A Zene 2. (1910)
1910 / 10. szám - A zenetanárok jogi helyzete
166 szert (nem oly rég’) eltörölték, mire az ipar hatalmasan fellendült. Míg előbb csaknem minden egy typusra ment, most új typusok jelentek meg cipőben, ruhában, bútorban (egy modern bútorcsinálót a céhek elbuktattak volna a vizsgán), házban stb. s a régi kvalifikációt pótolta a konkurrencia, mely nemcsak a tudásra, de lelkiismeretes munkára is kényszerít mindenkit, ha nem akar az illető éhen halni. A zeneművészetben ilyen teljesen keresztülvitt céhrendszer nem volt soha. Némi árnyalata ugyan megvolt a mesterdalnokoknál , de hogy mire vezetett, legfényesebben illusztrálta Wagner idevonatkozó operájában. A zeneművészet tehát éppen úgy, mint a szobrászat, festészet, költészet, iparművészet (pl. Zsolnay-féle majolika és eosin) mindig és mindenhol „szabad művészet“ volt és az marad! Ez a két szó „szabad művészet“ azt jelenti, hogy valamint a mai szabad ipar korában bárki készíthet tollat, botot, esernyőt, kalapot, bútort, edényt stb. ezek készítésére bárkit taníthat s ilyeneket árulhat is minden képesítés nélkül (az iparengedély nem képesítést ad, hanem a rendért történik). — éppen úgy ma rajzolhat, festhet, szobrot faraghat, muzsikálhat bárki, sőt ezekre akárki akárkit meg is taníthat (pusztán intézet alapításhoz kell nem kultuszminiszteri, hanem belügyminiszteri engedély.) Egy jó cimbalmos cigány minden engedély nélkül taníthat bárkit cimbalmozni (a rossz is taníthat, de ahhoz nem mennek, vagy hamar otthagyják !) Ugyanez áll az énekre, zongorára, hegedűre, komponálásra, karénekre (dalárda) stb. stb. Ez, azt hiszem, oly világos, hogy szó sem férhet hozzá! Tehát: a) a zene szabad művészet, b) mindenki muzsikálhat, c) mindenki minden engedély nélkül bárkit megtaníthat muzsikálni, d) bárki nyithat zeneiskolát s mint iskolafentartó azt nevezi ki tanárnak, akit akar. Seki ne hivatkozzék arra, hogy pl. az elemi iskolában, középiskolában, stb. nem taníthat akárki, hanem csak a képesített tanár vagy tanítók, mert hisz' éppen abban a kardinális, alapvető mozzanatban rejlik a magyarázat, hogy az általános műveltséget nyújtó iskola nem „szabad iskola“, az itt tárgyalt ismeret nem „szabad tudomány“, ellenben a zene „szabad művészet.“ Vannak művelt államok, pl. Ausztria mindjárt, melyben állami zeneiskola nincs is, sem állami oklevél ! (A híres bécsi konzervatórium államosítása most van folyamatban s jogilag éppoly magániskola, mint akár az inárcs-kakucsi zeneiskola, mint szövetkezet, akarom mondani, mint akadémiai előkészítő tanfolyam.) Nem hiszem, hogy Európában lenne itt állami zeneakadémia. Vagy ki merné mondani, hogy pl. Kerner István (a névvel nem személyt akarok említeni, hanem fogalmat) nem lehetne zenetanár, mert nincsen államilag érvényes oklevele? „Hja!“ — mondják — „akkor még nem volt államilag érvényes zenetanári képesítés (ha ugyan nem volt?), mikor ő vagy hozzá hasonlók végeztek.“ No jó. De pl. Bartók Bélának és Dohnányi Ernőnek sincsen!! Pedig mikor ezek végeztek, már meg volt az állami tanárképesítés ! Mindkettő nemcsak mint zongoraművész és zeneszerző, hanem mint tanár is európai niveauja, sőt hirű Ezek nemcsak hogy tanítanak valahol, hanem világhírű intézetekben tanítanak, sőt ők képesítenek másokat tanárnak és írják alá az oki tanárok okleveleit! S jutott-e valaha valakinek eszébe, hogy ezeknek tanárságát, pláne (horri- A ZENE