Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 5. (1904)

1904 / 3. szám - Dr. Almássy György: A közép-ázsiai vasuton

105 A derék fiúk munkája gyorsan haladt s mielőtt még reggelinket befejezhettük volna, már jelen­tették, hogy podgyászunk már egész rendben, a pályaudvaron van. Krasnowodskban ismét megvizsgálják az ember útlevelét, részben a délről, idegen terü­letről jövő utasok miatt, részben pedig ellenőrzés szempontjából, mert Turkestánba különös enge­­delem nélkül idegen nem teheti be a lábát.­ Itt is azonnal meglátszott, hogy jövetelünk jelezve volt s vártak bennünket, mert egy marczona tekintetű csendőr-altiszt várt a láttamozott útle­velekkel a pályaudvar közelében s szívélyesen segített a pályaudvaron podgyászunkat felkeresni és továbbítani. A közép-ázsiai vasúton most mindennap indul a két végállomásról, mindkét irányban egy­­egy postavonat, a melyen az étkezőkocsin kívül II. és III. osztályú vagyonok vannak s csak 1900 óta jár vele I. osztályú kocsi is. A kocsik ugyan nem olyan fényűző berendezésűek, mint a transkaukázusi vasúton, de meg van rajtuk az orosz vasútnak az a megbecsülhetetlen jósága, hogy az ülőhelyeket amerikai mintára alvóhe­lyekké lehet átalakítani, hogy az ember hosszabb utakat is teljes kényelemmel tehessen meg. Az egész út hossza Taskentig 1747 werst, tehát mintegy 1922 km., a­melyet a vonat 66 óra alatt tesz meg. A vonatok átlagos sebessége, az állomásokon való tartózkodások nélkül, mintegy 30 werst, de az állomások beszámításával, mint­hogy körülbelül 76 állomás van, csak mintegy 26­6 verst óránként. Az állomásokon általában rövid ideig áll a vonat, csak a főhelyeken, a­milyen Aschabad, Mérv, Amu-Darja, Buchara stb., áll meg hosszabb időre, egészen 20 perczig. Mint az összes oroszországi vasutakon, a­melyek állami kezelésben vannak, úgy itt is rendkívül mérsékeltek a díjak. A zónatarifát, a mi „vasministerünk“, Baross Gábor nagy alkotá­sát az oroszok is elfogadták s a geniatis eszméhez méltó módon valósították meg összes vonalaikon. De hol is volna alkalmasabb és czélszerűbb a zóna­tarifa, mint Oroszországban, a­hol ezer és ezer werst hosszúságú vonalakról van szó? Az orosz birodalomban 100 zónát állítottak fel, a­melyek közül az utolsó a 4661 és 4710 werst közötti távolságokat foglalja magában. Az első 300 werstre kilométertarifát alkalmaztak, a­mely szerint az első osztályban werstenként 3—5, a második osztályban 1—4 s végre a harmadik osztályban átlag egy-egy kopekkel nőnek az árak. Ebben a szomszédos forgalomnak nevezhető csoportban legalacsonyabb tarifa az első werstre 23 kopek az első, 14 a második és 9 kopek a harmadik osztályban, míg 300 werstre (333 km.) felemelkedik 8*90 rubelre, illetőleg 5­34 és 3‘56 rubelre! A zónaforgalomban azután 300 wersten túl a zónák legalább 25 werstenként következnek egymásután, s minden zóna az előbbinél az első osztályban 50 képekkel, a másodikban 30 képek­kel, a harmadikban csak 20 képekkel drágul, így azután a legmagasabb zónadíj az első osz­tályban csak 59 rubel, a másodikban 35-40, a harmadikban pedig 23-60. Azokon a vonalakon, a­melyeken átlépik az európai Oroszország határát, a határon újra kezdődik a zónák számítása. Ugyanez áll a krasnowodski taskenti szakaszra is, közigaz­gatási okokból, mert vasúti jegyet csak Szamar­­kandig adnak ki, ott újat kell váltani. A­mikor mi utaztunk Taskentbe, a vonaton csak második osztályú kocsik voltak és így a jegy Samar­­kandig csak 15 rubel és 60 képekbe került, onnan Taskentig pedig hat rubelbe, az egész, két és fél napig tartó út tehát 21 rubel és 60 képekbe, a­mi a mi pénzértékünk szerint, az út rengeteg hosszához képest, igazán nevetségesen csekély 56 koronányi árt tesz ki! A vonatok azonban nagyon tele vannak s különösen a közép-ázsiai vonalon nem lehetett 2. Krasnovodsk.­ ­ 1902 április 1 -je óta Turkestán teljesen megnyílt a szabad forgalomnak.

Next