MTA Tagajánlások, 1885
3 Fő munkája ez évben A művészetek története a legrégibb időktől napjainkig czímmel 48 nagy íven, 763 lapon jelent meg. E munka a maga nemében első nálunk, ha Novák Dánielnek még 1835-ben megjelent kis biográfiai művész-lexikonát nem számítjuk. Oly könyvet adott benne, melyre irodalmunknak és közönségünknek egyaránt szüksége volt, amelylyel küzmívelődésünknek tett szolgálatot. Avatottan választotta meg forrásait, áttekintvén az egész művészettörténeti gazdag irodalmat. Nemcsak a külföldi kutatás eredményeit dolgozta fel elismerésre méltó tudományos készültséggel és írói gyakorlottsággal, hanem a magyarországi művészeti emlékeket és jelentéseket is ügyesen és tanulságosan illesztette be az egyetemes műfejlődés rajzába. Van szerencsém javaslatomat a tekintetes Akadémia figyelmébe ajánlani. 4. Rákosi Jenő, a Kisfaludy-társaság rendes tagja, levelező tagot ajánlva 15 egthy Zsolt rendes tagtól. Rákosi Jenő a magyar drámának és hírlapirodalomnak húsz év óta érdemes és lelkes munkása. 1866-ban tűnt föl először, midőn V. László czímű tragédiáját s Aesopet czímű vígjátékát egy kötetben közrebocsátotta, s az utóbbit, még abban az évben, a nemzeti színház is kiváló sikerrel mutatta be. Következtek egymásután : Régi dal régi gyűlölségről (1867), A szent korona varázsa (1867), Színre szint (1869), A lerakói baróitok (1871), A szerelem iskolája (1873), Iiipacsos Pista dolmánya (1874) és pia (1883) mind a nemzeti színpadon, míg a népszínház számára írt munkái közül csak a Magdolna czímű, tavaly előadott, paraszt tragédiáját említem. írt összesen körülbelül tizenhét darabot, melyek, három kivételével, nyomtatásban is megjelentek, rendszerint előadatásuk évében. Színművei mindjárt kezdetben jelentékeny és befolyásos helyet szereztek neki szépirodalmunkban. A drámánkban terjedezni kezdő lanyhaság ellenében költőiül áramlatot indított meg. A képzeletnek nagyobb szabadságát, a tárgyak elevenebb alakítását, az előadás költőiül színét képviselte. Bár egyik tekintetben sem ment a túlzásoktól és kifogásoktól, de egyik tekintetben sem vonhatók kétségbe érdemei. Még olyan műveiben is, melyek egészben kevesbbé sikerültek, a közönség és kritika egyaránt elismerték szellemének költői erejét, feltalálásának leleményességét és előadásának emelkedettségét. Részint irodalmi, részint, személyes itatásával egy írói kör vezetőjévé lett, mely drámánknak új elemekkel és új hanggal való fejlesztésére hatott, mint minden forrongásnál, úgy itt is, természetesen érdemek és tévedések között. Rákosi lelkesen karolt fel, buzdított és igazított útba számos fiatal tehetséget, kik mind hálás elismeréssel voltak és vannak iránta. Az irány, melyet kezdett, bár némely alkotásaiban az utánzó rendes hibáitól nem volt ment, erősen hatott Shakespeare terjedtebb tanulmányozására. Hogy e tanulmányok egész irodalmunknak csak hasznára voltak, kétségtelen. Maga Rákosi Shakespearenek négy darabját fordította le a Kisfaludy-társaság vállalatába: a Felsült szerelmeseket, a Windsori víg nőket, a Hogy tetsziket és a Cymbelinet. Shakespeare-tanulmányainak gyümölcse egy nagyobb értekezés is Hamletról és Oféliáról, mely a Kisfaludy-társaság Évlapjainak XI. kötetében jelent meg. Hírlapírói és közéleti tevékenységére nézve a következő adatokat legyen szabad följegyeznem. 1867 tavaszától 1869 őszéig a’esti Naplónál dolgozott.