A Zene 2. (1910)

1910 / 10. szám - A zenetanárok jogi helyzete

Szerkesztőség és kiadóhivatal: | Szerkesztik: | Előfizetési ára: Egy évre 4 kor. Budapest, VIII., Szentkirályi­ u. la. | Sereghy Elemér és Luria Arthur | Telefon 169—58. II. ÉVFOLYAM BUDAPET, 1910. OKTÓBER HÓ 10. SZ. ZENEMŰVÉSZETI HAVI FOLYÓIRAT. A ZENE A zenetanárok jogi helyzete. Egy szatmári eset kapcsán, midőn két zenetanárt biróság elé állítot­tak címbitorlásért, mivel a Nemzeti Zenede oklevele alapján magukat „oki. zenetanárokénak írták — ismét sok szó esett zenei körökben a tanárok jogi helyzetéről, melyhez pro és contra számos argumentumot vonultattak fel, de a lényeget nem tisztázták s a két párt ma is farkasszemet néz egymással. Az egyik párt t. i. azt vitatja, hogy zenetanár csak az Orsz. M. Kir. Zeneakadémián képesített úgynevezett „áll. kép. oki. zenetanár“ lehet; az ellenpárt két alosztályra bomolva viszont részint a Nemzeti Zenede egyenjogúsága mellett tör lándzsát, részint minden kvalifikáció szükségét tagadja. Jelen cikknek éppen az a célja, hogy e nagy per részint megdönthetsen argumentumokkal, részint az irányadó tekintély latbavetésé­­vel végérvényesen eldöntse s a zenetanárok jogi helyzetét precizírozza. Kiindulási pontnak nem szolgálhat természetesen más, mint annak senki által kétségbe nem vont konstatálása, hogy a zene u. n. szabad művé­szet. Mit jelent ez? Régente az ipar nem volt ipar, nem volt „szabad ipar“, hanem az u. n. céhrendszer uralkodott, vagyis nem lehetett bárki pl. szabó vagy cipész, hanem csak az, akit a céh alapos vizsga után erre képesített. Az illetőnek a legjobb cipészmesterek szeme láttára kellett egy pár cipőt egészen sajátkezüleg elkészíteni s akkor valóságos cipészi oklevelet kapott a céhtől s csak ennek alapján nyithatott üzletet s taníthatott inasokat. Ennek a céhrendszernek egy előnye tagadhatlanul volt, hogy t. i. az ipar nem kerülhetett hozzá nem értők kezébe s pl. a szabó feltétlenül „tudott“ szabni (más kérdés, hogy „akart“-e s munkáját tényleg jól végezte-e, mert az oklevél lelkiismeretet és becsületességet nem adhatottt. A mai ipa­rosok pl. kőművesek ellen is nem az a panasz, hogy ne „tudnának“, hanem hogy restek és felületesek!) A zárjelben említett körülmény (t. i. az oklevél) nem garantálta a jó munkát, továbbá — mint a művelődés történetéből tudjuk — a céhrend­szerben nagyra nőtt klikkrendszer, főleg pedig az ipar fejlesztésében és haladásában ezen kényszerzubbonyba szorítás miatt természetszerűleg beál­lott bénulás és stagnálás azt eredményezték, hogy az államnak a céhrend­

Next