Szépművészet 4. (1943)

1943 / 8. szám - Csányi Károly: A régi Győr

R A RÉGI G­Y­Ö Győr művészettörténeti jelentősége fokozódott az­által, hogy a megszállt területeken nem egy jelenté­keny várost, köztük elsősorban Pozsonyt elvesztettük. Győr városa bárok templomainak és házainak gazdag sorával a csonka országban átvette azt a szerepet, amelyet egykor Pozsony foglalt el hazánkban. Győr területén a román stílus­korszak előtti időből építészeti emléket nem találunk, de régészeti leletek kerültek elő szép számban. A bencés gimnázium múzeuma számos kő-, réz- és bronzkori leletet őriz. A város legrégibb neve Arrabona a kelta korból szár­mazik. E név maradványa a város német Raab neve és a Rába-folyó megnevezése. Itt a három folyó (Duna, Rába, Rábca) összefolyása letelepülésre csábított. Nem csoda, ha a rómaiak is felismerték a hely jelentőségét, ők megtartották a kelta eredetű Arrabona nevet. Krisztus után 50-ben már a római birodalomhoz tartozott és uralmuk 380-ig terjedt. A kiemelkedő dombokat, a mai kálváriát és a káptalandombot szállták meg; ez utóbbi helyen erődöt is emeltek. Uralmuk idejét néhány síremlék is megőrizte (pl. a bencés gimnáziumban levő). A népvándorlás kora népek váltakozását mutatja. Legjelentékenyebb volt a hun, majd az avar hatalom. Az avarok gyűrűalakú sáncokkal erősítették meg. Ebből a mai Győr megnevezés. Régi okmányok Geurew, Girew, Geur néven említik. A város latin neve Jaurinum, Jaurium, Geurum. Egy ideig — 800 után — a frank fennhatóság alatt álló morva­ szláv területhez tartozott. Ezután került a magyarok birtokába. Honfoglaló őseink elő­szeretettel telepedtek le azokon a helyeken, ahol a rómaiak éltek. Szent István itt püspökséget alapított és a várispánság székhelyévé tette. A tatárok 1242- ben elpusztították, de csakhamar újraépült. A későbbi egységes város az Árpádok korában több telepből állott. Ezek lakói a király, a püspökség és a káptalan szolgáló népei voltak és a „vendégek“, azaz a polgárok. V. István 1271-ben kiváltságokat adományozott Győr­nek. Ennek nyomán keletkezett a mai belváros. Erzsébet királyné megerősítette a várost. János király 1529-ben segítségül hívta Szulejmán szultánt. A török sereg Budáról a Duna mentében haladt Ausztria felé. A győri vár akkor nem lehetett valami jó karban. Lamberg Kristóf parancsnok az ágyukat és egyéb hadiszereket Bécsbe vitette és a várat felgyújttatta. A tűz nemcsak a várat, hanem a város jórészét is elhamvasztotta. Ettől kezdve a törökök Győrt Janik kaidnak (égett városnak) nevezték. 1537-ben már újból megerősítik előbb a káptalan­­dombot, azután az egész belvárost. Az építés vezetője Benigno Ferenc volt. 1566-ban az erődítési munkák készen voltak, 1594-ben a törökök mégis elfoglalták, de már négy év múlva a magyar sereg Pálffy és Schwarzenberg vezérlete alatt meglepetésszerűen visszafoglalta. A XVII. században több épület létesül, ezek közt a legkiválóbb a jezsuiták — ma a bencések — kolostora és temploma. Ebben és a következő században alakul ki a város bárol jellege. 1743-ban Mária Terézia a szabad királyi városok sorába emelte. Ennek kétszáz­éves évfordulóját nemrég ünnepelte a város. A sza­badságharc eseményeiből is kivette Győr a maga részét. A XIX. század második felében Győr fejlő­dése nagy lendületet vett. Ez a viszontagságos múlt régi építményein is visszatükröződik. A mai püspökvár a római castrum helyén épült. Legjelentékenyebb épülete a székesegyház, amely sok átalakításon ment keresztül. Az 1033-ban alapított Szent István-kori templom nyomtalanul eltűnt. Helyén 1200 táján épült a nagyméretű román stílusú új székes­­egyház, a mai bárok jellegű épület magja. Alaprajza némileg rokon a pécsi székesegyházéval. Az építésre vonatkozó semmiféle történeti adatunk nincsen, de a megmaradt formák (a szentély északi mellékapszisa és az északi határfal maradványai) erre az időre mutat­nak. A háromhajós templomot keleten hármas, egy­­vonalon elhelyezkedő apszis zárta le. Különössége e hármas apszisnak, hogy közel egyenlő magasságú, ami a hajókban is érvényesült, így nem bazilikális, hanem csarnokelrendezésre gondolhatunk. A szentély alatt kripta nem volt, mert a régi apszis tövében ablaknak nyoma sincs. Nyugaton két torony emel­kedett.­ Adat van arra, hogy a Pok nemzetségből való Omode püspök idejében (1254—63) is dolgoztak rajta. A csúcsives stílus korában a székesegyház lényeges átalakuláson ment át. Először is a templom déli oldalán szép arányú kápolnát épített a Kont nemzetségből származó Héderváry János püspök (1386—1416) a Szent Háromság tiszteletére. Ennek XIX. századi, zománcos díszű oltárán áll a magyar ötvösség egyik legkiválóbb alkotása, az 1400 után készült és Szent László fejereklyéjét magába foglaló herma. A kápolnát Simor János püspök 1861-ben Lippert József vezetésé­vel stílszerűen restauráltatta. Meg kell jegyeznünk, hogy az építészeti formák a fenti adatnál némileg . Alapfalai az 1914. restaurálás alkalmával kerültek elő. 147

Next