MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 05. ÉVFOLYAM (1956)

1956 / 1. sz. - BERKOVITS ILONA: Zichy Mihály baráti köre Párisban

ban élő Csumakov orosz festő műveinek bécsi bemutatása mellett a pétervári művészek képeinek bécsi kiállítása érdekében levelez Terkével. Zichynek egy ízben Terke örvendezve írta : »Nagyon örülök, hogy a Párisban lévő orosz képekből megvalósítható lesz egy bécsi kiál­lítás. Mindenesetre számítok az Ön barátjának Jakobi­nak az »Esküvő a Jégházban« c. érdekes festményére«. De ugyanekkor nagy megdöbbenéssel is írt, tekintve, hogy Zichy a bécsi orosz kiállítás érdekében és a péter­vári viszonyok ismeretében azt javasolta Terkének, hogy a pétervári Művészeti Akadémia elnökének, Wladimir nagyhercegnek bizonyos összeget ajánljon fel : » . . .nem tudom, — írta Terke — hogy gondolta Ön levelének »egy üzleti ajánlatot részletező levél írá­sáról szóló passzusát. A pétervári Akadémia elnökének csak mégsem ajánlhatok fel üzleti haszonrészesedést. És még Ön azt is hozzáfűzi : "Amennyiben az Ön aján­lata elfogadható lesz?" Kérem bírjon józanabb belá­tásra, és akkor majd gyorsan behozom a mulasztottakat . . .«45 De úgy látszik, Terke mégsem ajánlott fel »üzleti haszonrészesedést« avagy ezt nem találták elfogadható­nak, mert az orosz művészek képeinek kiállítása ekkor nem valósult meg Bécsben. Köler azonban Párizsból Oroszországba való h­azautaztakor felkereste Bécsben Terkét, hogy személyesen tárgyaljon képeinek Bécsben való kiállítása ügyében. Majd pedig fél évvel utóbb, azonos céllal Rivasovszkij kereste fel Bécsben Terkét s kötött megállapodást vele.46 Ha pontos adatokkal nem is rendelkezünk, bizonyos, hogy Zichy élénk kapcsolatot tartott a Párizsban élő orosz művészekkel is. Charlemagne leveleinek nem egy kérdése is bizonyítja ezt. »Szívesen látogatja-e Ön hétfőn vagy kedden Bogoljubovot vagy az orosz művészek kolóniáját?« — kérdezte egy izben. Alekszej Petrovics Bogoljubov (1824—1896) orosz festő professzor, a pered­vizsnyik Beggrov mestere, ez időben Párizsban élt, s csak néha látogatott haza. Ő volt az, aki elsőnek vitte hírül Pétervárra, hogy Zichy visszakívánkozik Orosz­országba.47 De Charlemagne Turgenyev iránt is érdek­lődött, olyan hangon, mint aki természetesnek veszi, hogy Zichy találkozni szokott vele : »Látja-e Ön Tur­genyevet Párisban, mindig rá gondolok, ha várom a művészi elbeszéléseket Ügyelnie kell neki arra, hogy valahol ne mutatkozzék ismételten Rubinstein előtt, ki megígérte, hogy összetöri a keresztcsontját. De ne beszéljünk politikáról.«48 Ha nincs is pozitív adatunk Zichynek a Párizsban élő Antokolszkijhoz, Verescsagin­hoz vagy Repinhez való személyes kapcsolatáról és barátságáról, nem lehet kétséges, hogy találkozott velük. Egy Zichyhez intézett levelében Charlemagne, Verescsaginnal kapcsolatosan, hozzá hasonlítva érdekesen utal Zichynek párizsi életmódjára is : »Azt mondja Ön, hogy Verescsagin úgy él Párisban, mint egy medve — nem tudná Ön ezt bronzba önteni — így saját magát eladni, mert hiszen ő ebben Önnek honfitársa«.49 Zichy valószínűleg Verescsaginnal, vagy akár más orosz bará­taival s az orosz kolóniával, francia barátaitól függet­lenül érintkezett. Erre enged következtetni Jules Cla­rette egy kérése, aki egy alkalommal felhatalmazást kért arra, hogy Zichynek egyik hozzá intézett levelét fel­olvassa Verescsaginnak, aki szomszédja s olykor talál­kozik vele.50 Ezek után meglepő és nehezen tudjuk magyarázatát találni annak, hogy Zichy párizsi tartóz­­kodása után alig néhány évvel, 1888-ban a Párizsban járt magyar Justh Zsigmond, noha ekkor igen megbarát­kozik Antokolszkijjal, beszélget Verescsaginnal és ifjabb Dumas-val, párizsi naplójában egy szóval sem említi Zichy Mihályt. Antokolszkij — noha jól ismerte Munkácsy Mihályt — egyáltalán nem beszélt Justh­tal Zichyről­­— amint Verescsagin is hosszan beszélt Jókairól, de Zichy nevét ugyancsak nem említette. Még meglepőbb, hogy Justh ifjabb Dumas-nál tett látogatá­sakor sem került egyáltalán szóba Zichy Mihály. Dumas képtárával büszkélkedett Justh előtt, majd »Munká­csyékra tér át a beszélgetés, nem tartja nagy tehetség­nek, felfújt nagyság szerinte, kinek szerencséje és meg­ölő betűje egyúttal : a felesége.«61 De Zichyről egy szó sem hangzott. Egy évvel utóbb Justh a már idehaza írott naplójában említi Feledi Flesch Tivadar festőt, de ugyanakkor azt már nem tartja említendőnek, hogy Zichy Mihály Sophie leányának volt a férje.62 Justh a naplóját minden bizonnyal kiadásra szánta, s így feltehető, hogy itthoni viszonylatban Justh Zsig­mond tartotta helyesebbnek azt, ha hallgat Zichy Mihályról, nem pedig Antokolszkij, Verescsagin vagy ifjabb Dumas. Párizsban, oroszországi barátai körében veszi kezde­tét Zichy életének egy döntően fontos s további műkö­désére oly kiható eseménye, mint a grúz hazafiakkal kötött mély barátsága. 1878-ban ugyancsak a világ­kiállítás idején érkezett Párizsba Joana Memnargia grúz hazafi, aki korábban — miután hazafias és szabad­gondolkodó magatartása miatt kizárták a tifliszi papi szemináriumból, Genfben élt Grúzia jövendő művészei- 3. St. Chlebowski: Jan Koclianowski leánya halálát siratja (1863)

Next