Történetírás 3. (1939)

1939 / 1. szám - Belitzky János: Uj utakon

Uj utakon, halad mostanitól kezdve a »Történetírása, de ezek az uj utak igazában csak a régi, megkezdett utaknak a folyta­tásai. Az a két esztendő, amely lapunk életében lezajlott, sőt néha­­ nem tagadjuk elviharzott, beigazolta, hogy folyóiratunk mind tudományos, mind nemzeti szempont­ból feltétlenül szükséges. Kétségtelen, hogy szívós küzdelmet kellett folytatnunk a meg nem értéssel, amely bizonyos körökben még ma is uralkodik a Történetírás­­sal szemben. Mi ellenségeskedés helyett, minden időben baráti kezet nyújtottunk támadóink felé és a jövőben ezt, még fokozottabb mértékben fogjuk cselekedni. Viszont a szabad véleménynyilvánítás jogát is fenntartjuk magunknak és csorbítatlanul fogjuk azt gyako­rolni. Ezért építjük ki, fokozottabb mértékben, kritikai rovatunkat. Nagy baja a magyar tudományos kritikának, hogy író és kritikus rendszerint ismerik egymást és ha netalán valaki nem egészen helyeslő kritikát gyakorol valakinek művéről, a megbírált személyében sértettnek érzi magát. Hozzájárul­­hez még az is, hogy idők folyamán bizonyos­­klikk erkölcs alakult ki. Ennek az erkölcsnek, alapjain állva, mindenkiről, aki a klikkhez tartozik jót és szépet illik és kell mondani és nevét, ha bármit írunk is, legalább egy odavetett jegyzet alakjában szokás megemlíteni. Ezt a szellemet szeretnénk távoltartani, a Történet­írás­tól. Lapunk hasábjain mindenki szabadon fejtheti ki tudományos véleményét. Hibáiért maga felel és magá­nak kell ezzel szemben, — tudományos úton és módon — ellenérveit is felsorakoztatni. Lapunk két esztendei pályafutása alatt beigazolódott, hogy a magyar értelmiség történettudomány iránti érdek­lődése egyre fokozódik, egyre erősbbödik A múlt meg­becsülése kétségtelen következménye annak a felismerés­nek, hogy a történelmi múlt tényezői még ma is életerős szálakkal fűződnek hozzá életünkhöz. A nagyközönség i­­ clítétt obXHZ­

Next