Pór Antal: Keszei Miklós 1399-1366 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1904)
I.
A'Z PÓR ANTAL az időtájt öt érsekség tartozott , még kevésbbé, hogy éppen V. Miklós esztergomi érsek volt. A Frankóiak eredetéről Kézai Simon magyar krónikája szerint a következőket tudjuk: III. István király idejében (1161 —1173.) jöve Magyarországba egy Gottfried nevezetű vitéz Meissen tartományából, kitől származik Keled fiai : Filep, László és Gergely nemzetsége. Ezen Gottfried ugyanis, ki nemes fiú, tudniillik a Hartfeldi gróf fia vola, a frankfurti gyűlésen, hol császárt kellett választani, lázadást támasztván, mint mondják, a thüringeni tartomány grófját megölte s onnan futással menekülve mint bujdosó jött István királyhoz, kitől ellenségei vissza is követelték. És minthogy István királya ellenségeinek vissza nem adta, Németországban ellene számkivetési ítéletet hoztak, s így maradt akaratlanul Magyarországban. Kit azután a király sereggel Bosnya fejedelme ellen küldött, kinek legyőzése után a királyhoz visszatérvén, azontúl az vele kegygyel bánik vala. Eddig a krónikás, kinek előadásához nem egy szó férhet, annál nyomósabban, minthogy Gottfriedról hiteles királyi okiratok maradtak reánk, melyek szerint már III. István atyja II. Géza király külföldről ( 1156. táján) behízta Gottfried és Albrecht vitézeket, nekik Karakó vármegyéhez tartozó két falut, a Sár nevű királyi erdőt, négy erdőőrt, vagyás — mint akkor hittük — erdőóvót (ardót), továbbá a sopronmegyei Locsmánd nevű falut vásárjoggal és helypénzzel, az udvarnokok gyiróti földjét és a Rába mellett fekvő Sárád (Sarud) nevű soproni várföldet adományozta. Atyja ezen adományát 1171-ben II. Géza király a német jövevények részére megerősítette. Idő folytán e német vendégnépek megszaporodtak és a királyi adományon megosztoztak. Sárád 1262-ben Frank grófnak jutott, ki e birtokát és lakóhelyét magáról elnevezte Franchnawenak (Frankenau), ebből lett Frankló, Frankó, melytől utódai vezetéknevöket kölcsönöztek.4 2 Szabó Károly fordítása 92. lapján. «4 Ugyanott, 1., 52., 134., 137., 170., 174. 3 Soproni Oklevéltár 1., 1., 3.