Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 5. (1904)
1904 / 3. szám - Dr. Almássy György: A közép-ázsiai vasuton
105 A derék fiúk munkája gyorsan haladt s mielőtt még reggelinket befejezhettük volna, már jelentették, hogy podgyászunk már egész rendben, a pályaudvaron van. Krasnowodskban ismét megvizsgálják az ember útlevelét, részben a délről, idegen területről jövő utasok miatt, részben pedig ellenőrzés szempontjából, mert Turkestánba különös engedelem nélkül idegen nem teheti be a lábát. Itt is azonnal meglátszott, hogy jövetelünk jelezve volt s vártak bennünket, mert egy marczona tekintetű csendőr-altiszt várt a láttamozott útlevelekkel a pályaudvar közelében s szívélyesen segített a pályaudvaron podgyászunkat felkeresni és továbbítani. A közép-ázsiai vasúton most mindennap indul a két végállomásról, mindkét irányban egyegy postavonat, a melyen az étkezőkocsin kívül II. és III. osztályú vagyonok vannak s csak 1900 óta jár vele I. osztályú kocsi is. A kocsik ugyan nem olyan fényűző berendezésűek, mint a transkaukázusi vasúton, de meg van rajtuk az orosz vasútnak az a megbecsülhetetlen jósága, hogy az ülőhelyeket amerikai mintára alvóhelyekké lehet átalakítani, hogy az ember hosszabb utakat is teljes kényelemmel tehessen meg. Az egész út hossza Taskentig 1747 werst, tehát mintegy 1922 km., amelyet a vonat 66 óra alatt tesz meg. A vonatok átlagos sebessége, az állomásokon való tartózkodások nélkül, mintegy 30 werst, de az állomások beszámításával, minthogy körülbelül 76 állomás van, csak mintegy 266 verst óránként. Az állomásokon általában rövid ideig áll a vonat, csak a főhelyeken, amilyen Aschabad, Mérv, Amu-Darja, Buchara stb., áll meg hosszabb időre, egészen 20 perczig. Mint az összes oroszországi vasutakon, amelyek állami kezelésben vannak, úgy itt is rendkívül mérsékeltek a díjak. A zónatarifát, a mi „vasministerünk“, Baross Gábor nagy alkotását az oroszok is elfogadták s a geniatis eszméhez méltó módon valósították meg összes vonalaikon. De hol is volna alkalmasabb és czélszerűbb a zónatarifa, mint Oroszországban, ahol ezer és ezer werst hosszúságú vonalakról van szó? Az orosz birodalomban 100 zónát állítottak fel, amelyek közül az utolsó a 4661 és 4710 werst közötti távolságokat foglalja magában. Az első 300 werstre kilométertarifát alkalmaztak, amely szerint az első osztályban werstenként 3—5, a második osztályban 1—4 s végre a harmadik osztályban átlag egy-egy kopekkel nőnek az árak. Ebben a szomszédos forgalomnak nevezhető csoportban legalacsonyabb tarifa az első werstre 23 kopek az első, 14 a második és 9 kopek a harmadik osztályban, míg 300 werstre (333 km.) felemelkedik 8*90 rubelre, illetőleg 534 és 3‘56 rubelre! A zónaforgalomban azután 300 wersten túl a zónák legalább 25 werstenként következnek egymásután, s minden zóna az előbbinél az első osztályban 50 képekkel, a másodikban 30 képekkel, a harmadikban csak 20 képekkel drágul, így azután a legmagasabb zónadíj az első osztályban csak 59 rubel, a másodikban 35-40, a harmadikban pedig 23-60. Azokon a vonalakon, amelyeken átlépik az európai Oroszország határát, a határon újra kezdődik a zónák számítása. Ugyanez áll a krasnowodski taskenti szakaszra is, közigazgatási okokból, mert vasúti jegyet csak Szamarkandig adnak ki, ott újat kell váltani. Amikor mi utaztunk Taskentbe, a vonaton csak második osztályú kocsik voltak és így a jegy Samarkandig csak 15 rubel és 60 képekbe került, onnan Taskentig pedig hat rubelbe, az egész, két és fél napig tartó út tehát 21 rubel és 60 képekbe, ami a mi pénzértékünk szerint, az út rengeteg hosszához képest, igazán nevetségesen csekély 56 koronányi árt tesz ki! A vonatok azonban nagyon tele vannak s különösen a közép-ázsiai vonalon nem lehetett 2. Krasnovodsk. 1902 április 1 -je óta Turkestán teljesen megnyílt a szabad forgalomnak.