Márki Sándor: Mária, Magyarország királynéja 1370-1395 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1885)

ELSŐ FEJEZET. MÁRIA GYERMEKKORA (1370-1382)

LÜDEVIK, szent István, szent László és szent Imre könyörgéseinek ér­deme, hogy idáig minden vállala­tunk sikerűlt s hogy az Isten jóvol­tából a nekünk jutott ország határa széltében, hosszában annyira s oly csodálatosan kiterjedt.» — Ezt a vallomást tette Nagy Lajos, midőn 1370 január 2-án intéz­kedett, hogy a nevezett szenteknek emlékére az aacheni Mária-templom mellé általa építtetett kápolnában soha se szűnjék meg az Isten tisztelete s hogy — saját szavai szerént — mindvégig énekeljék ott a zsoltárossal : «Az Úr az én örökségemnek és poharamnak része . Te tartod az én részemet».­ S elmondhatta ő magáról a zsoltár foly­tatását is: «Az én sorsom esett nekem kies helyen ; nyil­ván szép örökség jutott nekem.» ELSŐ FEJEZET. I. ANJOU CZÍMER ÉS FEGYVERZET.­ ­ Az oklevél : FEJÉR, Cod. Dipl. ix. d. 215—8. — PRAY, Diss. de S. Ladislao, 25—28. — KATONA, Hist. Crit.­ix. 448. Az idézett zsoltár a 16-iknak 5. verse. — Magának a kápolnának ügyében már húsvétkor eljárt HENRIK pilisi apát. (FE­JÉR, U. O., 265—6.)

Next