Túzok. Madártani tájékoztató, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1-2. szám - Faragó Imre Csaba: Zalai adatok a hegyi billegető (Motacilla cinerea) vonulásához és élőhelyválasztásához a vonulás során
Túzok 4(1-2): 1-3, 1999 Zalai adatok a hegyi billegető (Motacilla cinerea) vonulásához és élőhelyválasztásához a vonulás során Faragó Imre Csaba A Ciconia Klub 1997-ben monitoring jellegű kutatási programot indított, melynek során viszonylag sok zalai adat gyűlt össze a hegyi billegetőről is. Már a program előtt is feltételeztük, hogy a faj előfordulása korántsem szórványos a megyében. Habár a korábbi évekből valóban kisszámú megfigyelése adódott, ám a madarak élőhelyválasztása alapján valószínűsíthető volt, hogy jóval többször, több helyen és nagyobb számban jelenik meg. 1993 és 1996 között többkevesebb rendszerességgel teleltek hegyi billegetők a zalaegerszegi Tungsram gyár melegvízű, igen erősen szennyezett kifolyójánál. Az is előfordult, hogy 3 pd-t is láttunk, áttelelő havasi pityerrel (Anthus spinoletta) együtt. Többször is megfigyeltük növényzettel benőtt, elhínarasodott, felgazosodott (Solidago sp.) patakparton is (Faragó I. Cs. és tsai), úgy tűnt tehát, hogy a kóborló, telelő hegyi billegetők - bár a tiszta vizű patakok madarának tartják - az „elvártnál” kevésbé igényesek. Ez a néhány megfigyelés azonban még nem volt elegendő általánosításokhoz. 1997/98 folyamán azonban a szervezett, rendszeres terepi munka következményeként a hegyi billegető vonulás dinamikájába is bepillantást nyerhettünk. Annak ellenére, hogy a bejárt területek egyikén se találunk gyors folyású, zúgókkal tarkított patakokat, az elmúlt két évben 48 észlelése adódott. Zalában vannak olyan vízfolyások (például a Kerka felső szakasza), melyeken joggal várhatjuk a faj megjelenését, ám ezek egyelőre nem tartoznak a rendszeresen vizsgált területek közé. Úgy tűnik tehát, hogy a hegyi billegető nem tartozik a ritka fajok közé. Másfelől az adatok feldolgozásakor nem egy kóborló, itt-ott rendszertelenül felbukkanó madár képe bontakozik ki, hanem egy rendszeres őszi-tavaszig vonuló, kis számban áttelelő fajé. A ’97/98-as adatok százalékos megoszlása havi bontásban a következő: január 2,1%, február 8,3%, március 27,1%, július 2,1%, augusztus 2,1%, szeptember 22,9%, október 22,9%, november 10,4%, december 2,1%. Vagyis a tavaszi vonulás viszonylag gyorsan zajlik le, míg az őszi hosszan elnyúlik. Az adatok azt jelzik, hogy minden helyen igyekszik a lehető legtöbb időt eltölteni és csak a táplálékbázis beszűkülése, az időjárási viszonyok kényszerítik tovább. Azt gondolhatnánk, hogy ebből a vontatott őszi vonulásból marad vissza az a néhány telelő, melyet a korábbi években megfigyeltünk. Ennek azonban ellentmondani látszik az, hogy '97/98-ban, amikor lényegesen aktívabb terepi munkát végeztünk, mint ’97 előtt, január-decemberben csak egy-egy madarat észleltünk. A korábbi években - amikor keményebb telek voltak - január-december folyamán is rendszeresen láttuk. Ezért azt tartjuk valószínűnek, hogy a telelők egy második hullámmal érkeznek, s olyan területről, ahol csak későn áll be a jég. Egy madarat 36 esetben (75%), két madarat 9 esetben (18,7%), három madarat 2 esetben (4,2%), négy madarat pedig mindössze 1 esetben (2,1%) láttunk. Több madarat együtt mindig a tavaszi, illetve az őszi vonulás csúcsán, vagyis márciusban és szeptember-októberben észleltünk. Tavasszal a legkésőbb megfigyelt madár (1998. március 28.) a Zala kavicszátonyán már énekelt is (Faragó A. & Gál Sz.). Vonulási hullámokra utal az is, hogy több ízben, a megye egymástól távol eső, s adottságaiban markánsan különböző élőhelyein azonos napon, vagy 1-2 napos eltéréssel bukkantak fel hegyi billegetők. A hegyi billegetők élőhelyválasztása eltért várakozásainktól, habár nyilvánvaló, hogy ideális élőhely hiányában nemigen választhattak kedvük szerint. Bár az egyes élőhelyeken az észlelések gyakoriságát befolyásolja az adott élőhelytípuson végzett megfigyelési órák száma, így az észlelések élőhelyek szerinti megoszlása nem feltétlenül jelenti teljes mértékben a faj élőhelyválasztását, tájékoztató jelleggel az alábbiakban megadjuk a megfigyelések relatív gyakoriságát. A megfigyelések legnagyobb hányada, 35,4%-a víztárolóról származik (zalaegerszegi Gébárti-