MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 51. ÉVFOLYAM (2002)

2002 / 3-4. sz. - KUTATÁS - VESZPRÉMI NÓRA: Barabás Miklós, Petőfi Sándor és az Utazó cigánycsalád : egy közös motívum a 19.századi magyar képzőművészetben és irodalomban

KUTATÁS BARABÁS MIKLÓS, PETŐFI SÁNDOR ÉS AZ UTAZÓ CIGÁNYCSALÁD EGY KÖZÖS MOTÍVUM A 19. SZÁZADI MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETBEN ÉS IRODALOMBAN Barabás Miklós a Pesti Műegylet 1843-as kiállításán mutatta be Utazó cigánycsalád Erdélyben című festményét (1. kép). A művet ekkor Fáy István vásárolta meg, majd sokáig lappangott, és csak nemrégiben került elő.[1] Ba­rabás egy rajzot is készített a festmény alapján, amely 1844-ben jelent meg a Császár Ferenc által az aradi árvíz alkalmával kiadott, Aradi Vészlapok című, jótékony célú kötetben (2. kép).[2] A metszetet Petőfi Sándor Vándorélet című verse kísérte, amelyet Császár valószínűleg a kész rajzhoz rendelt a költőtől. Ezt az is megerősíti, hogy mű­vei gyűjteményes kiadásában Petőfi a „Barabás rajzához" alcímmel látta el a költeményt. [3] Barabás 1843 tavaszán először Bécsben állította ki a festményt, amely ekkor elmarasztaló kritikát kapott.[4] A festő, aki éppen Londonban tartózkodott, a kifogásokra a pesti Honderűben megjelent levelében reagált. A bécsi kritikus (Barabás szavaival élve) „az öltözetek túlságát hibáztatta", erre a festő a következőképpen válaszolt: „Igaz, hogy én nem öltöztettem őket gálába, mint Ender, ki Pilgereit mind újdon új ruhába öltözteté, hanem a­hogy én láttam, és a­hogy csak természethűleg tehetem, e rész­ben tehát a bécsi hírlapok­ critikáját helyesnek el nem ismerhetem, mert ha egy utazó czigánycsaládot festek, bécsi saloni ruhába nem öltöztethetem. Sőt a nem legille- 2. Barabás Miklós: Utazó cigánycsalád Erdélyben, 1843. Magántulajdon, letét a Magyar Nemzeti Galériában

Next