MTA Tagajánlások, 1931

TAGAJÁNLÁSOK 1931-ben. AZ I. OSZTÁLYBA TISZTELETI TAGNAK: NÉGYESY LÁSZLÓ-t, osztályunk A) alosztályának legidősebb rendes tagját ajánljuk az osztályunkban megüresedett tiszteleti tagsági helyre. Négyesyt 1918-ban választotta meg Akadémiánk rendes tagjává, addigi tudományos munkásságának elismeréséül s abban a reményben, hogy elérve férfikora teljét, lelkének értékes adományait gazdagon gyümölcsözteti majd a magyar tudomány és Akadémiánk javára. Az eredmény minden reményünket meghaladta. Az a 13 év, amelyet Négyesy mint Akadémiánk rendes tagja átélt, az ő tudományos és közéleti munkásságának legnevezetesebb szakasza. Munkabírását a vállára súlyosodó évek nemcsak nem csökkentették, hanem még fokozták, tudományos és írói egyénisége egyre gazdagabban bontakozott ki, sőt olyan területen is szerzett babért, amelyen fiatalabb korában nem próbálta meg erejét. Akadémiánk ebben az időszakban — nem számítva rendes tagsági székfoglalóját, Zrínyi prózai munkáinak kiadása, 1920. — nyolcszor tisztelte meg Négyesy Lászlót megbízással, s ő mindannyiszor nemcsak készségesen, hanem kitűnően is megfelelt a beléje helyezett bizalomnak. Három kisebb sírbeszédén kívül (Gárdonyi Géza és Békefi Remig ravatalánál, Berzsenyi Dániel sírjánál) nagyszabású emlékbeszédben méltatta az 1924. évi ünnepi közülésen Beöthy Zsoltot, a barát és tanítvány szeretetével és az író művészetével rajzolva meg mesterének jellemképét; jelentést írt az 1923. évi nagy jutalomról és Marczibányi mellék jutalomról; három ünnepi előadást tartott Madáchról (Egyetemesség, magyarság és egyéniség az Ember Tragédiájában, 1923), Jókairól (Jókai költői és nemzeti értéke, 1925) és Akadémiánk százados ünnepén, 1925-ben. A magyar irodalom és költészet fejlődéséről — ez az utóbbi mesteri képe az utolsó század irodalmi törekvéseinek, az Akadémia ösztönző és irányító hatásának föltüntetésével. Mellőzve a Kisfaludy-Társaságban és a Szt. István Akadémiában tartott nagyszámú ünnepi előadásait és megemlékezéseit, amelyekben még a legtöbbet koptatott !.