MTA Tagajánlások, 1928

4 I. B) alosztály­ fejlődésének melegágyai voltak. Műve általában azon ritkább jelenségek egyike, melyeken mint szilárd talpkövön vetheti meg lábát a szaktudomány. Több más közleménye kapcsolatos e főművével. Mintegy elméleti (műfajpoétikai) kiegészítése ennek az a kis kötetnyi tanulmány, mely nagy világirodalmi tájékozottság alapján elemzi és osztályozza a regénybeli lélekrajz és jellemzés formáit. (A regény, 1926.) A főművében az 1820-as évekbeli Pestnek irodalmi viszonyairól festett képet fiktív levelek for­májában népszerűsíti Levelek a régi Pestről c. közleményében (Napk. 1923, 1924). Főművének azon megállapításait, melyek a francia romanticizmussal való kapcsolatokra vonatkoznak, egységes képbe foglalja Le romantisme français et le roman hongrois avant 1848 c. tanulmányában (Revue des Etudes hongr. stb. 1927). Végül Kisfaludy Károlynak, kiről amott mint beszélyíróról értekezett, írja meg összefoglaló élet- és jellemrajzát Császár Elemér Irodalomtörténeti Füzetei számára (19. sz., 1927). Időközben újabb becses adalékokkal egészítette ki egy régebbi, Toldi szerelme forrásairól szóló tanulmányát (Irodt, 1919); módszeres stílusvizsgálaton alapuló, újszerű kísérletet tett az Uránia névtelen cikkein Kármán József szerzőségének a megállapítása végett (Értek, a Nyelv- és Széptudom. kö­réből, 1924); főkép azonban az újabb magyar irodalom felé kezdette fordítani figyelmét. Ambrus Zoltánról (Irodt. 1918) meg Justh Zsigmondról (Bp. Szemle 1918) írt jeles tanulmányai, a Napkeletben és máshol közzétett, mindenkor tárgyilagos szépirodalmi bírálatai mutatják hivatottságát ezen a téren is. A Magyar Irodalomtudomány Kézikönyve számára is ő írja a regény és a novella fejlődéstörténetét; ebből mutatott be egy akadémiai felolvasásában (1922 jan. 2) néhány kitűnő rész­letet (Herczeg F., Gárdonyi G., Kaffka M., Tormay C.), melyek­nek szabatos, tömör, találó jellemzései általános nagy tetszést arattak; sajnos, hogy nyomtatásban eleddig csak egy kivonat teszi hozzáférhetővé (Fejezetek újabb regényirodalmunk tör­ténetéből. Akad. Ért. 1922). A múlt évben végre egy kis ter­jedelmű, de annál érdemesebb összefoglaló fejezetet írt a jelenkori magyar irodalomról, függelékül azon német nyelvű magyar irodalomtörténethez, melyet évekkel előbb Katona Lajossal szerzett (Sammlung Geschen, 550. sz). Ezt a fel­adatot, mely a szűk tér s a tárgy kényes volta miatt valóban nehéznek mondható, mind anyaga szelekciójában, mind jellem­zéseiben igazi tudós elfogulatlansággal oldotta meg. Bírálóbizottsági alapos jelentéseiről, kisebb cikkei és bírálatai seregéről nem szólva, ismételjük ajánlatunkat, meg lévén győződve a felől, hogy szaktudományunk egyik leg­

Next