Szociológia 1984-1985
1-2. szám - Tanulmányok - Somlai Péter: A „hagyományos háztartások” és a „polgári intimitás”
TANULMÁNYOK SOMLAI PÉTER A „HAGYOMÁNYOS HÁZTARTÁSOK” ÉS A ,,POLGÁRI INTIMITÁS” (Két típus a családi kapcsolatok társadalomtörténetéből)* Bevezetés Mind a régi korok, mind pedig a jelenkor családjait többféle nézőpontból vizsgálhatjuk. Az itt következő vázlatos elemzések kizárólag a családi kapcsolatok társadalomtörténetével foglalkoznak. Nem tartanak igényt tehát sem általában a család, sem a családi élet más kérdéseinek történeti vázlatára. A kapcsolatok történetét és ennek típusait elég mostohán kezelik a tudományokban. Ennek bizonyára egyik oka a tárgy bonyolultsága: a családtagok kapcsolata túlságosan személyközeli, szociológiai szempontból mikro-szinten végbemenő jelenségekből áll, míg a társadalmak alakulásának kérdésköre tömeges méretekre, széles körben elterjedt intézményekre, tehát makró-összefüggésekre utal. A társadalomtudományoknak azonban nemcsak arra van jogosultságuk, hogy módszertani okokból elválasszák és más-más tárgyként kezeljék e szinteket, például pszichológiai jelenségekként az előbbit és demográfiai vagy makro-ökonómiai jelenségekként az utóbbit. Arra is jogunk van, hogy olyan problémákat vizsgáljunk meg, melyeket éppen a mikro- és makró-jelenségek objektív összefonódásai vetnek fel. Ilyen problémának tekintem a családi kapcsolatok társadalomtörténetét. A modern családok alakulását, sorsát véleményem szerint elsősorban az határozza meg, mennyire sikerül a tagoknak együttműködéseiket a kölcsönös megértésre alapozniuk. Ez történetileg új, csak néhány évtizedes fejlemény. Kommunikatív rendszerüknek a megértés révén stabilizáló hatását a modern családok nem pótolhatják semmi mással (sem a hagyományokkal, sem a valláserkölccsel, sem a közös munkával, sem a tulajdonnal), de ugyanennek a rendszernek a megértés hiányán át bomlasztó erőit sem tudják ellensúlyozni másfajta intézményekkel. Vagyis a modern család társadalomtörténeti jellegzetessége, legfontosabb típusképző vonása az, hogy életének menetében túlsúlyos lett a kommunikatív rendszer szabályozása. Félreértések elkerülése végett hangsúlyoznám azt, hogy a család mindig kommunikatív rendszer is volt, s természetesen ma sem csupán az. Ma is egyúttal nevelési intézmény, háztartási munkaszervezet, lakókörnyezeti csoport, vagyonközösség, stb. Nem azt kívánom állítani tehát, hogy a modern családok tagjainak valamennyi kölcsön viszonya kimerül a kommunikációban, hanem azt, hogy közös életük alakulását, történelmileg újszerűen, elsősorban együttműködéseik (együtt végzett munkáik, egymástól való tanulásuk, szabadidő-töltésük) kommunikatív rendszere határozza meg. ♦Rövidített részlet :Konfliktus és megértés” című, a közeljövőben megjelenő könyvemből. A könyv elméleti fejezeteit két publikációban foglaltam össze, lásd.Somlai, 1982 és 1983 Szociológia 1984-85/1-2