai Szent György-szobornak az orvietoi Dom, valamint a firenzei Battistero első kapujának bronzplasztikájával való rokonsága tanúskodik. Valószínű, hogy az olasz tanulóévek után került sor a nagyváradi székesegyház előtt felállított és a magyar szent királyokat, Szent Istvánt, Szent Imrét, Szent Lászlót gyalogosan ábrázoló bronzszobrok elkészítésére. Készítési idejüket Miskolczi István minden bizonnyal hibásan jegyezte fel 1340-re, valószínűbb, hogy 1370-ben készültek. Három év múlva öntötték ki Szent György-szobrukat, majd 1390-ben állították fel a váradi székesegyház előtti téren Szent László lovasszobrát. Alkotásaik közül ma egyedül a prágai Szent György-szobrot tudjuk írásos adatok alapján is kétségtelen biztonsággal a szobrász testvérpár művének tartani. A nagyváradi szobrok osztoztak városuk sorsában, melynek eleste után a török Belgrádba szállította őket, majd hogy értékes bronzanyagát felhasználhassa, összetörette. Valószínű, hogy a XV. század első éveiben készült győri Szent László hermát az egykori nagyváradi lovasszobor feje után mintázták és feltehető, hogy a bécsi Szent István Dóm Singertorsának Saul megtérését ábrázoló domborműve Márton és György munkája a század hetvenes éveinek közepén, vagy legalább is fejlett térmegoldása, lovasalakjainak merész alakítása rokon a kolozsvári testvérpár művészi körével. Kiindulópontunk Márton és György művészetének ismertetésénél így ma egyedül a prágai lovasszobor lehet és a középkori magyar művészet tragikuma, hogy ez a kiindulópont egyben művészetük szintézise is. A prágai Hradzsinon álló lovasszobor Szent Györgyöt, a lovagok mintaképét, a mennyei lovagrend vezérét abban a pillanatban ábrázolja, amikor legyőzi a kappadóciai királyleányt foglyul ejtő sárkányt. A harcnak csak az utolsó, drámai jelenetét ragadták ki szobrászaink, amint a lovag szent lándzsájával ledöfi a lovára tekerődző sárkányt. Ló és lovas a velük harcoló sárkánnyal együtt páratlan szellemi és művészeti egységbe forrva jelenik meg előttünk. Szent György könnyedén győzi le a szörnyet, amint nyergéből kiemelkedve, jobbjában tartott lándzsáját a balodalon támadó sárkányba döfi. Lova, ez az értelmes állat, együtt harcol vele, patáinak dobbanásától ijedten menekülnek a sárkányt kísérő apró állatok, lábaival a szörny felé támad, fejét az értelmes segítőtárs mozdulatával a küzdelem felé fordítja. Márton és György szobrászoknak Szent Györgyszobra az első architektúrától független kerek bronzszobor, nemcsak hazánkban, de Európában is. Valószínűleg eredetileg is szabadtérre volt elgondolva, ha nem is jelenlegi felállítási helyére. Művészei felszabadították magukat az architektúra gyámsága alól, függetlenítették magukat az épülettől, mely a középkoron át hordozója volt a szobrászati alkotásoknak. Ahogy ma ismerjük a Szent György-szobrot, építészeti megkötöttség nélkül éli önálló, független életét. Amennyiben beigazolódna Ernyei József hipotézise, hogy a szobor eredetileg a pozsonyszentgyörgyi templom főoltárára készült és a cseh hussziták hurcolták Prágába, akkor is Márton és György tette meg azt a döntő lépést, mellyel a szobrászat alkotásait elszakítva az architektúrától, önálló életre rendeli, mert hiszen a nagyváradi lovas Szent László-szobruk, melynek elhelyezése Houfnagel metszetéből egész világosan megállapítható, eredetileg is szabadtérre készült, szabadtéren állt. A prágai Szent György-szoborral kapcsolatban súlyos problémák egész sorát hangoztatják külföldi kutatók. Kétségbe vonták, hogy a szobor a XIV. században készült, illetve a lovat XVI. századi újraöntésnek tartották, míg mások tagadták Márton és György magyarságát, faji, művészeti szempontokból egyaránt. A magyar szakirodalom érvet érvre halmozott, hogy e felületes és semmiesetre sem jóindulatú beállítást megcáfolja, talán a mai helyzet, a magyar szakmunkák külföldön való megjelenése elő fogja segíteni, hogy a magyar művészettörténet álláspontját megértsék és magukévá tegyék barátaink is. Ami a Szent György-szobor újraöntésének kérdését illeti, a probléma technikai részét cseh szakértők vizsgálata döntötte el, akik szerint ló, lovas és talpazat mindenestül egy darabból van öntve. Az egész szobrot pedig sohasem tartották újraöntésnek, hiszen a lovag a gótikus művészet kétségtelen stílusjegyeit hordja magán. Van a problémának azonban művészeti része is: a szobor annyira fejlett részleteket tartalmaz — mondják —, hogy létrejötte, a XVI. század előtt elképzelhetetlen. Különösen a ló valószerűen csavart, a térbe kihajló mozgását, a naturalista megoldású hüllőket és sárkányt hozták fel a szobor XVI. századi volta mellett bizonyítéknak. Pedig ezekkel a problémákkal már évtizedekkel a kolozsvári testvérek előtt foglalkozott a középkori művészet, sőt papíron, festészeti eszközökkel az ábrázolás problémáit már régen felvetették és megoldották. A Codice di S. Giorgio és a malinesi Anjou biblia Szent Györgyöt ábrázoló miniatúráin, sőt a Képes Krónika egyik kis iniciáléján, mely Róma előtt vissza- 107