A Zene 16. (1934-1935)

1935 / 9. szám - Hangversenykrónika (dr. L. H.:

és Sámy Zoltán szerepeltek mint dirigensek. A magyar újdonságok közül emeljük ki Jemnitz Sándor Preludium­ és fugáját, ezt a modern polifóniával szőtt finom, ízléses, tartalmas kompozíciót, és Stefániai Imre magyaros hangulatokkal telített igen hálás, formakészséget és a zongorának az orkeszterrel színesen vegyíteni tudást eláruló versenyművet. Utóbbit Lászlóffy Margit játszotta, igen muzikálisan ragyogó techniká­val. Nagyon tetszett még Zádor Jenő nagyvonalúan bravúros technikával felépített variációs sorozata egy magyar népdalra, valamint »Gépember«-szvitje, melynek csillogó pazar orkesztrációja szinte elkápráztatta a hallgatóságot. Dohnányi hatalmas romantikus szépségekkel teli d-moll szimfóniája most is mély benyomást keltett a Vigadót zsúfolásig megtöltő, elismerő tapsokban nem fukarkodó díszes közönségben. Lengyel díszhangversenyt rendezett a Székesfővárosi Zenekar a különféle kultúrnemzetek zenéjét ismertető kitűnően előkészített ciklusában. A Vaszy Viktor vezényelte nagysikerű esten, melyen a lengyel követség és a magyar kormány és társada­lom előkelőségei voltak jelen, Mieczyslaw szellemes, sok fantáziával megírt »Litván«­­rapszódiájának volt a legnagyobb sikere. Szimanovszky A-dúr szimfóniája nagy tudással és raffináltsággal készült, de a forma túlságosan szabad kezelése olyan ösvényekre csábította a zeneköltőt, melyeken az átlag hallgató alig tudja követni. Pedig sok szép epizódot halmozott össze a komponista, különösen az első tételben. Kentner Lajos ezúttal is fényesen megállta helyét . Chopin e-moll versenyművét játszotta finoman, poétikusan, a gazdag futam díszítések plasztikus beállításával. Őt is, valamint a vezénylő karmestert egész este melegen ünnepelte hallgatósága. A Szerbiából kiüldözött szerencsétlenek javára rendezett Lisztiangversenyen Bor Dezső vezényelte fölényes biztonsággal és lendületes rutinnal a »Hungária« és a »Les Preludes« szimfonikus költeményeket. Kettőjük között Stefániai Imre játszotta az E-dúr versenyművet, ragyogó technikával, színes dinamikával. Liszt három dalának költői bensőségesen átérzett tolmácsolásával Nagy Margitnak volt őszinte sikere. A Székesfővárosi Zenekar január hó 6-án tartott változatos műsora hang­versenyén nagy tetszést keltett Kazacsay Tibor humoreszkje, melyben a kitűnő nagyon tehetséges komponista maga játszotta a zongora szólamot. Ez az ötletes kompozíció valóságos gyűjteménye a zenei humort tükröztető, szemléltető példáknak. Pál Ilonka Mozart-, Charpentier- és Wagner-dalokat énekelt, finom kultúrált előadással. A közön­ség lelkesen tapsolta Bor Dezső karnaggyal együtt. Még egy zenekari estről kell beszámolnunk a »Liszt Zenekar« bemutatkozásáról, melynek együttese a Diplomások Önsegélyző Egyesületéből tevődött össze. Jó elő­adásban hallottuk a »Bűvös vadász« nyitányát és Liszt egyik szimfonikus költeményét. Lukács György szvitje komoly, formaérett munka, melynek egy-két részlete, különösen a második tétel, sok reménnyel biztat. Sikere volt Ágai színesen hangszerelt nyitányá­nak is. Ecsedi Ferenc gondos vezénylését, Sohár Vilma ízléses lendületes zongora­­játékát, Bartha-Takács Éva és Reinhardt Mária énekszámait sok szeretettel tapsolta meg a közönség. Gazdag műsorral szolgált a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola magyar hang­versenye is. Dohnányi esz­mei kvintettje vezette be a nagysikerű estét és a H­rusitzky Zoltán vezényelte énekkar fejezte be, fegyelmezett előadással mutatván be magyar népdalokat és Siklós »Mesé«-jét. Volkmann vonósnégyesének első tétele és Molnár hegedűszonátájának andantéja képviselték még a magyar kamarazene irodalmat. A kitűnően vezetett intézet zongoranövendékeitől Szendy két Capriccióját, Liszt »Feux follets«-jét, Weiner parasztdalait, Dohnányi esz-moll rapszódiáját és Kodály »Marosszéki táncait«, a hegedűs növendékektől Hubay és Zsolt hegedűdarabjait hallottuk. V. Babits Vilma és Jászó Györgyné énekesnövendékei sikerrel szerepeltek dalokkal, opera-áriákkal. A külföldről hozzánk vetődő szólisták közül főként Jacques Thibaud, Jan Manon és Erica Morini hegedűkoncertjei, Gradova Gitta zongoraestje, továbbá Guglielmetti és Dusolina Giannini ária és dalestjei ragadták magukkal a koncertek látogatóit. Tribaud mester ezúttal is remekelt páratlan tónusával, szédítő vonó­technikájával, míg Morini lírai elmélyedésével lepett meg bennünket. Mozart A-dúr versenyművét régen hallottuk ilyen tökéletesen szép költői értelmezésben. J. Manén ezúttal kissé hűvösebb volt a szokottnál, de hangjának bársonyos finomsága ezúttal sem tévesztette el hatását. Gradova tartalmas műsorából emeljük ki a Beethoven Esz-dur szonáta és a Händel »Chaconne« klasszikusan szép előadását, Gianninijéből pedig néhány Mozart- és Verdi-ária kiegyenlített technikával, bensőséges átérzésével való igen élvezetes tolmácsolását. Mindannyiuknak lelkes ünneplésben volt részük. dr. L. H.

Next