Településtudományi Közlemények 8. (1956)
Laboda Zsigmond - Major Jenő: Egy Duna menti falu településtudományi vizsgálata
Arra a Vásárhelyi-féle térkép sem ad lehetőséget, hogy a lakóterületet a szállásoktól elkülönítsük. Az üresen rajzolt kontúros területek valószínűleg kertek lehettek. Csak az 1850-es állapotok alapján sejthetjük, hogy az itt ábrázolt tömbök szélét, esetleg a szélső tömböket a szállások foglalták el. A kertek közötti utak s a kertek tömbjei is azonosíthatók a későbbi állapotokkal, és így megállapítható, hogy a falu további növekedése ezekre a dűlőutakra fűződött rá. Itt nemcsak az utcahálózat, hanem a telekfelosztás is a kertek, szállások emlékét őrzi. A falu szerkezetét minden részletében megvilágítja az 1860 körüli Fejér-féle kéziratos térkép, melyet nagy részben azonosítani lehetett az 1851. évi telekkönyvvel. 1827-hez képest annyi a változás, hogy a szállások és nyomukban a lakóépületek megjelentek a főutca Duna felé ívelő, Fokalljai utcától délre eső részén is, a Fokallján és a Szabadság utca keleti oldalán is, sőt a falu szinte már nyúlványokat bocsátott minden irányban, a kivezető utak mentén is. A további fejlődés az itt látható keretek között történik. A régi falumag ÉK.—DNy.-i tengelye, a főutca, a kissé kiemelkedő domb gerincvonalát követi és levezetett a dunai átkelőhelyhez. Ez az irány egyúttal tájolási szempontból is a legkedvezőbbnek mondható tengelyelhelyezés. Ezt a tengelyt keresztezte a Sósfok, ameddig az eredeti beépítés is terjedt. Ennek a vonalát őrzi a későbbi Fokallja utca. A főutcát ezen kívül még egy utca kapcsolta az egykori Duna-ág maradványa, a hegyes-tó mellett kialakult marhaálláshoz. A marhaállás térségének a jelentőségét fokozta az, hogy ezen haladt át a Kalocsa és a paksi réc közötti út, amely a falu mellett vezetett el. Amikor a falu a múlt század második felében erre az útra kiépült, ez valósággal második tengelye lett a településnek (a mai Szabadság utca). Még egy jelentős pont alakult ki rajta ott, ahol a Főtérről keletre kivezető »Sósdombi utca« (a mai Rákosi Mátyás utca) keresztezte, így jött létre a falu szerkezetének 3 legjelentősebb csuklópontja: 1. a Főtér, 2. a hegyes melletti marhaállás és 3. a Szabadság utcának a Rákosi Mátyás utcával való metszéspontja. Az eredeti falu végén kialakult háromszög alakú tér az egyutcás falaknál igen gyakran megjelenő térforma, ami egyszerűen az útvonal kettéágazásából adódik. Egyutcás faluknál igen gyakori ez: Kaposszekcső, Pécsdevecser, Ete, Fertőszéplak, Babot, Cserépfalu csak kiragadott példák a sok közül. A tér kialakulásának idejére támpontot nyújt a templom építésének ideje. A falu újratelepülésekor a lakosság református volt, és így valószínűnek látszik az az adat, miszerint már 1659 előtt volt anyaegyházuk. Viszont bizonyos, hogy a középkorban nem volt a falunak temploma. A tér egyik oldala tehát legkésőbb már a XVII. század közepén beépült. A tér másik, keleti oldalát eredetileg talán szállások képezték. Az 1860-as térképen megfigyelhető struktúra még ennek nyomait mutatja. A tér harmadik, északi, oldalát 1850—60 körül a földesúri kocsma zárta le. A kocsma már az 1751-es urbáriumban szerepel, kétségtelen tehát, hogy ugyanezen a helyen állhatott. A kalocsai érsekség földesúri jogainak rendezésétől — a XVIII. század elejétől — ennek a létezésével számolhatunk. A főtér tehát az egykori faluvégen a XVII. század második felében és a XVIII. század eleje közötti időben alakult ki. A másik csuklópont beépülése későbbi, 1827- ben — a Vásárhelyi-féle felvétel szerint —, még csak a marhaállás térségének nyugati oldala épült be, 1851-ben azonban már észak felől is házak szegélyezik, de délkelet felől még ekkor is a hegyes nagy vízfelülete határolja. Amilyen mértékben a térség forgalmi jelentősége a Szabadság utca beépítésével megnövekedett, olyan mértékben szorult . Régebben a mostani hajóállomás közelében volt egy gázló, ahol gyalogszerrel át lehetett menni az uszódi szigetre. (Benedek Béniné uszódi lakos közlése.) 4 Galgóczy: Pest megye monográfiája, III. 311. 5 Ekkor még sövényfalú tapasztott templom állott a mai templom helyén, mert még a XVIII. században is — a ref. egyház protocolluma szerint — ez volt az építési anyaga. Úszód és környéke a II. József kori térképen