A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 8. KÖTET (1953)
8. kötet / 1. szám - ELŐADÁSOK - KÁLMÁN MIKSA: Karsztvízbetörés elzárása dolomit-alapkőzet esetében
1* A KARSZTVÍZBETÖRÉS ELZÁRÁSA DOLOMIT-ALAPKŐZET ESETÉBEN KÁLMÁN MIKSA A dolomit-alapkőzet karsztosodása mellett keletkező vízbetörések leküzdése nagyfontosságú kérdése szénbányászatunknak és a jövőben, amikor a művelés alatt álló szénmedencéinkben mindinkább a túlnyomórészt dolomitalapkőzetre települt és kellő vízvédőréteggel nem rendelkező területek leművelésére kerül sor, e vízveszélyes területeknek a termelésbe való bekapcsolása következtében a vízbetörések, ellen való hatásos védekezés fontossága mindinkább növekedni fog. Dolomitos jellegű karsztosodással állunk szemben többek között Tatabányán, a dorogi medencében a XII. aknai és sárisápi területen. Padragon is túlsúlyban vannak a dolomitos alapkőzetek és a németegyházai feltárandó szénmedence alapkőzete is dolomit. Dolomitos jellegű alapkőzet mellett az eddig szerzett tapasztalatok alapján nincsenek nyitott kavernák, amilyenek pl. a dorogi medencében a dachsteini mészkőben előfordulnak és amelyek több esetben a bányák elfulladását okozzák. Ezért a védekezés módjai és problémái is eltérnek a mészkő karsztosodásából eredő vízbetörésekétől. A védekezést azonban itt is a dr. Schmidt Sándor által bevezetett mélyfúrási eljárással, de a megfelelő módosítás mellett kell végezni. Tatabánya jelenleg mintegy 30 m3/perc karsztvizet emel. E vízmennyiségnek mintegy 90%-át 14 vízbetörés adja, amelyek nagysága 7.5 m3/perc és 0.7 m3/perc között változik, míg 10%-át számos kisebb vízbetörésre lehet visszavezetni. A Bányászati Kutató Intézet egyik súlyponti feladatának tűzte ki a tatabányai vízbetörések megbízható elzárásának megoldását : az itt folytatott nagyüzemi kísérletek általában a dolomitos jellegű karsztvízbetörések elzárására vonatkozó irányelvek lefektetését teszik lehetővé. A karsztvízszint Tatabányán +139.0 m. A legnagyobb vízbetörést 1951-ben a VI-os aknában a + 109-es szintben kapták 7.5 m3/perc mennyiségben. Az egyes aknaüzemek 20—50 m1/perc teljesítményű vízemelőtelepekkel vannak felszerelve a vízveszélyes területek megtámadásából várható vízmennyiségnek megfelelően. Ezért Tatabányán eddig a várható vízbetörések a szivattyútelepekkel leküzdhetők voltak. A mindinkább súlyosabbá váló vízemelési költségek és a vízbetöréses területek szénvagyonának lefejtése érdekében a megoldandó