Szociológia 1984-1985

1-2. szám - Tanulmányok - Somlai Péter: A „hagyományos háztartások” és a „polgári intimitás”

A régebbi korok családjainak életében ez nem így volt. Évezredekig nem lehetett (nem volt szabad), de nem is kellett (nem volt rá szükség) kétségbe vonni a legfonto­sabb kapcsolati szabályok és szokások érvényét. Magától értetődő együttműködési min­ták mutatták meg, hogy mit szabad a férjeknek és mit a feleségeknek, mire jogosult a szülő és mire a gyerek. Ennek persze ára volt, hiszen ugyanezek az intézmények akadá­lyozták, hogy a tagoknak közvetlen kommunikációikban kelljen és lehessen igazolniuk céljaikat és értékeiket. A modernizáció első — nagyjából századunk közepéig tartó — szakasza átalakította ugyan a társadalmak és emberi kapcsolatok normatív rendjét, de ezt az akadályt a célracionális szabályozások túlsúlya sem szüntette meg. A közelmúltig voltak tehát olyan erők és intézmények, melyek a családi élet kommunikatív rendsze­réhez képest hatékonyabban, eredményesebben tudták alakítani, biztosítani és rombolni a kapcsolatokat. Ezeket kívánom itt megvizsgálni. Elméleti kérdések és megszorítások Sokféle ok miatt nincs általánosan elfogadott elmélete a családszervezet társadalom- és kultúrtörténetének. Az okok egyik csoportja a fejlődés-elméletre, pontosabban arra vonatkozik, hogyan alkalmazható ez az elmélet a különböző rokonsági és családszerve­zeti formák változására. A századunk első évtizedéig uralkodó evolucionista szociálant­­ropológia feltételezte, hogy a.) az egyes családszervezeti formák éppúgy történeti sor­rendbe állíthatók, mint ahogyan az egyes gazdálkodási formák, és b.) e két tényező­­csoport között szoros megfelelés található. A keresett történeti sorrend „elve természe­tesen nem lehet más, mint a fejlődés gondolata, a fejlődés viszont természetesen nem más, mint haladás az alsóbb szintről a magasabb szintre .. .”. A későbbi kutatások azonban nem tudták megfeleltetni a tagok és az együttélő nemzedékek száma, a leszár­mazás és örökösödés rendje, a házasodási szabályok vagy más szempont szerint felfogott családszervezeti formákat valamilyen hozzájuk és csakis hozzájuk tartozó gazdál­kodási formának vagy rendszernek. Kitűnt, hogy a családok „modális szervezeti for­mái” azonosak vagy nagyon hasonlóak lehetnek igen eltérő civilizációkban és kultúrák­ban, a műszaki és gazdasági fejlettség merőben más szintjein.­ Az okok másik csoportja az elméletképzés magyarázó jellegére vonatkozik, arra te­hát, hogyan értelmezhetők a modern társadalmak kialakulása és története, illetve a vál­tozó családszervezet közötti kölcsönhatások. A leggyakoribb érvelés abból indul ki, hogy a nagyipari fejlődés előidézte a hagyományos életviszonyok, háztartások és családi funkciók megváltozását. Az ilyen, általános formájú állításokat elfogadhatónak tartom, de a következő megszorításokat kell figyelembe venni e kérdés részletesebb tárgyalása­kor:4 a) A családszervezet nem egyszerűen függő változósa e folyamatnak és ezért az iparo­sodás feltételei között is számba kell venni. Az iparosodás ütemét, méreteit, regionális eloszlását olyan tényezők — pl. a munkaerő-struktúra mobilizálhatósága — gyorsíthat­ják, lassíthatják vagy akadályozhatják meg, amelyek legszorosabban függhetnek az örö­kösödés rendjétől vagy a tagok vallásától (például a protestantizmus térhódításától). b) Az iparosodás hatásait nem könnyű elválasztani más tényezőkétől. Az ipari forra­dalmak idején a népesedési viszonyok és az átalakuló gazdaság egész rendje, az új infra- 2

Next