MTA Tagajánlások, 1884
3. Ponori Thewrewk Emil 1. tag rendes tagol ajánlva Zichy Antal tiszt. tagtól. Ponori Thewrewk Emil egyetemi tanár ezelőtt tíz évvel lett Hunfalvy, Budenz és Ballagi tagtársaink meleg ajánlatára, Akadémiánk tagjává. E választást, ifjúkora daczára, addig kifejtett irodalmi munkássága bőven indokolta ugyan, de még fényesebben igazolá nyomban a kedves meglepetés, melyet barátainak s nyelvészeti irodalmunk minden barátjának azzal szerze, hogy a Helyes Magyarság elvei czímű munkájával a Marczibányi féle 80 aranyos pályadíjat elnyerte. Azóta kifejtett írói munkássága e kezdetnek méltó folytatása volt. Jókor felismerve kiváló hivatását, elsősorban ugyan a nálunk kissé aláhanyatlott, de újabban ismét lendületet nyert classica-philologiai tanulmányoknak szentelte idejét és erejét, de tudott időt találni úgy egyetemes nyelvtudományi, mint magyar nyelvészeti értekezések, s ezen felül tanügyi, sőt költői, nagyobb kisebb munkák — önállók és műfordítások — írására is. A legelős említett rovatban elég a Homér Hiása és Odysseájára, úgy Anacreonra vonatkozó tanulmányait, a Bionról, Platóról, a görög történelemről (vonatkozással az angol Grote művére) s a római és görög pénzszámításról irt, mindig találó és eredeti felfogásról tanúskodó értekezéseit, és ezekkel párhuzamosan a latin classikusokról is, mint Vergil-, Tacitus-, Martialis-, Livius- és Julius Caesarról írt kritikai czikkeit kiemelnem. E dolgozatok a mi középiskolai tanárainknak, a Tanodai Lapok, Magyar Nyelvkincsek, Magyar Nyelvészet, Tanáregylet Közlönye, Kalauz stb. szaklapok olvasóinak élénk és hálás emlékezetében vannak, s nem egy új tehetséget serkentettek nemes példakövetésre. Munkáinak az említettem öt szakba osztályozható hosszú sorát megörökíti Akadémiánk Almanachja is. (Lásd: Tagok munkálatai 1872. óta egész mostanig.) A nálunk oly nagy hézagot pótló, s immár a külföld elismerését is kiérdemelt Philologiai társaságnak Thewrewk úr volt megalapítója. Ennek most is buzgó elnöke, éltető lelke, s hivatalos közlönyének, az Akadémia által méltán gyámolított Egyetemes Philologiai Közlönynek, Heinrich Gusztávval egyetemben nyolcz év óta szerkesztője s egyúttal legszorgalmasabb munkatársa. Az Akadémia pártfogása alatt álló Nyelvőrnek is munkatársa, s etymologiai fejtegetései, — p. o. Evadivad, Cserbenhagyás, Füstpénz, Bőrönd, az i képző, Talan-telen, Lag-leg, az állatok beszédéről stb. e. — e derék szakközlönynek kiváló lapjait foglalják el. Míg egyes czikkekkel, bel- és külföldi szaklapokon kívül, szétszórttan, régebben az Új Magyar Múzeumot, Figyelőt, újabban majd a Fővárosi Lapokat (Czigány-nyelvű népdalok, Szabó István jubileuma) majd a Nemzetet (Körösi Csoma Sándorról, Arany Jánosról, az Udvariasság nyelve stb.), majd Magyarország és a Nagyvilágot stb. gazdagította, s időnként életes Epigrammákkal fűszerezte, komolyabb tanulmányait pedig, saját lapján kívül a mi Nyelvtudományi Közleményeinkben rakta le: a Philologiai társaság évi közgyűlésein talpraesett elnöki beszédeiben a philologia terén való egész működésünket s kivívott sikereinket összegezte, felmutatva a régibb műveltségű népek előtt is, hogy nem méltatlan versenytársaik vagyunk, ébresztve, buzdítva a jövőben még többet ígérő 1* 3