Történetírás 3. (1939)
1939 / 1. szám - Belitzky János: Uj utakon
Uj utakon, halad mostanitól kezdve a »Történetírása, de ezek az uj utak igazában csak a régi, megkezdett utaknak a folytatásai. Az a két esztendő, amely lapunk életében lezajlott, sőt néha nem tagadjuk elviharzott, beigazolta, hogy folyóiratunk mind tudományos, mind nemzeti szempontból feltétlenül szükséges. Kétségtelen, hogy szívós küzdelmet kellett folytatnunk a meg nem értéssel, amely bizonyos körökben még ma is uralkodik a Történetírással szemben. Mi ellenségeskedés helyett, minden időben baráti kezet nyújtottunk támadóink felé és a jövőben ezt, még fokozottabb mértékben fogjuk cselekedni. Viszont a szabad véleménynyilvánítás jogát is fenntartjuk magunknak és csorbítatlanul fogjuk azt gyakorolni. Ezért építjük ki, fokozottabb mértékben, kritikai rovatunkat. Nagy baja a magyar tudományos kritikának, hogy író és kritikus rendszerint ismerik egymást és ha netalán valaki nem egészen helyeslő kritikát gyakorol valakinek művéről, a megbírált személyében sértettnek érzi magát. Hozzájárulhez még az is, hogy idők folyamán bizonyosklikk erkölcs alakult ki. Ennek az erkölcsnek, alapjain állva, mindenkiről, aki a klikkhez tartozik jót és szépet illik és kell mondani és nevét, ha bármit írunk is, legalább egy odavetett jegyzet alakjában szokás megemlíteni. Ezt a szellemet szeretnénk távoltartani, a Történetírástól. Lapunk hasábjain mindenki szabadon fejtheti ki tudományos véleményét. Hibáiért maga felel és magának kell ezzel szemben, — tudományos úton és módon — ellenérveit is felsorakoztatni. Lapunk két esztendei pályafutása alatt beigazolódott, hogy a magyar értelmiség történettudomány iránti érdeklődése egyre fokozódik, egyre erősbbödik A múlt megbecsülése kétségtelen következménye annak a felismerésnek, hogy a történelmi múlt tényezői még ma is életerős szálakkal fűződnek hozzá életünkhöz. A nagyközönség i clítétt obXHZ