Szabó Károly: Kun László 1272-1290 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1886)

ELSŐ KÖNYV

KÚN LÁSZLÓ. 21 Lőrincz egykori nádorral és kunok birájával az anyaki­rályné pártjához csatlakozva harczoltak a király és hívei ellen.­ A pártharczok dühöngése közben történt az a hal­latlan botrány, hogy András, Jákó­fa, a Kaplyon nemzet­ség tagja, a gróf Sztárayak őse, a korona tekintélyének porba tiprásával a kiskorú királyt buzogányával megverte; miért aztán az ország nagyjai őt mint hűtlent számkive­tésre s jószágai elkoboztatására ítélték ;­ más felől pedig a király hívei az anyakirálynét fogságba vetvén Túrócz várában András, Ivánka ha, a Forgácsok őse őrizete alatt tartották.3 E fogság azonban nem lehetett tartós, mert a fiai emlékek az Anjou-korból. i. 34. 1. hol ezen oklevél kézzelfogható hibával van 1272-re közölve 1273. helyett. 1 1273. (szept 1. után) ad a király kiváltságlevelet két Komárom vármegyei falura főlovászmesterének Mihálynak, Imre fiának, ki unokatestvérével Mik­lóssal együtt az ő parancsára a háji Szent-Lőrincz monostorát a kúnok táma­dása ellen emberei s rokonai halálával megvédelmezte. Hazai Okmt. vi. 190­­1. — 1274. márcz. 28-án adományozza Ders­nek és Demeternek, Hont fiainak, a hűt­len Móricz Drágos nevű faluját, ki az egykor hűtlen kunokhoz csatlakozva el­lene föllázadt. WENZEL, IX 54­1. 2 ív. László 1274. febr. 23-án adomá­nyozza hívének Miklós erdélyi vajdának, Móricz fiának, az Andrástól, Jákó fiától, elkobzott szamosmelléki birtokokat, Jákó várát (a mai Aranyos-Medgyest) a hozzá tartozó jószágokkal. FEJÉR, V. IL 426. 1. és x. iv. 860. 1. — Ezen oklevelet, mely­ben a gyermekkirály keservesen panasz­kodik a rajta elkövetett szégyenletes eset miatt, Fejér mindkét helyen tévedve közölte 1278-ra 1274 helyett, mint az ország nagyjainak az oklevél záradéká­ban közlött névsorából már föntebb be­bizonyítottam. — Hogy ezen palotabot­rány nem történhetett elébb a király és v. IL 217. 1., mely adományt László is megerősített. U. ott 218. 1. — FEJÉR e vár nevét hibásan adja, «Castrum Turul­nak, valamint épen ily hibásan említi a túróczi Sz. Ágoston rendi monostort» de Turul» és «de Thurul» név alatt, iv. 1. 524. és 448. 1. , mert Turul vár valamint turuli prépostság nem létezett, s Detricus mint «Prepositus de Turul» 1278-ban kétség­telenül hibásan van említve túróczi pré­post helyett. WENZELnél, Iv. 100. és 175­1. — Ennél fogva GYÁRFÁS ISTVÁN, ki Erzsébet királyné ezen fogságát összeza­varja annak fiával együtt később 1274-ben történt budai elfogatásával, alaptalanul vitatja, hogy Turul vára a Buda köze­ gir­á­ masan küzdenek, teljesítve kötelességü­ket, melyre a nationis identitás vol astrin­anyja közt 1273 utolsó hónapjaiban ki­tört meghasonlásnál, bizonyosnak tart­hatjuk abból, hogy László 1273-ban (szept. 1. előtt) kelt levelében, melylyel András ungi és Jákó zemplini főispá­noknak Jákó fiainak adományozza a Zemplin vármegyei Sztárát és Perecsét, ezen testvéreket mint kedvelt híveit em­líti Hazai Okmánytár, vi. 192.­­ 3 Maga mondja Erzsébet anyakirályné Székes-Fehérvártt, 1274. julius 2-án kelt levelében, hogy midőn némely ország­nagyok hűtlensége miatt Túrócz várában mint fogoly András, Ivánka fia, őrizete alatt volt, az neki hű szolgálatokat tett, nevezetesen nagy szorultságában 100 már­kát adott kölcsön, miért Vásárfalu király­néi birtokkal adományozta meg. FEJÉR, Monumenta H­ung. H­ist. Diploma­

Next