MTA Tagajánlások, 1890
4 I osztály tokban ismertesse hitelesen a vogul nyelvjárásokat. Nyelvtudományi Bizottságunk már a múlt őszszel tagjai sorába választotta Munkácsit, s Akadémiánk a levelező tagsággal is méltán fogná jutalmazni tízévi sikeres működését, s ezzel meg fogja neki adni a buzdítást, hogy tovább is lankadatlanul folytassa nyelvtudományunk érdekében lelkes és önfeláldozó munkásságát. Dr. PASTEINER GYULA, egyet, rendk. tanárt, levelező tagot ajánlja Keleti Gusztáv. t. Azok előtt, kik Magyarországon a képzőművészet iránt érdeklődnek, a dr. Pasteiner Gyula egyet, tanár neve nem ismeretlen, s az akadémiai tagajánlások során is nem először fordul elő. Már öt évvel ezelőtt Beöthy Zsolt tagtársunk ajánlotta volt őt levelező tagoi az I. osztály részéről, azon kitartó és alapos munkásságáért, melyet a képzőművészetek általános történetének mívelése körül, valamint a mai műtermelés beható bírálata terén mint aestheticai író és szaktanár elismerésre méltó eredménynyel, közel 20 év óta kifejt és lankadatlan buzgósággal mindegyre folytat. Jelentékeny szolgálatot tett ő a magyar irodalomnak, sőt mondhatni úttörői érdemeket szerzett azon önálló, terjedelmes művének megírása által, melyet «A művészetek története» czímén 1885-ben kiadott (Egy kötet. 81. XIII. 763 lap), s melyben a legjobb kútforrások helyes földolgozása nellett első adta rendszeres és összefoglaló képét a képzőművészetek fejlődésének «a legrégibb időktől napjainkig» , mindenütt kellő figyelemben részesítve és kiemelve a hazai műemlékeket és mozgalmakat is. Ez a hézagpótló munka most már közkézen forog s régen érzett szükségnek felel meg, a mennyiben itthon e szakra nézve egyedüli kútforrását képezi számosaknak, kik a képzőművészeti tünemények történelmi magyarázatát más nyelvű irodalmakból nem meríthetik. Dr. Pasteiner Gyula ez idő szerint hazai irodalmunkban csaknem egyedüli képviselője a műtörténelemnek, melynek tanait és tudományos eredményeit két tanszékről hirdeti rendszeresen és sikeresen : a budapesti tud. egyetemen már másfél évtizeden át, és az orsz. mintarajziskolán, nagyérdemű szaktudósunk és tagtársunk dr. Henszlmann Imre halála óta. Tanári működése mellett folytonos figyelemmel kíséri és önálló szempontokból bírálgatja hazai képzőművészetünk időnként feltűnő nevezetesebb alkotásait, s nem egy művészeti közügyünkhöz szakavatottan hozzászólott. Írásmodora élénk, érvelése világos. ítéletét beható tanulmánynyal és vizsgálódással szokta érlelni, s meggyőződését válogatott nyelven, fejlett ízlésű mértéktartással, jó magyarsággal, élvezetes alakban tudja kimondani. Szóval, elmeműveit a tehetséges és gyakorlott író előkelőbb sajátságai jellemzik. Kisebb dolgozatai közül kiemelendőnek tartom «A régi művészetek történetének mai tudományos állása» czímű értekezését (1875. 81. 46 lap) és «A művészi és nemművészi utánzásról» czímmel (27 . 1878), melyet a Kisfaludy-társaság egyik ülésén olvasott volt fel 1878-ban. Százra menő más kisebb-