MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 32. ÉVFOLYAM (1983)
1983 / 1-2. sz. - KUTATÁS - VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES: Az 1830-40-es évek könyvgrafikája
közös tanulságról győz meg bennünket : a képzőművészetet tudatos szándékkal támogató írók tevékenységének az irodalommal legszorosabban összefüggő terület, a sokszorosított grafika, az illusztráció a leghívebb, túlélő tanúja — az indulást, a kísérleteket, a hatásokat, a lehetőségeket, rajtuk keresztül közelíthetjük meg a legigazabban és az ő segítségükkel tudjuk legjobban nyomon követni a belső erők, és a külső hatások szintézisét és így saját nemzeti művészetünk alakulásának útját. Vayerné Zibolen Agnes JEGYZETEK 1 Vayerné Zibolen Agnes: Barabás Miklós, az illusztrátor. Művtört. Ért. 1978. 2 — 3. sz. 153. 74. jegyzet. 2 Emlény. Karácsonyi és új esztendei és névnapi ajándék. 1838. Kiadja Heckenast Gusztáv. Vezérszó. .... . Az aczélmetszetek, a Nürnbergben készült czimképén kívül, angol kezek művei, s úgy hiszem, szigorú műbíró várakozását is kielégítendik. Vajha ezek is kedves honunkban készülhettek volna. . . " 3 Hajnal: Hazai almanach. 1837. I. év és 1838. II. év. Pesten. Trattner —Károlyi sajátja. 4 Ferenczy József: Garay János életrajza. Budapest, 1883. Jeney János: Garay János. Budapest, 1932. 5 Schedel Ferencz: Hajnal. Igatai almanach. Kritika a Figyelmezőben. 1837. 63. 6 Kisfaludy Károly az Aurora 1. kötetét 1822-ben már Trattner János Tamásnál adta ki. 7 Vayerné Zibolen Ágnes: Kisfaludy Károly az Aurora képszerkesztője és illusztrátora. Művtört. Ért. 1967. 3. sz. 167. 8 Az 5. sz. jegyzetben id. h. 9 A Zádor —Genthon: Művészeti lexikon. Budapest, 1968. A Schwindt család több tagját ismerteti. ..Id.Schwindt Károly (Breslau 1797. — Gomba, 1867.) Pesten működött 1830. k. Arcképeket, táj- és árvízképeket festett". Mindkét , a lexikonban említett fia külföldön dolgozott. Pataky Dénes: A magyar rézmetszés története. Budapest, 1951. Schwindt Károlynak több munkáját ismeri. Ezeken kívül említenénk még példaképpen Bajza József szerkesztésében kiadott Aurora 1834-es évfolyamát, melyben „Rajz. Schwindt" jelzettel a „Hídfő tere" és a „Rakpiacz" szerepelnek. — A Thieme—Becker : Allgemeine Rexikon der bildenden Künstler. Reipzig, XXX. k. 1936. is számon tartja. 10 Hofmann, Michael (Bécs, 1797 —Bécs, 1867.) Thieme — Becker: Allgemeine Rexikon der bildenden Künstler. Reipzig, XVII. 1924. Rézmetsző. Dolgozott például a Cornelia Taschenbuch részére és a Magyar Tudós Társaság Évkönyve, Budapest, számára. Az újabb kutatások alapján munkáit több magyar kiadványban megtaláljuk, például Kisfaludy Károly Aurorájában 1825., 1826. és 1827. évben is. 11 Moritz von Schwind (Bécs, 1804— München, 1871.) A bécsi művészeti akadémián Ludwig Schnorr von Carolsfeld és Peter Krafft tanítványa volt. 1837-től rövid ideig Peter Corneliusnál képezte tovább magát. Híre már elérhette volna ugyan Toldy (Schedel) Ferencet, márcsak azért is, mert 1822 és 1837 között mint illusztrátor vált Bécsben híressé és jelentős magyar témákkal is foglalkozott. Kriehuber litográfiái számára a kor szellemében átrajzolta a Nádasdy-féle Mausoleum magyar vezéreit és királyképeit, 1825-ben egy közép méretű litográfia kompozíciót rajzolt Zrínyi kirohanása Szigetvárából témáról. 1827-ben négy illusztrációt készített Kisfaludy Károly Aurorája számára. (Vayer-Zibolen, Agnes: Vier unbekannte Buchillustrationen Moritz von Schwinds. Alte und moderne Kunst, Wien, 1970. in: Heft. 26. skk.) 12 Weigmann, Otto: Schwind. Stuttgart und Reipzig, 1906. 77 — 81. — Illusztrációk a Vergissineinnicht, 1831—34. című zsebkönyvhöz, valamint lásd a 11. sz. jegyzet V. Z. A.: Alte und moderne Kunstban megjelent tanulmányát. 13 Weigmann, Otto: 12. sz. jegyzetben id. műve, 538. 14 Vajda Péter: A mágusz-lány; Nagy Ignácz: A hölgy rabló; Frankenburg Adolf: A kép című novellák. 15 Brocky Károly (1808 — 1855) emlékkiállítás katalógusa. Orsz. Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1955. A bevezetőt írta és a katalógust összeállította: Sz. Lajta Edit. — Lajta Edit: Brocky Károly. Budapest, 1957. 16 Alt Móricz: Ifjabb Békési Ferenc kalandjai. Budapesten, 1844. Emich Gusztáv tulajdona. (A 2. kiadás 1845-ben más tipográfiával írott címmel és B. Jósika Miklós nevének zárójeles kiegészítésével jelent meg.) 17 Gerszi Teréz: A magyar kőrajzolás története a XIX. században. Budapest, 1960. 146. 18. sz. jegyzetben id. tanulmány 151 —152. 19 Dr. Szendrei János és Szentiványi Gyula: Magyar Képzőművészek lexikona. Budapest, 1915. 603. 20. sz. jegyzetben id. tanulmány 142. 47. sz. kép. 212. sz. jegyzetben id. könyv címképe. 22. sz. jegyzetben id. tanulmány 135. 30. sz. kép. — Emlény. 1841. kötetben. 23. sz. jegyzetben id. tanulmány 135. 29. sz. kép. — Emlény. 1839. kötetben. 24 Barabás Miklós Önéletrajza. Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Biró Béla. Az 1843. év feljegyzése közt. 25 Szvoboda Gabriella : Josef Danhauser: Liszt a zongoránál. Művtört. Ért. 1981. 3. sz. 188 —193. 26 Gerhard Pommeranz-Riedtke: Moritz von Schwind. Reipzig. 1974. A könyv alcíme: „Maler und Poet". 27 Pukánszky Béla: Német polgárság magyar földön. Budapest, é. 11. 50. 28 16. sz. jegyzetben id. könyv 2. kiad. 100. 29 25. sz. jegyzetben id. tanulmány idevonatkozó megállapítása. 30 J. C. Aug. Heyse's Fremdwörterbuch. Reipzig, 1882. 423.: „Hypolitisch, sich unter Steinen aufhaltend." ZU FRAGEN DER BUCHGRAPHIK DER 30er — 40er JAHRE DES 19. JAHRHUNDERTS Der, die Buchillustrationen der 30er—40er Jahre des 19. Jahrhunderts behandelnde Aufsatz erforscht diejenigen Strömungen der bildenden Kunst des ungarischen Reformzeitalters, die zu der, mit dem Biedermeier gleichzeitig erscheinenden Romantik gehören. Die Illustrationsansprüche der sich verspätet an die europäische Almanach- bzw. Tasclienbucli-Mode anschliessenden ungarischen Ausgaben wurden teils durch Werke heimischer Künstler befriedigt, die die Einflüsse der österreichischen, bzw. englischen Almanachillustrationen verarbeitet haben. Die bei österreichischen Meistern unmittelbar bestellten Kupfer- und Stahlstiche und die Wiederverwendung der grösstenteils aus dem Auslande entlehnten Platten haben dem gleichen Zweck gedient. So sind auf dem Wege der durch die Bedürfnisse herausgeforderten Möglichkeiten hauptsächlich die Werk eder österreichischen Künstler und die Schöpfungen aus dem ferneren West-Europa, die mit ein-zwei Jahren Verspätung von deutschem, französischen und englischen Gebiet eintrafen, zu uns gelangt und haben auf die Entwicklung der Kunst unseres Landes eine Wirkung ausgeübt. Die führende, vermittelnde Rolle haben in dieser Periode vorwiegend die gut informierten Verleger, bzw. Redakteure, manchmal selbst die Schriftsteller von europäischer Bildung gespielt. Ausser den Beweisen, die dafür im Aufsatz aus mehreren Gesichtpunkten erbracht worden sind, werden Kupferstiche aus dem Material dieses Zeitabschnittes vorgestellt, der in der Forschung heute immer mehr an Wichtigkeit gewinnt. Es werden einerseits die Kupferstiche dreier unbekannter, in ungarischem Auftrag angefertigten Zeichnungen von Moritz von Schwind, andererseits ein, nach einer Zeichnung von Károly Brocky ausgeführter Stich eines gleichfalls migekamiten Frauenporträts präsentiert. Dieses Frauenporträt trägt charakteristische Merkmale der Wiener Schaffensperiode des Künstlers ungarischer Herkunft. Die Autor in macht hier — als Ergänzung zu seiner, in dieser Zeitschrift im Jahre 1978 erschienenen Arbeit „Der Illustrator Miklós Barabás" — das bis jetzt allgemein bekannte Oeuvre des Repräsentanten der ungarischen nationalen Kunst durch das Auffinden seiner infolge der Holzschnitt-Vervielfältigung namenslos gewordenen Schöpfungen noch vollständiger, wobei sie bestrebt ist, die Aufmerksamkeit auch auf die Erforschung dieses bisher vernachlässigten Gebietes zu lenken. Um ein vollständigeres Bild über das immer reger werdende Kunstleben der der Zeitperiode geben zu können, macht sie den Leser mit einer Form der in ein satirisches literarisches Werk gehüllten Kunstkritik bekannt, die sich mit der ziemlich durchschnittlichen Reaktion, die das Gemälde „Liszt am Klavier" von Josef Danhauser — ein Beispiel für die Verflechtung der Wiener Biedermeier-Romantik — in Ungarn ausgelöst hat, beschäftigt. 59