MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 07. ÉVFOLYAM (1958)

1958 / 4. sz. - TANULMÁNY - FARKAS ZOLTÁN: Medgyessy Ferenc emlékezete

négy szobron, melyek nemcsak méretben nagyok, hanem Medgyessy képességeinek koncentrált sűrítése miatt fölötte monumentálisak. A megrendelők az emlék­mívszobor akkori divata szerint négy allegóriát kíván­tak a művésztől, a múzeum tagozódásának megfelelően, a művészet, a tudomány, a néprajz és a régészet (5. kép.) allegóriáját, Medgyessy könnyen segített magán mindegyik életnagyság fölötti aktjának valami kicsiny jelképet nyomott markába, az egyik könyvet, másik szarukürtöt, a harmadik szobrocskát, a negyedik kőbaltát tart. De ezzel aztán el is intézte az allegorizálást. Négy hatalmas meztelen testet komponált, két férfit és két nőt. És mint­ha meg akarta volna mutatni szülővárosának, hogy nem méltatlan fiát érte e megtiszteltetés, valóban kitett magáért és összeszedte teljes alkotó erejét. A kinyújtott lábbal heverésző felkarra támaszkodó alakok nagyjából ugyanabba a szkémába helyezkednek, némi eltérést csak törzsük kisebb nagyobb elfordulása teremt közöttük. Hatalmas, nyugodt és nemcsak nagy­ságukkal, hanem egész lényükkel emberfölötti alakok. Szakrálisak, ünnepélyesek a hétköznap világa felett állók, ezt révedező mosolyukkal önmaguk is érzik. Minden külsőséges eszköz nélkül, ősi erővel jelképezik az emberi élet nagyságát : hatalmas szimbólumok. Medgyessy bennük a humánum jelképeit teremtette meg, de ezt öntudatlanul tette, nem szimbolista művészetet gyakorolt, mely szántszándékkal mást mond, mint amit gondol, hogy a burkoló formával tegye hatásossá a kifejezést. Az ősi emberit testesítette meg. Eképpen műve élesen elkülönült a szobrászat ama három irányától, me­lyet feljebb bevezetésül jellemezni próbáltunk. Szembe­fordult a bárok formai és tartalmi világával, mely a múltra épül és a jövőbe vit és még nyugodtabb pilla­natokba is történések szenvedélyességét sűríti. Medgyessy­nál a múlt, jelen és jövő eggyé váltak, nem torlódnak egymásra patetikusan. De ugyanilyen határozottan válik el az impresszionismustól is. Nem egy átmeneti jelenség felvillanó és igaz képét adja, hanem állandó­ságot. Kerüli a baroknak árnyékhatásait, az impresszio­nizmus festőiségét és nem folytatja egyikük naturaliz­musát sem. Éreznünk kell, hogy igazi természetet nyújt, ám ez mindenképpen más, mint a felszín jelenségei. Az emberi test felépítésének és egyensúlyának törvényszerűségeit láttatja, s változatos felület helyett a struktúrát érzi át és az arányos tagok nyugalmának egyens­úlyát hir­deti. Ebből alakul ki formavilágának az a sajátossága, melyet időtlenségnek mondhatunk. Ez pedig minden gondolati elem belekapcsolása nélkül fűzi hozzá lelkűn- 5. Régészet

Next