Túzok. Madártani tájékoztató, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1-2. szám - Faragó Imre Csaba: Zalai adatok a hegyi billegető (Motacilla cinerea) vonulásához és élőhelyválasztásához a vonulás során

Túzok 4(1-2): 1-3, 1999 Zalai adatok a hegyi billegető (Motacilla cinerea) vonulásához és élőhelyválasztásához a vonulás során Faragó Imre Csaba A Ciconia Klub 1997-ben monitoring jellegű kutatási programot indított, melynek során vi­szonylag sok zalai adat gyűlt össze a hegyi bille­getőről is. Már a program előtt is feltételeztük, hogy a faj előfordulása korántsem szórványos a megyében. Habár a korábbi évekből valóban kisszámú megfigyelése adódott, ám a madarak élőhelyválasztása alapján valószínűsíthető volt, hogy jóval többször, több helyen és nagyobb számban jelenik meg. 1993 és 1996 között több­kevesebb rendszerességgel teleltek hegyi bille­getők a zalaegerszegi Tungsram gyár melegvízű, igen erősen szennyezett kifolyójánál. Az is előfordult, hogy 3 pd-t is láttunk, áttelelő havasi pityerrel (Anthus spinoletta) együtt. Többször is megfigyeltük növényzettel benőtt, elhínaraso­­dott, felgazosodott (Solidago sp.) patakparton is (Faragó I. Cs. és tsai), úgy tűnt tehát, hogy a kóborló, telelő hegyi billegetők - bár a tiszta vizű patakok madarának tartják - az „elvártnál” kevésbé igényesek. Ez a néhány megfigyelés azonban még nem volt elegendő általánosítá­sokhoz. 1997/98 folyamán azonban a szervezett, rendszeres terepi munka következményeként a hegyi billegető vonulás dinamikájába is bepillan­tást nyerhettünk. Annak ellenére, hogy a bejárt területek egyi­kén se találunk gyors folyású, zúgókkal tarkított patakokat, az elmúlt két évben 48 észlelése adó­dott. Zalában vannak olyan vízfolyások (például a Kerka felső szakasza), melyeken joggal várhat­juk a faj megjelenését, ám ezek egyelőre nem tartoznak a rendszeresen vizsgált területek kö­zé. Úgy tűnik tehát, hogy a hegyi billegető nem tartozik a ritka fajok közé. Másfelől az adatok feldolgozásakor nem egy kóborló, itt-ott rendszertelenül felbukkanó ma­dár képe bontakozik ki, hanem egy rendszeres őszi-tavaszi­g vonuló, kis számban áttelelő fajé. A ’97/98-as adatok százalékos megoszlása havi bontásban a következő: január 2,1%, február 8,3%, március 27,1%, július 2,1%, augusztus 2,1%, szeptember 22,9%, október 22,9%, no­vember 10,4%, december 2,1%. Vagyis a tavaszi vonulás viszonylag gyorsan zajlik le, míg az őszi hosszan elnyúlik. Az adatok azt jelzik, hogy min­den helyen igyekszik a lehető legtöbb időt eltöl­teni és csak a táplálékbázis beszűkülése, az idő­járási viszonyok kényszerítik tovább. Azt gon­dolhatnánk, hogy ebből a vontatott őszi vonu­lásból marad vissza az a néhány telelő, melyet a korábbi években megfigyeltünk. Ennek azon­ban ellentmondani látszik az, hogy '97/98-ban, amikor lényegesen aktívabb terepi munkát vé­geztünk, mint ’97 előtt, január-decemberben csak egy-egy madarat észleltünk. A korábbi években - amikor keményebb telek voltak - ja­nuár-december folyamán is rendszeresen lát­tuk. Ezért azt tartjuk valószínűnek, hogy a tele­lők egy második hullámmal érkeznek, s olyan területről, ahol csak későn áll be a jég. Egy madarat 36 esetben (75%), két madarat 9 esetben (18,7%), három madarat 2 esetben (4,2%), négy madarat pedig mindössze 1 eset­ben (2,1%) láttunk. Több madarat együtt min­dig a tavaszi, illetve az őszi vonulás csúcsán, va­gyis márciusban és szeptember-októberben ész­leltünk. Tavasszal a legkésőbb megfigyelt madár (1998. március 28.) a Zala kavicszátonyán már énekelt is (Faragó A. & Gál Sz.). Vonulási hullá­mokra utal az is, hogy több ízben, a megye egy­mástól távol eső, s adottságaiban markánsan különböző élőhelyein azonos napon, vagy 1-2 napos eltéréssel bukkantak fel hegyi billegetők. A hegyi billegetők élőhelyválasztása eltért vá­rakozásainktól, habár nyilvánvaló, hogy ideális élőhely hiányában nemigen választhattak ked­vük szerint. Bár az egyes élőhelyeken az észle­lések gyakoriságát befolyásolja az adott élőhely­típuson végzett megfigyelési órák száma, így az észlelések élőhelyek szerinti megoszlása nem feltétlenül jelenti teljes mértékben a faj élőhely­választását, tájékoztató jelleggel az alábbiakban megadjuk a megfigyelések relatív gyakoriságát. A megfigyelések legnagyobb hányada, 35,4%-a víztárolóról származik (zalaegerszegi Gébárti-

Next