Szépművészet 5. (1944)
1944 / 7. szám - Dombi József: Antal Károly
Ugyancsak 1942-ben kapott megbízást a másik nagy magyar őshazakutató, Körösi Csorna Sándor szobrának elkészítésére. Két tervet készített: az egyik a vándor Körösi Csornát ábrázolja, amint egy tibeti lakon lovagol és a meszszeségbe előretekint; a másik a tudós, a szótárszerkesztő Körösi Csomának állít emléket, amely végleges kivitelezésre is kerül, és amelyet a gróf Teleki Pál Tudományos Intézet előtt fognak felállítani. A vándorváltozatban a plasztikai tömörség mellett festői elemeket is felfedezhetünk, amelyek azonban nagy fegyelmezettséggel csak emelik a szobor emlékműszerűségét. A tudósváltozat sokkal dinamikusabb, de ugyanakkor a megrendelők kívánsága teljesítésének következtében egyházias megjelenésűvé vált. Még Rómában készült a ,,Három nővér“-t ábrázoló szoborcsoportja. A tömegében modernül elrendezett alakok ruházatának részletein a Quattrocento szobrászata finomságainak közvetlen hatása érezhető. Nagy mérete mellett is inkább intérieur-szobor lehetne, bár síremléknek készült. Az 1942-ben készült „Anya gyermekével“ c. szobor már a teljes kiérettség állapotában mutatja Antal Károly művészetét. A kisméretű szobor szerkezetben, felületkezelésben és a megjelenítés minden mozzanatában szerencsés alkotás. Teljesen anyagszerű, mert szinte kívánkozik kőbe, ahogyan a legősibb szoboralkotás módszere szerint is készült: a művész alia prima faragta terméskőbe, ami szerkesztési és mintázási készségét még jobban dicséri. Az elnagyolt formák plasztikailag indokoltak és mégis teljesen befejezetté teszik a szoborművet. A mozdulat természetessége, a ruha lényeget adó sommázása a tökéletes szoboralkotás jellemző tulajdonsága. Mint esztétikai látvány, már az első pillanatban is megragadja a nézőt: talán ez a szobor legjobb bizonyítéka annak a tételnek, hogy nem a méret, hanem a plasztikai kvalitás határozza meg egy szobormű monumentalitását. Sokkal klasszicizálóbb alkotás a budapesti Szent Domonkos-templom részére készülő Pietá-ja. Szellemében Michelangelo öregkori, úgynevezett Rondanini-Pietá-ja és Andreotti Siratása között foglal helyett, kompozíciójában azonban közelebb áll Michelangelóhoz, ami rendeltetésével magyarázható. Hasonlóképen középutat jelent, ugyancsak a Domonkos-templom részére készített Szent Józsefé, amelynek első megfogalmazása ikonográfiailag is további lépést jelent az újabb Szent József-ábrázolások terén. Végére hagytuk Antal Károly portréművészetének méltatását. Egész művészi pályáját végigkísérte az arcképábrázolás sokrétű problémája. Arcképei méltán sorakoznak a művész egyéb alkotásai mellé. Minden naturalizmusuk mellett is átvezetnek a legújabb portrészobrászat leglényegesebb feladataihoz. Ezeknek a feladatoknak megoldása legjobban az itt bemutatott női portrén látható, amelyről Antal Károly munkásságának legfontosabb eredményeit olvashatjuk le: a komoly megalapozottságon továbbépült problémamegoldás újszerűségét és annak bizonyítékát, hogy minden újszerűsége mellett sem téved soha túlzásokba. Kiegyensúlyozott, komoly plasztika ez, gondolkodó művész munkája, aki ma az egyetemes magyar szobrászművészet tényezője és továbbépítője lesz a jövőben. , DOMBI JÓZSEF ANTAL KÁROLY: TANULMÁNYFEJ. Terracotta, Fővárosi Képtár.