MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 39. ÉVFOLYAM (1990)

1990 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - GÁBOR ESZTER: Az epreskerti művésztelep

ható ki. Az átépítés mindenesetre a Vágó fivérek terve alapján történt. Használatbavételi engedély: Főv. Tervtár 28.347 Hrsz. 40.722/ 1909/VI. ker. 410 JPM Zsolnay adattár 61.295.2. 411 A műteremfalból kibontott Donáth-domborművet áthe­lyezték a Kmetty utcai kerítésfalba. Az oldalsó műteremablakot emeletmagasságig befalazták. A Bajza utcai bejárat fölött eredeti helyén maradt a Zala-dombormű. (Ez a későbbiek során, talán az 1947-es átépítéssel kapcsolatban került el onnan. Jelenleg lappang.) 412 Ezt az igényt már egy évtizeddel korábban megfogalmaz­ták: ,, . . . abból a szellemből, mely Petőfi költeményeiből él, ebből a tiszta magyar szellemből, annak a háznak is kell leírnia egy részt, mely a költő számára épül." (Donatello: Petőfi háza. Mes. 1899. 378.) 413 Főv. Tervtár 28.347 Hrsz. 322.702/1947­ III. Kaesz Gyula terve szerint a főbejárat a Kmetty u. felé került, és a műterem maga előcsarnokként szolgált volna. Ebből a tervből csak az való­sult meg, hogy a Vágó-féle előcsarnokot lebontották és a műterem sarkát eredeti formájában kiegészítették. (Kaesz Gyula számára az általa ízléstelenségnek tartott szecessziós kiegészítés lebontása lehe­tett igazán fontos.) 414 Az egykori műterem köztes födémmel kettéosztva csont­raktárul szolgál. Eredeti gerendás mennyezete kissé megroggyanva, de megvan. Az északi műteremablak részben megvan, felülvilágító­ját bádogfedél pótolja. A szobák többé-kevésbé azonosítható módon megvannak. 415 Mint a 367. jegyzet. Az É. I. kételkedve bár, de hírt adott arról, hogy Fesztyhez hasonlóan Pállik Béla is maga készíti műter­mes házának terveit. 4097 / 416 BFE. IV. 1407. b. VII//1886. 417 Jelentések . . . 13. 418 Uo. 28. 419 Uo. 38. 420 Homér E­: Benczúr Gyula. Budapest, 1938. 46. 421 Uo. 37-45-422 Mint a 186. jegyzet. 423 Pl. Prém J.: A zalai műterem (Zichy Mihály). F. E- 1880. 1196 — 1197.; Dr. P.: Egy kis művésztelep. F. E- 1881. 248.; Prém J.: Magyar műtermek. M. Sz. 1886. 58 — 64.; F. Gy.­­.:­ Az első női festőterem itthon (Konek Ida). Divatsalon 1890/91. (1891. II. 1.) 26.; Szana T.: A modern magyar művészet. M. Sz. 1891. 2 — 20. (több műteremképpel); Hector: Magyar művészek Münchenben. Uo. 21 — 40.; Kacziány Ö.: Min dolgoznak a művészek. Uo. 1893 — 94. 201.; Műtermek a fővárosban. U. UI. 1893. 803 — 805., 825. Uo. 1894. 266-268. 424 Prém J.: Magyar műtermek. M. Sz. 1886. 58. 425 Képeink: Látogatás az atelierben. U. I. 1895. 50. 426 A századforduló után a szecesszió térhódításával a mű­teremtől elvárt sztereotipikus kép is megváltozott. Szűnőben a fojtogató zsúfoltság — a levegős elrendezés vált divatossá. Akinek még volt rá módja, igazodott az új igényekhez. Ed. V. UI. 1893. 825 és Szalon Újság 1903/18. 12. Margitay Tihamér két — eltérő ízlés szerint berendezett — műterméről közölt fotók. 427 Talán elég megemlíteni az oly elterjedt „makart-szoba", „makart-csokor" stb. kifejezéseket. Erről ld. Ch. Hoh-Slodczyk im. (mint a 359. jegyzet) 85 — 86. 428 Mint a 38. jegyzet. 429 Kahn J. mint a 339. jegyzet 65. 430 Albatrosz: Műterem-látogatás. Mes. 1898. 154 — 155. 431 Askercz É.: A Storno család Sopron, Bécsi utcai műterme. Arrabona 1986/22—23. 71 — 95. 432 A műterem-kiállításokról. U. U. 1903. 837. (Pállik és Kőnek I.) Pap K.: Kőnek Ida kiállítása. U. I. 1903 —1904. 354 — 355. (E cikk utal arra, hogy a művésznő nem először „nyitotta meg mű­termét".) A Pesti Hírlap 1915. nov. 13-án, majd 1917. dec. 14-én adott hírt arról, hogy Konek Ida kiállítást rendezett Kmetty u. 27. sz. alatti műtermében a hadbavonultak özvegyeinek és árváinak alapja javára. 433 i. s.: A művészestély. V. U. 1892. 377. 434 Művészestély az Epreskertben. M. Sz. 1892. 372. 435 Mint a 433. jegyzet. 436 Uo. 437 Jókai M.: Öreg ember nem vén ember. (Jókai M. művei. Centenáriumi kiadás XCIX.) Budapest, 1932. 184 — 185. A művészestélyen oly tökéletesen sikerült a high society-t a művészvilággal összehozni, hogy Jókai, aki ezt az ügyet egyébként is ambicionálta, egyik legkésőbbi művében meg is örökítette az eseményt. Az estélyt rendező művész feleségének alakjában nevelt lánya figuráját véljük felismerni. Még az általa viselt antik görög ruha is megegyezik a V. U.-ban adott leírással. 438 Főúri műkedvelők. M. Sz. 1892. 322 — 326. 439 V. U. 1891. 269 és V. U. 1912. 90. 440 Kacziány Ö.: Min dolgoznak a művészek? M. Sz. 1893 — 94. 201. 441 Róna 534 — 535­ Roskovits 1889-ben szerepelt a Zala­műterem, Epreskert u. 14. sz. címen, 1890 — 1903 között a VIII. Rökk Szilárd u. 39-ben, majd 1904 —1906-ban a Kmetty u. 19. számon, 1907 —1909-ben a Munkácsy u. 16. (Aggházy háza) címen tűnt fel. 442 Szomaházy­­..­ A mester. M. Sz. 1892 — 93, 198 — 199. KÜNSTLERKOLONIE IM MAULBEERGARTEN (EPRESKERT) Im Jalire 1871 wurde die aus der Innenstadt zum Stadtwäldchen (Városliget) führende Radialstraße (Su­gárút, seit 1885 Andrássy Straße), als erste Schöpfung der Stadtplanung in der sich zur Großstadt entwickelnden Budapest eröffnet. In nächster Nähe dieser neuen Straße lag der 8480 Quadratklafter große städtische Maulbeer­garten (Abb. 1). Zur Ausgestaltung der Grundstücke neben der Radialstraße wurde daraus 1436 Quadratklafter ent­eignet. Im Jahre 1879 verhalf der Rat Adolf Huszár zu ei­nem Grundstück von 755 Quadratklafter aus dem Maul­beergarten zum Bau seines Ateliers, was später mit dem Nachbargebiet von 145 Quadratklaftern vergrößert wurde. Als im Jahre 1882 das Ministerium für Religion und Unterrichtswesen einen Platz für die zu schaffende Akademie für bildende Kunst (Meisterschule) suchte, wählte man den Maulbeergarten, der eine gute Lage hatte und schon aufgespaltet wurde. Der Eigentümer dieses Gebietes, die Gemeinschaft der Hauptstadt, gab für den Zweck der Akademie ein Grundstück von 3683 Quadrat­klafter über, und bot ein Gebiet von 2283 Quadratkalfter — soviel blieb nach der Eröffnung einer neuen Straße — Künstlern zum Kauf bei Vorzugspreisen an, weil die Anzahl der Künstler stetig wuchs und ein großer Mangel an Ateliers sich zeigte. In diesem Gebiet wurden 6 Parzel­len, mit Flächen zwischen 345 und 411 Quadratklafter ausgebildet (Abb. 2). Damals lebten die Künstler unter so schwierigen Verhältnissen, daß sie ihre Ateliers trotz der günstigen Bedingungen nicht aufbauen konnten, und so wurde nur ein Grundstück verkauft. Im Jahre 1886 wur­de das übriggebliebene Gebiet erneut parzelliert, und es wurden 8 neue Grundstücke ausgebildet (Abb. 3). Der Flächeninhalt der neuen Parzellen lag zwischen 208 und 277 Quadratklafter. Zuerst wurden 3 Grundstücke im Jahre 1886 in der Lendvay-Gasse verkauft, dann im Jahre 1890 noch 3 Grundstücke in der Kmetty-Gasse. (Die zwei übriggebliebene Grundstücke blieben in der Kmetty-Gasse bis 1910 unbebaut, später wurde dort eine Mietvilla aufgebaut.) Der Bildhauer Adolf Huszár (1842—1885) war der meist beschäftigte Denkmal-Bildhauer seit der zweiten Hälfte der 1870-er Jahre. Er hatte mehrere laufende Aufträge für Denkmäler, als sein provisorisches Atelier im Stadtwäldchen — in der Rundspielhalle —, wegen Gebietsplanung abgerissen wurde. In der Stadt wurde kein geeignetes Atelier gefunden, darum war Huszár zum Bau eines neuen Ateliers gezwungen. Dazu gab der Rat der Hauptstadt gemeinsam mit der Kommission des Deák-Denkmals Hilfe. Die Hauptstadt verhalf ihn zu einem Grundstück von 900 Quadratklafter für ein Zehntel des Offenmarktpreises, die Denkmal-Kommission bevorschusste ihm die Summe des Baues zu Lasten des Honorars des geplanten Denkmals. Die Pläne des Atelier-Hauses wurden von Kálmán Gerster im Jahre 1880 fer­tiggestellt (Abb. 4, 6—8). Aus den Plänen geht es hervor, daß weder der Bauherr noch der Architekt klare Vorstel­lungen über ein mit Bildhauer-Atelier kombiniertes Wohnhaus hatte. Die Straßenfassade ahmt eine Renais­sance-Villa nach, und ist verwandt mit der Villa von Gr. Erdődy auf dem benachbarten Grundstück (Antal Weber, 1877—78) (Abb. 5). Ein großes und ein kleines Atelier er­füllten die Ansprüche des Bildhauers, aber der Wohnteil ist in seiner Funktion sehr reduziert, der Grundriß scheint ein Labyrinth zu sein. Aus den schriftlichen Quel­len geht es hervor, daß Huszár diese Lösung als proviso- 67 5

Next