Pór Antal: Nagy Lajos 1326-1382 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1892)
ELSŐ KÖNYV
PÓR ANTAL népe pedig, az összes papság és polgárság a Duna partjáig ment boldogult királya elé, mint ezt a város szabályai előírták. A templomok és kolostorok harangjai zúgása közben fölkísérték aztán a királyi tetemet a Nagyboldogasszony templomába ; ravatalra helyezték ; éjjel-nappal zsolozsmákat imádkoztak és énekeltek mellette, míg az egyház főbejárata előtt három vitézlő férfiú, az elhúnyt királynak bíborral letakart kezes paripáin ülve, tartott strázsát. Egyikük abban a díszben, amelyben a király tornákon szokott megjelenni ; a másik úgy, mint mikor a király a lándzsavetésben részt vett ; a harmadik és legékesebb azon fegyverekkel, melyeket a fölséges úr a hadjáratban viselt. Öltözetök a király által hordott öltözet vala, dúsan kihányva hímzéssel, sújtással, ékítve drága kövekkel. Ami érez szokott lenni a lószerszámon : a kengyelek, zabiák, csatok aranyozott ezüstből valának. A szíjjak, a heveder, a bőrneműek s a nyeregtakarók selyem kelmével bevonva. Harmadnapon, elvégződvén újra a gyászos szent mise s egyházi szertartások, a nyílt koporsót, ami új, Olaszországból áthozott szokás lehetett, föltették a hintós, az Anjouk koronáival és struczczával díszített kocsira, hogy Székes-Fehérvárra vigyék, és ott eltemessék. Székes-Fehérvár káptalanja és papsága, azonképen lakói nagy sokasága eléje sietett a gyászmenetnek és keserű sírásra fakadt láttánál. A torlók az egész éjjelt, zsolozsmázván, virrasztással töltötték a ravatal körül, és már hajnalhasadatkor elkezdődtek az engesztelő szentmisék, miközben a három lovag a társas káptalani templom kapuja előtt állott őrt.. Itt, hol szent István és szent Imre tetemei nyugodtak, temették el Károly királyt is a főoltár mellett egész királyi díszben, «mint királyt temetni szokás». Telegdi Csanád esztergomi érsek mondott fölötte halotti beszédet. Szokásban volt az is, hogy a templomot, mely befogadta a holtat,.