MTA Tagajánlások, 1886

3 Aristoph. Ad­amii. 100. és 104. v. (U. о. IV. 294—297. 1.) Idegen szók a görögben s latinban. (U. о. IV. 465—409, 074—081. 1.) Codex Cumanicus ed. Cornes Géza Kuun. (Könyvismertetés u. П. V. 041-558. 1.) A Kyros-monda. (U. о. VI. 309—374. 1.) A madár árja mondákban. (U. о. VI. 031—033. 1.) A magyarok eredete, irta Vámbéry Ármin. (Könyvismertetés u. о. VII. 48­­00. 1. Héró és Leandros. (U. о. VII. 429—435. 1.) Arany János .­Fü­lemilé­-je és Naer­eddin tréfái. (U. о. VII. 1078—1084.1.) Adalék a Teli-mondához. (U. о. VIII. 877—881. 1.) Schultz­­. kisebb latin nyelvtana, fordította Dávid J. (Könyvismertetés, u. o. IX. 02—00. 1.) Seneca tragoediái. Dr. Kont Ignácztól. (Könyvismertetés, u. o. IX. 282—288. 1.) Latin olvasókönyv, szerkesztette Dávid J. (Könyvismertetés, u. o. IX. 504—509. 1.) 5. Rákosi Jenő, a Kisfaludy-társaság rendes tagja, levelező tagot ajánlva a­ Beöthy Zsolt rendes tagtól. Van szerencsém taval sikeretlenü­l benyújtott ajánlatomat ez alkalommal ismételni abban a meggyőződésben, hogy Rákosi Jenő tehetségét és buzgóságát az akadémiai kitüntetés méltán megilleti, s azzal a reménynyel, hogy újabb mun­káira is irányozhatván az Akadémia figyelmét, ez­által szerencsésebb leszek ajánlatommal. A múlt évben mondottakat röviden ismételve : Rákosi Jenő a magyar drámai költészetnek, műbirálatnak és hírlapirodalomnak húsz év óta érdemes és lelkes mun­kája. 1800-ban tűnt fel először, midőn Aesopus-ít és V. László­ynt egy kötetben közre­bocsátotta s az előbbit még abban az esztendőben a nemzeti színház is oly kiváló sikerrel mutatta be, hogy a vígjáték húsz éven át, mondhatni: máig, műsoron maradt. Következtek egymásután : Régi dal régi gyülölségről (1807), A szent korona varázsa (1807), Színre szint (1809), A krakkói barátok (1871), A szerelem iskolája­­(1873), Ripacsos Pista dolmánya (1874), Ida (1883), A báróné levelei (1884) és Endre és Johanna (1885) mind a nemzeti színpadon ; míg a népszínházban előadott darabjai közül csak a Magdolna (1884) czímű paraszt tragédiáját emlí­tem. Irt összesen körübelü­l húsz darabot, melyek nyomtatásban is megjelentek. Színművei mindjárt kezdetben jelentékeny és befolyásos helyet szereztek neki szépirodalmunkban. Tagadhatatlan érdeme s úgy kritikai értékének, mint költői tehetségének méltánylást érdemlő bizonysága, hogy új és szükséges áram­latot indított meg színirodalmunkban. A mindjobban terjedő lanyhaság s mind inkább csak a formai föltételekben megrekedő drámánkba költőibb felfogást s szabadabb és gazdagabb feltalálást vitt. A képzeletnek nagyobb szabadságát, a tárgyaknak és motívumoknak szélesebb körét s elevenebb alakítását, az elő­adás költőibb színét képviselte. Mindezt, igaz, bizonyos túlzások között , de két­ségbe egyik irányban sem vonható érdemekkel. Még olyan műveiben is, melyek egészben kevesbbé sikerültek, a közönség és kritika egyaránt elismerték szerle­

Next