MTA Tagajánlások, 1893
4 I. A) alosztály, közölt az említett népek irodalmáról, melyekből csak a török színészetről (megjelent németül is az Ungarischer Lloyd-ban és Fremdenblattban), Turuliról, az azerbejdjani dialectusban irt török költőről, Nefü török satiricusról, Bakiról, a török lyricusról, Fazliról és Gülü Bülbül czímű költői elbeszéléséről, Szádiról, a persa moralistáról stb. Írottakat emelem ki. Önálló munkái: 1. «Keleti gyöngyök» czím alatt adta ki Omer Khejjam persa költő négyes sorú verseit. 1871. 2. «Hafiz dalai» czímen kiadott két kis kötetben 174 költeményt a nagy persalantos költő műveiből. 1872 és 1873. 3. Sikerült fordításban leírjuk tőle «Szádi Gulisztánját» vagyis a Rózsáskertet, 1889. 4. Irt «Gyakorlati Török Nyelvtant, mely, mint teljesen eredeti munka, szerzőnek a török nyelvben való alapos jártasságáról tesz tanúbizonyságot, és világos, könnyű rendszerénél fogva kiváló mű. 5. Legnagyobb érdemet szerzett azonban «Firduszi Sáhnáméjának» fordításával, melyen közel 20 év óta dolgozik s melyből több önálló epizódot közölt a lapokban és folyóiratokban. Egyet Szász Károly az Akadémiában is bemutatott. Megjelent pl. Földosztó Feridun, Szám és Zal, Zál és Rudabe stb. 6. Az ajánlott a török és persa költészeten kívül az új-görög költészetből is sokat fordított magyarra. Az ő fordításában jelent meg legelőször magyarul Krisztopulosznak, az új-görög Anakreonnak, több költeménye. Ezzel a magyar irodalom megelőzte az összes európai népek irodalmát. Dr. KUNOS IGNÁCZ egyet, magántanárt levelező tagul ajánlja Gotaziher-Tgírácz r. t. Az első osztályban betöltendő helyek egyikére levelező tagnak van szerencsém ajánlani dr. Kunos Ignácz oklev. tanárt s egyetemi docenst, kinek az oszmánli török népnyelv tudományos tanulmányozása úgymint a török folklora ismertetése körül szerzett érdemei általánosan el vannak ismerve. Akadémiánk kiadásában megjelent, nemcsak szorgalmas búvárkodásról, hanem egyúttal a szerző tudományos módszerességéről tanúskodó könyvei és értekezései a török philologia gazdag repertóriumát alkotják, melyet a szaktudósok itt a hazában s a külföldön is, nagy elismeréssel fogadtak. Nincs európai irodalom, mely az oszmán török népnyelv tanulmányozására oly kiválóan gazdag forrást nyújthatna, mint a minőt a mi irodalmunkban Kunos Ignácz nyújtott «Oszmán népköltési gyűjtemény» czímű két nagy kötetével. (Budapest, 1887. 1889) «Három Karagöz-játéká»-val (1886.), az «Orta ujmna»-val (1888.) és a török népnyelv s ennek szójárásai finomabb ismeretét gazdagító számos értekezéssel, melyek részint Akadémiánk kiadványaiban jelentek meg (Nyelvtudományi Közlemények utolsó köteteiben), részint a Külföld tudományos folyóirataiban (Journal asiatique, sz.-pétervári tudom. Akadémia, Wiener Zeitschrift für die Kunst des Morgenlandes stb.) találtak helyet. E munkák méltatására nézve hadd ismételjem az e téren legilletékesebb tudósunk ítéletét. «Az oszmán népnyelv és irodalom terén» úgymond Vámbéry, midőn / .