MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 07. ÉVFOLYAM (1958)
1958 / 4. sz. - TANULMÁNY - FARKAS ZOLTÁN: Medgyessy Ferenc emlékezete
négy szobron, melyek nemcsak méretben nagyok, hanem Medgyessy képességeinek koncentrált sűrítése miatt fölötte monumentálisak. A megrendelők az emlékmívszobor akkori divata szerint négy allegóriát kívántak a művésztől, a múzeum tagozódásának megfelelően, a művészet, a tudomány, a néprajz és a régészet (5. kép.) allegóriáját, Medgyessy könnyen segített magán mindegyik életnagyság fölötti aktjának valami kicsiny jelképet nyomott markába, az egyik könyvet, másik szarukürtöt, a harmadik szobrocskát, a negyedik kőbaltát tart. De ezzel aztán el is intézte az allegorizálást. Négy hatalmas meztelen testet komponált, két férfit és két nőt. És mintha meg akarta volna mutatni szülővárosának, hogy nem méltatlan fiát érte e megtiszteltetés, valóban kitett magáért és összeszedte teljes alkotó erejét. A kinyújtott lábbal heverésző felkarra támaszkodó alakok nagyjából ugyanabba a szkémába helyezkednek, némi eltérést csak törzsük kisebb nagyobb elfordulása teremt közöttük. Hatalmas, nyugodt és nemcsak nagyságukkal, hanem egész lényükkel emberfölötti alakok. Szakrálisak, ünnepélyesek a hétköznap világa felett állók, ezt révedező mosolyukkal önmaguk is érzik. Minden külsőséges eszköz nélkül, ősi erővel jelképezik az emberi élet nagyságát : hatalmas szimbólumok. Medgyessy bennük a humánum jelképeit teremtette meg, de ezt öntudatlanul tette, nem szimbolista művészetet gyakorolt, mely szántszándékkal mást mond, mint amit gondol, hogy a burkoló formával tegye hatásossá a kifejezést. Az ősi emberit testesítette meg. Eképpen műve élesen elkülönült a szobrászat ama három irányától, melyet feljebb bevezetésül jellemezni próbáltunk. Szembefordult a bárok formai és tartalmi világával, mely a múltra épül és a jövőbe vit és még nyugodtabb pillanatokba is történések szenvedélyességét sűríti. Medgyessynál a múlt, jelen és jövő eggyé váltak, nem torlódnak egymásra patetikusan. De ugyanilyen határozottan válik el az impresszionismustól is. Nem egy átmeneti jelenség felvillanó és igaz képét adja, hanem állandóságot. Kerüli a baroknak árnyékhatásait, az impresszionizmus festőiségét és nem folytatja egyikük naturalizmusát sem. Éreznünk kell, hogy igazi természetet nyújt, ám ez mindenképpen más, mint a felszín jelenségei. Az emberi test felépítésének és egyensúlyának törvényszerűségeit láttatja, s változatos felület helyett a struktúrát érzi át és az arányos tagok nyugalmának egyensúlyát hirdeti. Ebből alakul ki formavilágának az a sajátossága, melyet időtlenségnek mondhatunk. Ez pedig minden gondolati elem belekapcsolása nélkül fűzi hozzá lelkűn- 5. Régészet