A Zene 16. (1934-1935)
1935 / 9. szám - Hangversenykrónika (dr. L. H.:
és Sámy Zoltán szerepeltek mint dirigensek. A magyar újdonságok közül emeljük ki Jemnitz Sándor Preludium és fugáját, ezt a modern polifóniával szőtt finom, ízléses, tartalmas kompozíciót, és Stefániai Imre magyaros hangulatokkal telített igen hálás, formakészséget és a zongorának az orkeszterrel színesen vegyíteni tudást eláruló versenyművet. Utóbbit Lászlóffy Margit játszotta, igen muzikálisan ragyogó technikával. Nagyon tetszett még Zádor Jenő nagyvonalúan bravúros technikával felépített variációs sorozata egy magyar népdalra, valamint »Gépember«-szvitje, melynek csillogó pazar orkesztrációja szinte elkápráztatta a hallgatóságot. Dohnányi hatalmas romantikus szépségekkel teli d-moll szimfóniája most is mély benyomást keltett a Vigadót zsúfolásig megtöltő, elismerő tapsokban nem fukarkodó díszes közönségben. Lengyel díszhangversenyt rendezett a Székesfővárosi Zenekar a különféle kultúrnemzetek zenéjét ismertető kitűnően előkészített ciklusában. A Vaszy Viktor vezényelte nagysikerű esten, melyen a lengyel követség és a magyar kormány és társadalom előkelőségei voltak jelen, Mieczyslaw szellemes, sok fantáziával megírt »Litván«rapszódiájának volt a legnagyobb sikere. Szimanovszky A-dúr szimfóniája nagy tudással és raffináltsággal készült, de a forma túlságosan szabad kezelése olyan ösvényekre csábította a zeneköltőt, melyeken az átlag hallgató alig tudja követni. Pedig sok szép epizódot halmozott össze a komponista, különösen az első tételben. Kentner Lajos ezúttal is fényesen megállta helyét . Chopin e-moll versenyművét játszotta finoman, poétikusan, a gazdag futam díszítések plasztikus beállításával. Őt is, valamint a vezénylő karmestert egész este melegen ünnepelte hallgatósága. A Szerbiából kiüldözött szerencsétlenek javára rendezett Lisztiangversenyen Bor Dezső vezényelte fölényes biztonsággal és lendületes rutinnal a »Hungária« és a »Les Preludes« szimfonikus költeményeket. Kettőjük között Stefániai Imre játszotta az E-dúr versenyművet, ragyogó technikával, színes dinamikával. Liszt három dalának költői bensőségesen átérzett tolmácsolásával Nagy Margitnak volt őszinte sikere. A Székesfővárosi Zenekar január hó 6-án tartott változatos műsora hangversenyén nagy tetszést keltett Kazacsay Tibor humoreszkje, melyben a kitűnő nagyon tehetséges komponista maga játszotta a zongora szólamot. Ez az ötletes kompozíció valóságos gyűjteménye a zenei humort tükröztető, szemléltető példáknak. Pál Ilonka Mozart-, Charpentier- és Wagner-dalokat énekelt, finom kultúrált előadással. A közönség lelkesen tapsolta Bor Dezső karnaggyal együtt. Még egy zenekari estről kell beszámolnunk a »Liszt Zenekar« bemutatkozásáról, melynek együttese a Diplomások Önsegélyző Egyesületéből tevődött össze. Jó előadásban hallottuk a »Bűvös vadász« nyitányát és Liszt egyik szimfonikus költeményét. Lukács György szvitje komoly, formaérett munka, melynek egy-két részlete, különösen a második tétel, sok reménnyel biztat. Sikere volt Ágai színesen hangszerelt nyitányának is. Ecsedi Ferenc gondos vezénylését, Sohár Vilma ízléses lendületes zongorajátékát, Bartha-Takács Éva és Reinhardt Mária énekszámait sok szeretettel tapsolta meg a közönség. Gazdag műsorral szolgált a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola magyar hangversenye is. Dohnányi eszmei kvintettje vezette be a nagysikerű estét és a Hrusitzky Zoltán vezényelte énekkar fejezte be, fegyelmezett előadással mutatván be magyar népdalokat és Siklós »Mesé«-jét. Volkmann vonósnégyesének első tétele és Molnár hegedűszonátájának andantéja képviselték még a magyar kamarazene irodalmat. A kitűnően vezetett intézet zongoranövendékeitől Szendy két Capriccióját, Liszt »Feux follets«-jét, Weiner parasztdalait, Dohnányi esz-moll rapszódiáját és Kodály »Marosszéki táncait«, a hegedűs növendékektől Hubay és Zsolt hegedűdarabjait hallottuk. V. Babits Vilma és Jászó Györgyné énekesnövendékei sikerrel szerepeltek dalokkal, opera-áriákkal. A külföldről hozzánk vetődő szólisták közül főként Jacques Thibaud, Jan Manon és Erica Morini hegedűkoncertjei, Gradova Gitta zongoraestje, továbbá Guglielmetti és Dusolina Giannini ária és dalestjei ragadták magukkal a koncertek látogatóit. Tribaud mester ezúttal is remekelt páratlan tónusával, szédítő vonótechnikájával, míg Morini lírai elmélyedésével lepett meg bennünket. Mozart A-dúr versenyművét régen hallottuk ilyen tökéletesen szép költői értelmezésben. J. Manén ezúttal kissé hűvösebb volt a szokottnál, de hangjának bársonyos finomsága ezúttal sem tévesztette el hatását. Gradova tartalmas műsorából emeljük ki a Beethoven Esz-dur szonáta és a Händel »Chaconne« klasszikusan szép előadását, Gianninijéből pedig néhány Mozart- és Verdi-ária kiegyenlített technikával, bensőséges átérzésével való igen élvezetes tolmácsolását. Mindannyiuknak lelkes ünneplésben volt részük. dr. L. H.