Szépművészet 3. (1942)
1942 / 8. szám - Gerevich László: A felvidéki szobrászat stílusfejlődése
szerű csúcsban végződő köpenyének lendülete már fejlődése további útját mutatja. A lebegő pajzs-szerű redő jellemző későgótikus motívum, melynek elterjedése Veit Stoss hatására vezethető vissza. Nem találjuk meg sem a nördlingeni, sem a St. Wolfgangi és a kefermarkti oltárokon, sem Luchsperger bécsújhelyi szobrain. Ha ezt a motívumot időhatározónak vesszük és nem Veit Stoss későbbi munkáival vetjük egybe, hanem a krakói Mária halála-oltárral (1477— 1489), vagy a IV. Kázmér vörösmárvány síremlékével (1492), a szobrok elkészültét, a készítési időt beleszámítva legkorábban 1492—93. évre tehetjük. * A szepeshelyi Mária koronázása-oltár oromzatának szobrai között találunk egy Szent Erzsébetet, amely feltétlenül a kassai szobrok ismeretével készült, ezt elárulja a fejét borító kendő, s a szinte utánzatnak ható arc típusa. A Mária koronázása-oltáron a régebbi műtörténetírók még látáák az 1499-es évszámot.12 Ezt az évszámot az oltárra nézve az újabb műtörténeti irodalom is elfogadja.13 Ha az oromzati alak az oltárhoz tartozik, aminek feltevését megnehezíti az oltárszerkényben elhelyezett Mária koronázása és az oromfigurák stiláris különbözősége, akkor, az oltár faragási idejét tekintetbe véve, a kassai dóm szekrényszobrainak felső korhatárát 1496—97-ben jelölhetjük meg. Ezt a valószínű évszámot megerősítik a stilkritikai összefüggések. A galgóci várkápolna betleheme közvetlen megegyezéseket árul el a kassai főoltár szobraival; a Madonna hosszúkás fejformája, az arcnak csak a felületet alakító mintázása, tartása, arányai és végül a redővetés hasonló jellege olyan mértékű, hogy ugyanegy mester művének kell feltételeznünk. A különbségek rávilágítanak a szobrászi fejlődés útjára, amely ezekben az években a naturalizmus irányát és lehetőségét feladva a későgótikus túlzások felé halad. A galgóci betlehem Szent Józsefének fején mutatkozó nagyszerű realizmus jelzi, hogy a mester indult ki a realisztikus szemléletű kassai iskolából vette. A háttér alakjain, valamint az angyaloknak, Roger van der Weydenra visszavezethető típusában a flamand művészet ismerete nyilvánul meg. A galgóci betlehemet a hagyomány Mátyás királylyal hozza kapcsolatba, amit megerősíteni látszik a dombormű stílusa is. A 80-as évek elején keletkezhetett, mintegy 10 évvel megelőzve a kassai főoltár szobrait. Stíluskritikai alapon biztosan több művet nem ítélhetünk a mesternek, akinek főműve a kassai főoltár szekrényének három alakja, s aki sejthetőleg azonos a XV. század végén és a következőnek elején előkelő szerepet játszó, okmányilag kimutatott Alexander képfaragó, kassai polgárral. Az életéből ismert adatok ezt látszanak igazolni.14 Az 1516-os évszámot viselő Mária látogatása-oltár a kassai dómban, vagy művészetének modoros utánzását jelenti, vagy öregkori műve. A Mária látogatása-oltár redővetése sematikusan és fáradtan ismétli a főoltár szobrainak redőrendszerét. Az arcok rusztikusabbak, az arányok veszítenek előkelő túlfinomultságukból. A munka minősége jó, de már nem tart lépést az európai fejlődéssel s egy letűnt stíluskorszak jegyeit ismétli. A főoltár predellájának mestere valószínűleg idősebb, mint a szekrényszobrok készítője, hatását az utóbbira az okos és balga szüzek és a szekrényszobrok arctípusának összefüggése igazolja. A predella erőteljes alkatú szenvedő Krisztusának párját megtaláljuk a finom anatómiájú bártfai Corpus Domini-ben. A bártfai kis szoborcsoport a 80-as évek jellemző műve; az Atyaisten szélesen redőzött drapériája hatalmas plasztikai erőt képvisel s azon a stílusfokozaton áll, mint az 1480 körüli időre keltezett Passau-környéki tyrnaui Madonna. A kassai szobrászat stílusa Bártfára is kisugárzott. A bártfai emlékek hiánytalanabb fennmaradása lehetővé teszi, hogy a kassai stílus kialakulását visszakövetkeztetéssel megvilágítsuk. Biztosan datált oltár Bártfán a Mager Veronika Mária oltára 1489- ből. Készítőjét, Steffen Turnert a számadásokból ismerjük. Valószínűleg ugyanennek a mesternek műve a Szent Egyed-templom Szent Erzsébet-oltára is.15 A két bártfai oltár stílustörekvése: a gazdagon redőzött ruházat elrendezése, a megnyúlt, elegáns alakok idealizálása megfelel a kassai főoltár későgótikus művészetének, anélkül, hogy a bártfai szobrok a kassaiak ismeretében fogantak volna. Ugyanahhoz a stíluskörhöz tartoznak, de formafelfogásuk kezdetlegesebb. A bártfai oltárok elrendezése, predellájukon a szenvedő Krisztus, Mária és János között, a szekrények baldachinjának későgótikus faragványa, az egymást keresztben metsző szamárhátú csúcsív, valamint a díszítés részletei majdnem teljesen megfelelnek a kassai főoltárnak. A kassai predellához a bártfai múzeumnak, predelláról származó s itt először közzétett szenvedő Krisztusa, valamint a bártfai Szent Kereszt-oltár áll a legközelebb. A kassai predella mesterének egy másik irányú kisugárzása — mely azonban azt korban valószínűleg megelőzi — a budapesti Szépművészeti Múzeum letétében őrzött berki-oltár. A legszebb bártfai oltár, a Krisztus születése-oltár egyúttal a legönállóbb is, de egy bizonyos távlatból tekintve a kassai szekrényszobrok stíluselőzményének egyik tovább fejlődött változata. De míg a főoltár szobrai a végsőkig fejlesztik a későgótikus idealizálást, addig a bártfai oltár szerényen térdeplő Madonnáját a későgótikának ebben a virtuóz korszakában is egyszerű- 195