A Trencsén megyei Természettudományi Egylet évkönyve 5. (1882)
Gúta József: Volta oszlopa
szerűen rángatództak. Galvani e rángatódzásokat egyik régi hipotézisével, az állati electromossággal hozta kapcsolatba. Volta azonban ezen rángatódzások oka gyanánt azon electromosságot — egészen helyesen — állítja, amely a kitfrancia akadémikus jelenlétében hajtotta végre. — Voltá-nak legnevezetesebb találmánya kétségkívül az elektromoszlop feltalálása volt. Az érintkezésbeli elektromosság és a feltalált Yolta-féle oszlop volt az első láncszeme a fényes felfedezések hosszú sorozatának, melylyel egyszersmind a kutatások beláthatatlan mezejét nyitotta meg; ha Volta a róla elnevezett oszlopot föl nem találja, Ohm és Ampere elméleti és Faraday experimentation összes elméssége mint hasztalan, a dinamikai elektromosság tudománya Volta fölfedezése nélkül nem léteznék. Volta a már az ideig ismert elektromosság-forrásokat az érintkezésben elektromossággal gazdagította. Az esemény, mely eme tapasztalatra alkalmat adott, a következő: 1790-ben történt, hogy Luigi Galvani, páduai anatómia-tanárnak neje, Lucia Galeazzi, megbetegedett. Az orvosok békacomblevet rendeltek neki. A békák boncolása épen Galvani mesterségébe vágott, minélfogva a békák preparálásához maga látott hozzá. A békacombok már az asztalon feküdtek, midőn valaki a teremben levő elektromos gépet véletlenül forgatta s a gép konduktorából szikrákat húzott. Galvani azt az észleletet tette, hogy valahányszor a konduktorból egy szikra kiugrott, a békacombok mindannyiszor sajátszerűen rángatództak, vagy ha a békacombokat két különböző fémekre akasztotta, akkor is a fémek érintkezésénél a combok hasonló phaenoment mutattak. Galvani ezen tüneményt egyik régi kedvenc hipotézisével, az állati elektromossággal hozta kapcsolatba . Volta azonban kísérletileg kimutatta, hogy a rángatódzások oka azon elektromosság, mely a különböző két fém érintkezésénél fellép. Volta azonban azt tapasztalta, hogy két fém érintkezésénél fellépő elektromosság vajmi csekély, de sőt mikor két cinklap közé rézlapot tett, az elektromos hatás alig volt észlelhető; ekkor azon gondolatra jött, hogy tán célszerűbb volna a kettős fémlapokat valamely vezető testtel szétválasztani. Először is egy páron vizsgálta a hatást. A cink és a rézlap közé megnedvesitett posztódarabot tett s most azon eredményre jutott, hogy a hatás kétszer akkora volt mint előbb, hogy azt még inkább fokozza, a kettős fémlapok számát szaporította, úgy azonban, hogy a párok közé nedves posztódarabokat tett. A mit a száraz fémoszloppal el nem érhetett, az most teljesen sikerült: az elektromos oszlop, a „Volta oszlopa“ fel volt találva. Volta e találmányát, melyet eleintén ,,electromotor“-nak nevezett, először la Métherie-hez intézett levelében írta le; a levél a „Journal de Physique“ 1801-iki évfolyamában jelent meg. Volta továbbá Banks-el, a Royal Society titkárával hasonló leírást közölt, melyért (Phil. Trans. II., 1800.) a Copley éremmel jutalmaztatott. Volta 1801-ben Bonaparte tábornok meghívására Párisba utazott, hol is kísérleteit az elektromoszloppal az Institut egyik bizottsága előtt bemutatta. Napóleonra ezen kísérletek eredménye oly nagy benyomást tett, hogy Voltát a lángész típusának tekinté. Nemsokára a becsületlegió- és vaskorona-rend keresztjét nyerte, s az olasz konzulja tagjává s a lombard királyság grófjává és szenátorává neveztetett ki. 1802-ben Volta az Institut 8 külső tagjainak egyikévé választatott. Voltának hat, illetve 17 évvel az elektromoszlop feltalálása után megjelent két kitűnő értekezése „A jégesőről“ és „A viharok szakaszosságáról s a rájuk következő hidegről . Volta 1794-ben, 49 éves korában nőül vette Peregrini Teréziát. Házasságából három fiú származott, az egyik 18 éves korában halt meg, a másik kettő, Zanino és Luigi, túlélték őt. 1819-ben a páviai egyetemtől véglegesen visszavonult s hátralevő napjait szülővárosában töltötte. Négy évvel visszavonulása után gyönge szélütés érte, melynek azonban súlyosabb következményei nem voltak. Volta 1827. március elején lázba esett, mely ugyanazon hónap 5-én életének 82 éves korában végett vetett. Volta, kinek családja a Como melletti Camnagoból származott, a camnagói templomban temettetett el. A különféle folyóiratokban szétszórt műveit Antinori gyűjtötte össze és a következő cím alatt adta ki: „Collezione dell’ opere del Cav. Conte A. Volta,“ Firenze, 1846. (3 kötet).