Szépművészet 3. (1942)
1942 / 5. szám - Grandpierre Edith: A kolozsvári Szent Mihály-templom
Jogosan tételezhetjük fel tehát, hogy a mészburkolat még festménysorozatot, talán díszítő festészetet is rejt maga alatt. A templom díszítése, szépítése, a felépítéssel nem ér véget, sőt továbbra is az adakozó, templomokra büszke hívek kedves kötelessége marad. Gyakran nagyon szép, komoly művészi értékkel bíró műtárgyakat köszönhetünk ennek az áldozatkész szeretetnek. A kolozsvári levéltár is számos XIV., XV., XVI. századi adománylevelet őriz oltárokról, szobrokról, amelyek, sajnos, elpusztultak. Kárpótlásul megmaradt azonban a magyarországi viszonylatban is ritka sekrestyeajtó, amely a német reneszánsz szellemében készült. Nem nagyméretű ajtó (magassága 2-23, szélessége 0-90 méter), finomszemcséjű homokkőből faragták. Szokatlanul gazdag díszítésű. A jobboldali félpillér alján Kolozsvár hárombástyás ormos várfalas, nyitott kapus címere áll. Baloldali párján a fiait vérével tápláló pelikán pajzsba foglalva, a pajzs mellett I és C betűk. A két címer alatt 15 és 28 késő gótikus számjegyek állanak, amelyek együtt a kapuk készítésének évét adják: 1528. Oldalát állatoknak, növényeknek, gyermekeknek és sziréneknek összeszövődő kompozíciója, a bélieteket kelyhet, földgömböt, homokórát és halálfejet, napkorongot tartó puttók díszítik. A felső párkányon szatír fejek közt éneklő, táncoló puttók csoportja vonul végig. A timpanon félköríve voluttákban végződik, hajló párkányon, száraz faágakon madarak ülnek, sajnos nagy részük letöredezett. Alatta virágfüzérekkel játszó, gránátalmát görgető puttók vidám csoportja foglal helyet. A kapunak legérdekesebb része a timpanon alacsony körszeletébe szorított barettsapkás férfimellkép. A javakorbeli borotváltarcú, fájdalmas arckifejezésű férfi úgy jelenik meg, mintha nagyon szűk ablakon dugná ki a fejét, ahol a vállai számára nincs már hely. Nagyon szépen mintázott kezeiben, amelyeket még sikerült kidugnia, szalagot tart D. (ominus) Joannes Clyn felirattal. Ez a név és az I. C. monogramm a templomnak ebből az időből való ilyen nevű plébánosára vonatkozhatik, aki a kapu donátora lehetett. Az arckép pedig valószínűleg a kapu mesterét ábrázolja. Ez a többi kolozsvári reneszánsz emléktől annyira elütő kapunak az eredete már sok vitára adott alkalmat. Stílusa feltétlenül a német reneszánszhoz igazodik nyers, éles realizmusával. A szobor sajátságos kényszeredett elhelyezkedése nagyon emlékeztet Anton Pilgramnak a bécsi Szent István-templom orgonalában elhelyezett hasonló szobrára. Ellenben az, hogy hogyan került az ajtó Kolozsvárra, ki csinálta, máig sincs eldöntve. A XVI. században zavaros idők következtek a templomra. A város lakossága vallást változtatott, a képeket, szobrokat kidobálták, elégették, s valószínűleg ekkor meszelték fehérre a templomot. Műemlék ebből az időből természetesen nem maradt, ellenkezett volna a vallásújítóktól oly szigorúan vett ótestamentumi idézettel: Ne csinálj magadnak faragott képeket, hogy azt imádd. 1716-ban visszakerül a katolikusok kezére. Közben a liturgiai felszerelés teljesen elpusztult. Újból be kellett rendezni. Bíró János plébános megható buzgalommal szereli fel egyházát. Felsorolni is nehéz volna, amit a templomért tett és amivel azt ellátta. A templom ma is fennálló három barokk oltárát és szószékét szintén neki köszönhetjük. Két kolozsvári szobrásszal, Nachtigal Jánossal és Schuchbauer Antallal készíttette ezeket. Legújabb kutatások szerint a hajdani három királyok imádásának oltárképét (ma Szent Józsefnek van szentelve) Bíró József stíluskritikai alapon Maulbertschnek, a híres osztrák festőnek tulajdonítja. A múlt század is lerótta adóját a templommal szemben, ha nem is a legszerencsésebben. Hatalmas neogótikus tornyot építettek melléje, amely hidegen ismétli az egyház gótikus faragásait. Nagy súlyával erős nyomást gyakorol a talajra, úgyhogy az egyház fala már kissé meg is dőlt. Ezzel szemben a múlt századnak köszönhetjük azt is, hogy ma teljes egészében és szépségében mutatkozhatik. A XVI. században boltokkal vették körül, hogy az egyház jövedelmét növeljék. S ezek 1886-ig fenn is állottak. A város lelkes polgárai társaságot alakítottak ezeknek az épületeknek lebontására. Az egyház nehezen volt hajlandó erről a jövedelemről lemondani, s már úgy látszott, hogy a Szent Mihály-templom örökre fedve marad. Mikor a már rossz karban lévő épületeket lebontották s a templom évszázados szépségében újra megjelent, a közvélemény felzúdult. Bartha Miklós Nyílt szó címen támadást intézett a katolikus státus ellen. Az ő szava eldöntötte a vitát; ma a templom szabadon, teljes szépségében emelkedik Kolozsvár főterén. GRANDPIERRE EDITH 114