Térképészeti Közlöny 1. (1930-1932)

1932 / 4. szám - Tanulmányok - Faller Jenő: Adatok Mikoviny Sámuel udvari-kamarai mérnök és építész életéhez

260 TANULMÁNYOK 1731-ben kiadott körrendeletével ajánlotta Mikovinyt a törvény­­hatóságok jóindulatába, hogy országos méréseiben s mindennemű munkájában segítsék és támogassák. De szükség volt erre már azért is, mert Bél Mátyást ellenségei azzal vádolták még az udvar előtt is, hogy földrajzi adatgyűjtését a külföld számára végzi. A Helytartó­­tanács rendelete Kassa városához is beérkezett s egyetlen ránk­maradt példányát az ottani levéltár őrzi. Még érthetőbbé válik a Helytartótanács intézkedése, ha ismerjük a korviszonyokat s azt a helytelen előítéletet a magyar mérnöki mun­kával szemben, melyről Epistolájában Mikoviny is panaszkodik s ami a 18. század első felében szinte megbénította a térképezők munkáját. Csak igen kevesen voltak, kik bíztak abban, hogy feladatát sikerrel oldhatja meg. Bele volt idegződve akkor is a magyarságba az a helytelen fölfogás, hogy ilyesmiket (és sok más egyebet is) magyar ember nem képes elvégezni, vagy legalábbis nem olyan tökéletesen, mint egy idegen. „Sokan hitték azt, hogy a rám rótt feladat, különösen magyar embernek, keresztü­lvihetetlenü­l panaszolja Mikoviny.18 Mikoviny felléptéig, mint tudjuk, hazánk térképezésével nagyrészt francia, német és olasz mérnökök foglalkoztak. Az egész 17. században a magyar térképírás sajnos csak egy kiváló alkotásra hivatkozhat, ez Hevenesi Gábor jezsuitának 40 táblából álló Parvus Atlas Hungáriáé című gyűjteménye.19 A külföld figyelme különösen a török hadjáratokkal kapcsolatban terelődött hazánkra, mivel a törökök mozdulatait Európa összes nagyhatalmai figyelemmel kísérték. Hogy tájékozódni tudjanak, a 17. század közepe felé hazánkat külföldi mérnökök és térképészek lepik el, kik közül Blavius-Blaeu, Vischer és Visconti a legnevezete­sebbek. Még a Rákóczi-világ csatározásainak terveit is francia mér­nökök készítették, viszont a magyarországi postajáratok széltében a Müller-féle, vagy más németek térképei után indultak. Pedig ezek még mindig alkalmasabbak voltak az emberek megtévesztésére, mint útbaigazítására, kivéve az olasz Marsigli gróf térképeit, melyek komoly méréseken alapultak. Mikoviny fölvételei fordulópontot jelentenek a magyar karto­gráfia történetében s joggal mondhatjuk, hogy ő az első, ki pontos méréseken alapuló topográfiai térképeket készített. Ő maga az addig megjelent térképeket De Mappis suis című munkájában és az Epistolában négy osztályba sorozza,20 tudományos értékűeknek azonban csak a negyedik osztályú térképeket tartja és pedig a nagynevű olasz hadi­ 18) Lásd S. Mikoviny, Epistola p. 6—7. és Dr. Irmédi-Molnár László idé­zett cikke. 19) Hevenesi Gábor (1656—1715.) jezsuita tanár 128 folios kötetre menő óriási kéziratgyüjteményét, mely különösen a hazai történetírás szempontjából leír rendkívüli értékkel, a Kir. magyar Tud. Egyetem könyvtára őrzi. 20) S. Mikoviny : De Mappis suis ad Lectorem monitio. Mikoviny csopor­tosítását lásd Izmédi-Molnár László idézett cikkében.

Next