A Trencsén megyei Természettudományi Egylet évkönyve 4. (1881)
Gúta József: Archimedes elve
28 működnek, melyek ezen szilárd testeket megkülömböztetik más halmazállapotú testektől, mely erők azt is okozzák, hogy a szilárd testek alakjukat megtartani törekszenek, azaz alakváltozásuk ellenében erőt fejtenek ki Azon törekvését a szilárd testeknek, hogy t i. alakjukat megtartaniigyekszenek, elméletileg egész pontosan meg lehet magyarázni s határozni, csak át kellene mennünk azon módra, amint a testeket molekülökből összetéve gondoljuk, és meg kellene alapítani az e molekülök közt ható erőket. Az ilyen eljárási mód azonban vajmi nehézkes, majdnem lehetetlen, mert a molekulák közt létező ható erőket ugyan névvel elláthatjuk, — a test összetartó erőinek nevezvén őket, — de azok működési módjáról igen keveset lehet mondani. Azonban ha magát az okot nem is vagyunk képesek kipuhatolni, de magát e törekvést mint erőt felfogva külömböző szempontokból tanulmányozhatjuk és kimondhatjuk, hogy e törekvés a testeken külömböző körülmények közt előre megmondható. E feladat megoldására lehető egyszerű alakú testeket kellene venni, t. i. olyanokat, melyek rúd alakjával és ugyanazon keresztmetszettel bírnak. Az ily rudak alakjának megváltoztatására több mód áll rendelkezésünkre, ilyenek a kihúzási, hajlítási és csavarási módok, melyek bármelyikével a rudak alakját bizonyos tekintetben megváltoztathatjuk és egyúttal kiszámíthatjuk az erőt is, mely ezen működésnél fellép. A szilárd testek belsejében működő erők még annyiban is nyilvánulnak, amennyiben azok igen nagy ellenállást gyakorolnak oly erők ellenében, melyek térfogatukat megváltoztatni akarják. A szilárd testek térfogata bármely benyomás által is csak nagyon kevéssé változik. Továbbá akkor is működnek erők egy szilárd test belsejében, ha két külön álló szilárd testet egymással érintkezésbe hozunk, és ezen erők annál szembetűnőbbek, minél bensőbb az érintkezés.