Szépművészet 4. (1943)

1943 / 5. szám - Művészeti élet

Magyar lélek—magyar munka. Szerkesztette Radisics Elemér, Budapest, 1943. S°. 1943 ív 186 képpel a szövegben, XXIV színes táblával. A gazdagon illusztrált kötet eredeti, újszerű módon, rendkívül ötletes szemléltetéssel mutatja be ezer év magyar alkotóerejét, rövid de szabatos, közérthető s mégis tudo­mányos szigorral ellenőrzött szövegben és jól megválasz­tott, tanulságosan csoportosított képekben. Kiterjed a magyar munka minden területére, végigvezet történetünk egész folyamán, a ma küszöbéig. A sorrend történeti ugyan, de ezen belül a műveltség egyes ágait, irodalmat és tudományt művészetet és zenét, de magának a magyar történetnek főbb mozzanatait és kiemelkedő egyéniségeit, nem tárgyanként különválasztva, hanem egy koron belül együttes szemlé­letben, egymást kiegészítő hatásában érzékelteti. Minden lényegest felölel, amit a magyar lélek mint történeti fejleményt és műveltségi értéket létrehozott, mindazt, ami európai kül­detését magyarázza s amivel az egyetemes műveltséget gazdagí­totta. Nem lexikális, száraz adatokat nyújt, hanem eleven, megkapó képet rajzol. Tükröt tart a magyarság elé, melyben büszkén ismerhet magára. A magyar önismeretnek, a magunk megbecsülésének könyve. Kiválóan alkalmas rá, hogy idegen nyelvekre átültetve, a külföldi olvasók elé is kerüljön. A szó legjobb értelmében vett propagandamű ideális követel­ményeit egyesíti magában: tárgyilagos, túlzásoktól mentes, könnyen olvasható, s magyarságunk mellett európai arcunkra is rávilágít. A mellett nyomdatechnikailag is kiállja a versenyt a legszebb külföldi kiadványokkal, ami az Athenaeumot és a szerkesztő ízlését és gondosságát egyaránt dicséri. A kötet sokrétű anyagából bennünket különösen a művé­szeti vonatkozások érdekelnek. Nemzeti műveltségünk alakulá­sát túlnyomóan művészeti alkotásokkal mutatja be: java mű­emlékeinkkel, régi szobrászatunk és festészetünk, ötvösségünk, könyvművészetünk, stb. legkiválóbb darabjaival. Aranyszálak­kal beleszőve, művészettörténetünknek szinte egész vázlatát megkapjuk. Részben színes táblákon legjobb művészeink alkotásaiban gyönyörködhetünk: a Kolozsvári testvérek Szent György szobrától, Kolozsvári Tamás és M. S. mester oltár­képeitől, Bogdán Jakabon és Mányokyn keresztül Munkácsy Mihályig, Szinyei Merse Pálig és Aba Novák Vilmosig. A rájuk vonatkozó rövid magyarázó szöveg éppúgy, mint művészetünk egyes stíluskorszakainak jellemzése rávall a szerkesztő finom kritikusi tollára és széleskörű tudására. Alaposan ismeri művé­szetünket és művészi irodalmunkat, a régészeti és műtörténeti kutatások legújabb eredményeit. A legnagyobb elismeréssel adózunk Radisics Elemér nagyszerű munkájának, amelyet a művészet barátai is nagy haszonnal forgathatnak s örömük telhet benne. Geh. LYKA KÁROLY: Nemzeti romantika. Budapest, (1942). 8°. 348­­. A táblabíró világ művészetét tárgyaló, 1800-tól 1850-ig terjedő időszak után az 1850—1867 közé eső évek magyar művészetének történetét írta meg a kiváló tollú, nagytudású Lyka Károly, „Nemzeti Romantika44 cím alatt. A mű három részből áll. Az első fejezetnek „Közönség és művészet44, a másodiknak „A művészek44, a harmadiknak „A művek44 a címe. Tökéletes művészeti korképet ad arról az időről, amikor a szabadságharc tragikus leveretése után egészen a kiegyezésig a minden magyar lélegzetet elfojtani akaró abszo­lutizmus feküdt reá az országra. Az előző kötetben mesteri módon vázolta fel Lyka mint indult lassan, kedvezőtlen atmoszférában új virágzásnak a magyar művészet, mely a múltban már nagy alkotásokra volt képes. Erre zúdult reá a magyar történelem egyik legsorvasztóbb szele, a Bach-korszak. Lyka Károly élénken festi meg új könyvében a súlyos gazdasági és politikai nehézségeket, az egész szomorú helyzetet, melyben szinte reménytelennek látszott művészeink küzdelme. De a magyar közönség felismerte a művészet fontosságát, akárcsak a nemzeti irodalomét. A magyar toll mindig honvédelmi fegyver is volt és most azzá nemesült a festőecset és a szobrászvéső is. Akadtak mecénások is, egyesek és közületek s ezek hovatovább talpraállították művészetünket. A festészet a nemzeti romantika útjára lépett. Az elnyomatás idején könnyebben lehetett ecsettel, színnel és vonallal beszélni, inteni, agitálni mint tollal és szóval. A kor általános romantikus érzése kapva kapott a történeti tárgyakon, a legendás, meg­szépült múlt dédelgetett témáin. Egész Európát bejárta ez a szellemi mozgalom és természetesen nálunk is hálás talajra talált. Az abszolutizmus csak élesztette ezt a tüzet, melynek lángjánál regényes szépségbe, biztató erőbe öltözködtek a múlt nagy jelenetei, hősei, bátor alakjai. Főleg ezek a témák jellemzik a Lyka által most tárgyalt érdekes korszakot. Orlai Petrich Soma, Kovács Mihály, Madarász Viktor, Than Mór, Székely Bertalan, Molnár József, Wagner Sándor és a többiek jeleskedtek a történeti tárgyú festészet terén munkáikkal lelkes érdeklődést keltve. Festőink kettős hivatást teljesítettek ebben az időben. Továbbfejlesztették, jelentős lépésekkel előre vitték a táblabíróvilág művészetét és komoly őrizői, fellobogtatói voltak a nemzeti érzés tüzének. Lyka nagy szeretettel, tökéletes tájékozottsággal, világos előadásban ismerteti művészetünknek ezt a korszakát is. A táblabíróvilág művészetét tárgyaló kötet talán még melegebb és színesebb volt, de érték dolgában a „Nemzeti Romantika44 sem marad az előbbi mögött. Elismerés illeti az illusztrációk gondos kiválasztásáért is. (Myn) PETROVICS ELEK: Rippl-Rónai. Budapet, (1942). 40 XXXII. 1. 126, részben színes tábla, 9 szövegközti kép. Az Athenaeum a szép Vaszary-kötet után most Rippl-Rónai József izgalmas, egyéni, egykor nagy vitákat, sőt viharokat keltő, de ma már egyre többre értékelt művészetének szentelt huszon­négy színes melléklettel és nyolcvan mélynyomású képpel díszített képpel pompás albumot. A beszédes, kitűnően össze­állított képsorozat elé Petrovics Elek írt tömör vonalakba fogott és életteljes színekkel ékes bevezető tanulmányt. Petrovics Elek közvetlen közelből, a barátság megértő lelki közelségéből szem­lélhette Rippl-Rónai megkapó, szellemes művészetének alakulá­sát, teljes kivirágzását. Tökéletes megértője és avatott magyará­zója ennek a dúslelkű, bizonyos tekintetben egyedülálló mun­­kásságú magyar mesternek. Petrovics egyforma bravúrral adja meg a tömörségében is teljesen jellemző szellemi rajzot az emberről és a festőről. Mindig mértéktartó, egy szóval, egy árnyalattal sem mond többet és mást, mint ami kell. Olyan, mint a született arcképfestő: csak a legjellemzőbb vonásokat, színfoltokat rakja föl, a fölösleges apróságokat elejti. Ugyanazt mondhatjuk róla, amit ő mond Rónairól „ellesi és leleplezi a lélek elevenségét, a szellem finom áramát... Mindazt, ami az emberben szellemi, amin át a bensőbe pillanthatunk44. Különösen mélyenjáró Petrovics tanulmányának az a része, ahol Rippl-Rónai műveit párhuzamba állítja Vuillard munkái­val, kimutatva azt, hogy a magyar festő mennyire más, hogy legszebb, legérettebb képei mily szervesen nőttek ki hazai környezetéből. Rippl-Rónai Petrovics találó jellemzése szerint „a naturalizmust felváltó szabadabb törekvéseknek, a ma­gyar Tart independant-nak volt őse és úttörője44. A művé­szetszerető közönség élvezettel olvashatja és nézegetheti el meleg elmélyedéssel ezt a szép albumot, mely szóban és képben egyforma finom színvonalon ismerteti meg Rippl-Rónai József érdekes pályafutásával, egyéni utakon járó művészetével. (Mún.) 95

Next