Szépművészet 3. (1942)
1942 / 12. szám - Jajczay János: Árpádházi Boldog Margit a művészetben
zajos, féktelen és erőszakos, hogy akkor a zárda annyira szép és vonzó, csendes és nyugalmas, szent és isteni fészek legyen. E fészek egyik sötét terméke például a műveltségtörténeti szempontból is érdekes Margitlegenda." Majd tovább a jeles szerző ezt írja: „Szomorú világnézet és sivár elbeszélés — már t. i. a legenda —, melyben alig van egy-egy melegebb, emberibb, természetesebb vonás." Boldog Margitot szerencsétlen lénynek tartja, aki: „csak sírni, vezekelni, imádkozni és böjtölni tud, rondaságban szolgál és az Isten és mások iránti szeretetből a legkisebb földi örömtől is megfosztja magát." Szerinte Boldog Margit legendaírójának tárgya: „ízetlen." Ezek után mit várhatunk a kor képzőművészeitől? Az egyházművészet elesettsége a múlt században is sokaknak nagy fájdalmat okozott. Talán éppen ez váltotta ki a nazarénus művészetet, amelynek egy távoli követője Szoldatics Ferenc, aki egy Patrona Hungáriáé képén a liliomos Szent Imrét és az apácaruhás Boldog Margitot megfestette 1896-ban, Hornig Károly bíboros megbízásából, a veszprémi püspöki kápolna részére. A két szent között Mária a Gyermek Jézussal, az előtérben egy szárnyas kis angyal a magyar címert tartja, míg a távolban Veszprém várát látjuk. A Patrona Hungáriáé képeken, így a budapesti Belvárosi-templom diadalívén lévén, amelyet Vastagh György festett, ugyancsak szerepel Boldog Margit. A budapesti Bazilika bejárata feletti oromzaton, amelyet Fessler Leó készített, szintén ott könyörög Máriához több magyar szenttel és Szent Lipóttal egyetemben az árpádházi királylány. A XIX. század egyházművészetéről mondott őszinte, de lesújtó ítéletünk és a megemlített, némileg kivételt alkotó művek után említsük még meg az egyházi szempontból félig-meddig elfogadható alkotásokat. Ilyen a pécsi székesegyházban lévő falkép, amelyet Székely Bertalan festett és azt a mozzanatot ábrázolja Boldog Margit életéből, amikor a kis apácajelöltet a Nagyboldogasszony szigetére viszik. Székely Bertalan tervei szerint készült a Koronázó-templom Szent István-kápolnájának üvegablakja is, amelyen teljes alakjában látjuk Boldog Margitot. Székely Bertalan és Lotz Károly közösen tervezik a budavári Nagyboldogasszony-templom Boldog Margit üvegablakát, amely a keleti falat díszíti. A budapesti kőbányai templom érzelmes Boldog Margit képét Roskovics Ignác festi. A kőszegi domonkos apácák kolostorában három festményen fordul elő Boldog Margit. (Éber Sándor a szent gyermekkorából vett jeleneteket örökítette meg. A másik egy középkori képet utánoz, míg a harmadik egy nürnbergi acélmetszet után készült.) A Bazilika Szent Cecilia-oltára feletti kupola egyik medaillonjába Boldog Margitot Vastagh György festette. Ha ezekhez az érzelgős, de jószándékú, patetikus képekhez hozzávesszük Thán Mór vázlatát, amely a Belvárosi-templom üvegfestményéhez készült, „melynél ruhájának szabása, színe nem felel meg a dominikána apácáénak", úgy a XIX. századi Boldog Margitról festett jellegzetes műveket megemlítettük. A mi korunk véleménye más Boldog Margitról, mint a XIX. századé volt. Erre jellemző például a már nem is fiatal művész, Damkó József alkotása, aki több ízben is felveti a maga számára Boldog Margit problémáját. Damkó a par excellence egyházművész, egyszer a hitétől átszellemült szüzet, máskor a magába mélyedő dominikánát mintázta meg. Ohman Béla a Nyulak-szigetének lakóját, mint a szelídség mintaképét állítja elénk, egyszerű plasztikai eszközökkel készült művén. Madarassy Walter, visegrádi Boldog Margitján ki tudta fejezni azt a pillanatot, amikor összekulcsolt kezekkel imádkozva a herceglány, lelkét felemeli az Istenhez. Festőink is szívesen foglalkoznak Boldog Margit témájával. Aba Novák Vilmos a jászszentandrási falképen a magyar szentek csoportjába helyezte. A zseniális piktor Margit arcán kiválóan érzékelteti, hogy azért vált szentté, mert benne a kegyelmi élet lett úrrá. Miskolczy Ferenc finoman stilizálva, a fehér és fekete „dominikánus színt" kihasználva, komponálta meg olajfestményét, amelyen imába merülve látjuk a szemérmes Boldog Margit asszonyt. Viszont Hadzsy Olga a kolostor ambitusán ülve, amint a könyvét nézegeti, mutatja be a sorort, mellette liliom nő. Feszty Masa a szűz szenvedő készségét akarta érzelmes festményén éreztetni azzal a jelképes cselekménnyel, hogy Krisztus töviskoronáját szorítja magához. Istókovits Kálmán tizenöt jelenetet festett meg életéből, csodáiból, azzal a készséggel, amely őt alkalmassá teszi elvont, vallásos gondolatok kifejezésére. Hincz Gyula több művén, minden mesterkélt teológiai spekuláció helyett, a szent lelkivilágába való beleéléssel, Boldog Margit vízióit örökítette meg. Jeges Ernő nagyszabású tervei minden részletre kiterjedő illusztratív hajlandósággal, — távol a múlt század külsőségeket megörökítő felfogásától — szemet és lelket lekötő, a múltba, hitbe beleélő szeretettel, hozzáértéssel készültek. Végül röviden, egyik legnagyobbszabású alkotással foglalkozzunk, amelyet Kontuly Béla festett, a budapesti dominikánusok templomának egyik falára. A körülbelül 180 négyzetméter freskó túlszárnyal minden eddigi Boldog Margitalkotást. Kontuly művét kettősség jellemzi. A földfeletti lelket, a természetes emberit akarta és tudta önmagából kivetíteni. A kép ciklikus, de nem tagolt. Gondolatainkat nem engedi leszakadni a műről, amíg azt át nem néztük, éltük, részletről-részletre. A reális helyzetek, a látomások egymást váltják. Kontulynak volt eszköze a történeti tények megrögzítésére és 281