A Trencsén megyei Természettudományi Egylet évkönyve 4. (1881)

Gúta József: Archimedes elve

28 működnek, melyek ezen szilárd testeket megkü­löm­bözte­­tik más halmazállapotú testektől, mely erők azt is okoz­zák, hogy a szilárd testek alakjukat megtartani törek­szenek, azaz alakváltozásuk ellenében erőt fejtenek ki Azon törekvését a szilárd testeknek, hogy t i. alakjukat megtartani­­igyekszenek, elméletileg egész pontosan meg lehet magyarázni s határozni, csak át kellene mennünk azon módra, a­mint a testeket molekülökből összetéve gondoljuk, és meg kellene alapítani az e molekülök közt ható erőket. Az ilyen eljárási mód azonban vajmi nehéz­kes, majdnem lehetetlen, mert a molekulák közt létező ható erőket ugyan névvel elláthatjuk, — a test összetartó erőinek nevezvén őket, — de azok működési módjáról igen keveset lehet mondani. Azonban ha magát az okot­ nem is vagyunk képesek kipuhatolni, de magát e törek­vést mint erőt felfogva külömböző szempontokból tanul­mányozhatjuk és kimondhatjuk, hogy e törekvés a tes­teken külömböző körülmények közt előre megmondható. E feladat megoldására lehető egyszerű alakú testeket kellene venni, t. i. olyanokat, melyek rúd alakjával és ugyanazon keresztmetszettel bírnak. Az ily rudak alak­jának megváltoztatására több mód áll rendelkezésünkre, ilyenek a kihúzási, hajlítási és csavarási módok, melyek bármelyikével a rudak alakját bizonyos tekintetben meg­változtathatjuk és egyúttal kiszámíthatjuk az erőt is, mely ezen működésnél fellép. A szilárd testek belsejében működő erők még annyi­ban is nyilvánulnak, a­mennyiben azok igen nagy ellen­állást gyakorolnak oly erők ellenében, melyek térfoga­tukat megváltoztatni akarják. A szilárd testek térfogata bármely benyomás által is csak nagyon kevéssé változik. Továbbá akkor is működnek erők egy szilárd test bel­sejében, ha két külön álló szilárd testet egymással érint­kezésbe hozunk, és ezen erők annál szembetűnőbbek, minél bensőbb az érintkezés.

Next